HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttem felszólaló képviselőtársunk, aki szintén államtitkár, jogos kritikának vetette alá az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és ennek a kritikának minden alapja megvan.
Talán át kellene gondolni a kormány törvényalkotó és törvénymódosító munkájának a folyamatát és a feladatmegosztásokat. Ez a törvény sokkal inkább jogi jellegű, mint pénzügyi jellegű, jogi kihatásai vannak. Talán szerencsésebb lett volna és talán célravezetőbb, ha egyeztetések történnek a két minisztérium között, ha már nem az Igazságügyi Minisztérium terjeszti elő.
A törvényjavaslat értékelése során két szempontot kell figyelembe venni. Egyfelől a bűnözésből származó jövedelmek tisztára mosásának megakadályozását, a nemzetközi és a hazai elvárásokat e tekintetben, másrészt azt, hogy miként érvényesülnek azok az általános alkotmányos alapelvek, amelyek az emberi méltósághoz, a személyes szabadsághoz és a személyes biztonsághoz fűződnek, amelyeket a Magyar Köztársaság alkotmánya az 54. és 55. §-ában nevesít.
A törvényjavaslat indoklása részletesen hivatkozik azokra a nemzetközi elvárásokra, szempontokra, amelyeknek a tervezet meg kíván felelni. A nemzetközi elvárások, jogszabályok, jogelvek, ahogy a magyar jog, egyértelműen rögzítik a fentiek alkotmányos alapelveit és az azok érvényesüléséhez fűződő egyetemes érdekeket is. A hivatkozott törvénytervezet pedig nem mást kíván a nemzetközi kötelezettségekre hivatkozva megteremteni, mint az intézményes besúgórendszert, mégpedig akként, hogy az nem is az önkéntességen alapszik, hanem résztvevőit törvényi szankciókkal, egzisztenciájukban való fenyegetéssel bírja rá arra, hogy eleget tegyenek e dicstelen kötelezettségnek. Ekként ez a törvényjavaslat sötét időkre emlékeztet, azok idejét idézi fel, ahol intézményesített besúgók hálózata vette körül a társadalom minden tagját.
A fentiekből következően a szabályozás messzemenőkig sérti a hivatkozott magyar alkotmányos alapelveket, amint az egyes rendelkezések vonatkozásában ez tételesen is kimutatható lesz.
(10.40)
Történelmi tényként állapítható meg, hogy azok a jelenségek, amelyeket ezek az intézmények megszüntetni hivatottak, léteztek a világ egypólusúvá válását megelőzően is, sőt a pénzmosáshoz használatos intézményrendszert fejlett jogrendszerrel rendelkező államokban is alkalmazzák és alkalmazták is, például az off-shore cégek, illetve hogy ezen intézményeket gyakran szuverén államok vették igénybe olyan tevékenységeik fedezésére, finanszírozására, amelyeket nem kívántak a nyilvánosság elé tárni. Másként szólva, ha a valós indoka ezeknek az intézkedéseknek az, amelyeket ma az arra hivatottak, jelen esetben az előterjesztő megjelölnek, úgy azok az indokok is fennálltak, amikor még ezzel ellentétes jogi tendenciák érvényesültek a ma már szabályozási modellként szolgáló országoknak.
Ilyen, manapság divatos hivatkozás a terrorizmus, amelyre hivatkozva szinte bármely szabadságjog korlátozására sor kerülhet. Ezeknek az intézkedéseknek a hatékonysága azonban a mindennapi tények ismeretében megkérdőjelezhető, másrészt azt is eredményezik, hogy egyrészt megfosztják az állampolgárt azoktól a hagyományos támaszoktól, amelyeket klasszikusan bizalmi tevékenység folytatói, és az általuk végzett tevékenységek jelentenek, például közjegyzők, adótanácsadók, bankok, biztosítótársaságok, ügyvédek, és bizonytalanságba taszítják, hogy személyes titkai valóban megóvhatók-e, másrészt lehetővé teszik bizonyos állami, hatalmi, adott országbeli és nemzetek fölötti csoportok számára olyan komplex információs bázisok kialakítását, amelyek az egyén ellenőrzését, befolyásolhatóságát teszik lehetővé. Mindez az orwelli világ rémképét vetíti előre, mégpedig demokratikus köntösbe öltöztetve.
A törvényjavaslat a jelenleg hatályos törvény preambulumától eltérően a terrorizmus finanszírozására hivatkozik indokként, ugyanakkor tartalmazza az "is" szócskát, utalva arra, hogy a törvényjavaslat más, meg nem jelölt célokat is szolgál. Kettős következmény: az egyén totális ellenőrzésének lehetősége, az egyéni elbizonytalanodás, a társadalomban a bizalmatlanság légkörének megteremtése. Ezek a káros hatások, amelyeket a jelen törvényjavaslat és a hozzá hasonló jogintézmények eredményezhetnek, és ennek megakadályozásához részben a törvényjavaslat korrekciója, egyes rendelkezések mellőzése, részben pedig garanciák beépítése szükséges. Nem vitatva ezért részben a szabályozás céljának indokolt voltát, nem vitatva azt, hogy a jelenleg hatályos szabályozás átfogó revízióra szorul - bár adott esetben más okból, mint ahogy azt az előterjesztő indokolja -, a törvényjavaslat kidolgozatlansága, a benne rejlő veszélyek, a jelenlegi közállapotok és a hatalomgyakorlás kontrolljának és önkontrolljának jelenlegi elégtelen szintje figyelembevételével a törvényjavaslat visszavonását és koncepcionális átdolgozását javasoljuk.
