KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban, különösen az elmúlt napokban néhány olyan kormányzati döntés született, amelyekkel foglalkozni kívánok.
(Az elnöki széket
dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Gondolok a nyugdíjemelésre, az ítélőtáblák felállításának elhalasztásával kapcsolatos döntésre, valamint a Nemzeti Színház és a metróberuházás leállítására.
Mi a közös, tisztelt képviselőtársaim, ezekben a döntésekben? Először is: a döntések megalapozatlanok, előkészítetlenek. Hogy egy példát mondjak: a metróügyben hozott döntés kapcsán azon a napon délután két órakor kért a Pénzügyminisztérium részletes tájékoztatást a Fővárosi Önkormányzattól a beruházás pénzügyi feltételeiről, amikor egyébként a kormányzat délelőtt már a beruházás leállításáról szóló döntését meghozta. Jellemzője ezeknek a döntéseknek, hogy kihagyják az érintetteket a döntések előkészítéséből. A sajtóból tudják meg a nyugdíjasok, hogy mit tervez a kormány a következő évben; a Legfelsőbb Bíróság elnöke a sajtóból kénytelen tájékozódni; a főpolgármestert vagy a Fővárosi Önkormányzatot sem vonják be a döntések előkészítésébe. Ennek aztán az a következménye, hogy pont azokat hagyják ki, akik megfelelő információkkal rendelkeznek, akik elősegíthetnék, hogy valóban megalapozott döntések szülessenek.
Közös ezekben a döntésekben, hogy tudatosan félrevezették a közvéleményt, hiszen az országgyűlési választási kampányban a Fidesz a törvényben előírtakhoz képest 2 százalékkal nagyobb mértékű nyugdíjemelést javasolt, úgy tett, mintha elfogadná a meglévő törvényt, aminek most a be nem tartására készül. Az ítélőtáblák ügyében az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ülésén részt vesz az igazságügy-miniszter asszony, és elfelejti elmondani, hogy milyen tervei vannak a kormányzatnak ebben az ügyben (Dr. Dávid Ibolya közbeszólása.), ezzel párhuzamosan a Fidesz három képviselője fel akarja gyorsítani a debreceni és a győri ítélőtábla felállítását, már '99. január 1-jére akarja az egyiket előrehozni, és ilyen értelmű javaslatot tesz le a parlament asztalára. A Nemzeti Színház és a metró ügyében a kormánypártok korábban a fővárosban támogatják ezeket a beruházásokat, közös főpolgármester-jelöltjük egyenesen a metróberuházás felgyorsításáról beszél a kampányában, és elfelejti közölni, hogy mit tervez a Nemzeti Színházzal kapcsolatban a kormányzat.
Ebben a két utóbbi esetben egyébként, tisztelt képviselőtársaim, vagy az a helyzet, hogy a döntés az önkormányzati választások után született, és ebben az esetben a kormány büntetésben részesíti a fővárosi lakosságot azért, mert nem az ízlésének megfelelően szavaztak; vagy a választásokat megelőzően születtek ezek a döntések, ebben az esetben a kormány sunyi módon hallgatott, tisztelt képviselőtársaim, az önkormányzati választások előtt, nyilván azért, hogy ne értesüljön a lakosság a döntéséről, a szándékairól és ezzel pozíciókat szerezhessen magának az önkormányzati választásokon.
A döntések következményeként a nyugdíjasok rosszabb körülmények között kényszerülnek élni 1999-ben, mint amit egyébként a beindult gazdasági növekedés lehetővé tenne a számukra. Az ítélőtáblák nélkül megbicsaklik az igazságszolgáltatás reformja. Felmérte-e valaki vajon ennek minden következményét? A Nemzeti Színház a döntés következményeként drágább lesz - minden kormányzati állítással ellentétben -, pláne ha hozzászámítjuk az Erzsébet téren már megkezdett munkák helyreállításának a költségeit; vagy egyáltalán nem fog megépülni, tisztelt képviselőtársaim, a színház. A metró ügyében nem számoltak sem a következményekkel, ami az eddigi kötelezettségvállalásokat illeti, sem a fővárosi közlekedésre gyakorolt hatással.
Vannak azonban, képviselőtársaim, általános következmények is: a kormány megszünteti a kormányzati munka folyamatosságát, azt üzeni, hogy minden kormánynak joga az előző ciklusban megszületett törvények bármilyen felülvizsgálata. Ezzel viszont megszűnik a törvényhozás és a törvények iránti bizalom, tisztelt képviselőtársaim, ezzel sérül a jogbiztonság, a jogállamiság szenved csorbát.
Ezért felszólítjuk a kormányt, hogy hagyjon fel a kapkodással, hozzon a jövőben kellően előkészített döntéseket az érintettek bevonásával, az akarat kultusza helyére pedig állítsa politikája középpontjába a jogállamiság kultuszát. Ezek a döntések dacból születtek. A kormány, tisztelt képviselőtársaim, vessen véget a dackorszaknak! Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps az ellenzék padsoraiban.)
