GULYÁS LÁSZLÓ
GULYÁS LÁSZLÓ
GULYÁS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva itt a vitát, tapasztalom, hogy hol az egyik, hol a másik oldalról megszólalók véleménye nem mindig talál a patkó túl- vagy innenső oldalán elfogadásra és megértésre.
Az nem baj megítélésem szerint, ha egy politikus egy politikai vitában nem mindig fogadja el a másik véleményét és nem tud azonosulni vele - azért van a törvénykezés. A problémát én abban látom, hogy ha mi, politikusok késztetést érzünk arra itt a televízió előtt vagy egymás előtt, hogy a szakmaiságot időnként - elnézést a kifejezésért - meg akarjuk erőszakolni vagy túl akarjuk licitálni a szakmát, és sajnos erre egyre több példa van.
A tegnapi napon képviselőtársaink a költségvetés szavazásánál már nem voltak jelen, de ékes példája volt ennek, hogy a költségvetés módosítására egy-két képviselőtársunk egy személyben több mint ötven javaslatot tett a módosításra, hol innen, hol onnan. Az abszurdum, hogy valaki egy-egy szakmán belül ennyire otthon lenne, és nem egy képviselőtársammal együtt jómagam is botcsinálta doktornak érzem magam.
Én arra kérném tisztelettel képviselőtársaimat, hogy a törvénykezésnél próbáljunk kicsit önmérsékletet tanúsítani, és fogadjuk el azért a törvény-előkészítés szakmaiságát, és a bizottságokban is - általában azt lehet mondani, hogy ott szakmai szempontból vitatjuk meg és tárgyaljuk a törvénytervezeteket - fogadjuk el ezt, próbáljunk a parlamentben ezeknek a szakembereknek a véleményére támaszkodni és az ő meglátásaikat elfogadni. Ettől függetlenül, amíg a politika kétoldalú (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) vagy többoldalú lesz, úgysem fogja egymást szeretni és elfogadni.
Köszönöm szépen.
