BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget, bár én tényleg napirend előtt nemigen szoktam szólni; de hát ez felfogás kérdése: a holnapi napirend előtt, a napi napirend után.
Tisztelt Országgyűlés! József Attila írta: "Az igazat mondd, ne csak a valódit!" Emlékszünk rá. Nos, azt gondolom, hogy helyes, hogyha az Országgyűlésben is megpróbáljuk érvényesíteni ezt az elvet, akkor is, amikor gazdaságpolitikai kérdésekről beszélünk, akkor is, amikor ezt napirend előtt tesszük, úgy, mint ahogy - most már azt kell mondanom, tegnapelőtt - hétfőn napirend előtt Rogán Antal képviselő úr, a miniszterelnök úr főtanácsadója és Járai Zsigmond pénzügyminiszter úr folytatta egymással a Fideszen belüli, napirend előtti beszélgetést.
(0.50)
A nyugdíjakról volt szó. Rogán képviselő úr elmondta, hogy 1994 és '96 között csökkent legjobban a nyugdíjak reálértéke az elmúlt tíz évben, ami valóság. Azt is elmondta, hogy 1998-ban és '99-ben emelkedett a nyugdíjak reálértéke - ez is valóság. A pénzügyminiszter úr pedig válaszul elismételte, hogy 1994 és '96 között volt a legnagyobb a nyugdíjak értékvesztése, ami valóság. Ő is elismételte, hogy '99-ben 4,3 százalékkal, jövőre pedig várhatóan 1,7 százalékkal emelkedik a nyugdíjak reálértéke - ez is valóság. Csak ez együttvéve sem az igazság!
Az igazság - különösen a gazdaságpolitikusok beszélnek róla - hat pontban foglalható össze. Az 1. pont az, hogy hogyan alakult a gazdaság helyzet, ami meghatározza a jövedelemfolyamatokat. 1989-93 között - mint tudjuk - több mint 20 százalékkal csökkent a magyar gazdaság teljesítőképessége, továbbá '90-94 között egy rohamos belső és külső eladósodásnak voltunk tanúi. Ez az, ami '95-re kikényszerítette a gazdasági stabilizációt, Bokros-csomag néven ismerjük.
Az igazság 2. pontja a stabilizáció. A stabilizáció részét képező leértékelés és vámpótlék bevezetése - amivel a Fidesz mindig egyetértett - vezetett el az infláció átmeneti emelkedéséhez. Ez egy elemi közgazdasági összefüggés.
Az igazság 3. pontja az, hogy ennek következtében a kilencvenes évek közepén, 1995-96-ban jelentősen csökkentek a reálbérek, egyébként ugyanúgy, mint a kilencvenes évtized első felében.
Az igazság 4. pontja az, hogy 1991-től egy konszenzus volt a magyar politikai életben abban, hogy a nyugdíjak alakulása együtt emelkedjen és csökkenjen a reálbérek alakulásával. Latorcai képviselő úr, mint egykori miniszter, biztos jól emlékszik erre a szabályra. Ez tehát a 4. pontja ennek az igazság-gondolatmenetnek. Ennek a következménye - a 4. pontban -, hogy a Bokros-csomag idején csökkentek a reálbérek - ismétlem: stabilizáció, átmeneti inflációnövekedés, reálbércsökkenés -, és ehhez igazodott az az átmeneti nyugdíjreálérték-csökkenés is, ami valóban 1995-96-ban kulminált.
Csakhogy az igazság 5. pontja, hogy a stabilizáció következtében 1996 negyedik negyedévétől elindult az egyenletes gazdasági növekedés. Elindult a gazdasági növekedés, és ezért 1998-tól dinamikusan növekednek a reálbérek - '98-ban, '99-ben, és ez remélhetően 2000-ben is folytatódik -, és ennek nyomán 1998-99-ben már a reálértéken számított nyugdíjak is növekednek, tehát növekszik a nyugdíjak reálértéke. Ez az igazság! Ezek a valóságos közgazdasági összefüggések a korábbi csökkenés és a jelenlegi növekedés között (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.). Ezzel az öt percem le is telt. Az igazságot öt pontban el is tudtam mondani.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hol a 6. pont? - Bauer Tamás: Nem fért bele az öt percbe.)