A törvényjavaslat tartalmi elemzése során alapvető hibaként állapítható meg, hogy nem definiálja a pénzmosás fogalmát, nem határozza meg, mi ellen kíván fellépni. Definíciót e körben csak a büntető törvénykönyv tartalmaz, mégpedig a 303. §-ban: aki szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény elkövetéséből származó dolgot, az eredetének leplezése céljából gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja, a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi vagy bankműveletet végez, bűntettet követ el és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.
Meg kell jegyezni, hogy ez a meghatározás is igen pongyola, hiszen olyan körre terjeszti ki a bűncselekmény elkövethetőségét, amelyre egyébként az irányadó nemzetközi egyezmények sem utalnak, hiszen például az értékhatár hiánya bármilyen kis érték esetén lehetővé teszi a tényállás alapján a büntetőeljárás megindítását. Nem szabályozza egyébként sem a javaslat, sem pedig a hivatkozott törvényi tényállás a gazdasági tevékenység fogalmát, tág teret biztosítva ezáltal a jogalkalmazó önkényének, amely önkényre és a gazdasági jogszabályi ismeretek hiányából adódó tévedésekre a magyar büntetőjogi gyakorlat áttekintése alapján számos példa van. Ez a jogalkotási eljárás pedig, hogy tudniillik a pénzmosásról szóló törvény nem határozza meg a fogalmat - arra csak a Btk. utal, illetve a 2000. évi CI. törvény alapján vonhatók le következtetések -, sérti az 1987. évi XI. törvény 18. § (3) bekezdését, amely szerint a szabályozás nem lehet párhuzamos vagy indokolatlanul többszintű.
Elsődleges elvárás lenne tehát a javaslattal szemben a pénzmosás fogalmának egzakt, pontos meghatározása, ismérveinek pontos, tételes rögzítése, különös figyelemmel arra, hogy a törvényjavaslat olyan személyek számára teszi a pénzmosás gyanújának felismerését büntető szankcióval fenyegetett kötelezettséggé, akiktől nem várható el egyébként, hogy pontos törvényi útmutatás nélkül maguk értelmezzék pontosan az adott szituációt.
Elfogadhatatlan az is, hogy a törvényjavaslat a jogforrási hierarchián kívül eső szintre utalja a részletes szabályok kimunkálását - ez a 15. és a 16. §-ban van így -, egy olyan kérdésben, amelyben alkotmányos alapjogok sérülhetnek, és ahol a jogkövetkezmény törvényi szinten meghatározott büntetőjogi szankció.
A törvényjavaslat egészére jellemzőek az odavetett kifejezések, az átgondolatlan meghatározások, utalások. Ilyen például a 2. § (1) bekezdés d) pontja szerint az üzletszerű ingatlanberuházás és ingatlanfejlesztés.
Szintén értelmezési kérdéseket vet fel a tényleges tulajdonos fogalma. Kérdés például, hogy egy banknak végzett ingatlan-értékbecslési tevékenység esetén az értékbecslőnek külön el kell-e végeznie tényleges tulajdonosként a bank ügyfelének azonosítását is, hiszen a rendelkezési jog áttételesen őt illeti meg.
Ugyanilyen kérdés például, hogy a gazdasági társaságoktól kapott megbízás esetén a tényleges tulajdonos azonosítása mit jelent.
Fogalmilag zavaros a 3. § (1) bekezdése, amely az ügyfél meghatalmazottja, a rendelkezésre jogosult és a képviselő fogalmát használja anélkül, hogy ezek között a fogalmak között különbséget tenne, illetve azok tartalmát meghatározná.
A 3. § (2) bekezdése szintén értelmezhetetlen. A megszövegezésből kitűnően a jogszabályhely a nem írásbeli szerződésen alapuló jogviszonyokra vonatkozik, nem határozza azonban meg, hogy mi a megjelölt összeghatár számítási, illetve viszonyítási alapja.
A 3. § (6) bekezdése nem állapítja meg - indokolatlanul széles körben - a bejelentendő biztosítások körét, illetve hogy az e körben való adatszolgáltatási kötelezettség nem más célokat, például információk jogellenes megszerzését szolgálja-e; és sorolhatnám tovább, hiszen számos a nehezen értelmezhető, jogi pongyolaságot tartalmazó paragrafusok száma és sora.
Az ügyvédekre és a közjegyzőkre vonatkozó speciális rendelkezésekről a korábban már kifejtetteken túl annyit érdemes megemlíteni, hogy az előterjesztés e tevékenységek ismeretének teljes hiányáról tanúskodik. Nem tisztázott például, hogy letét esetén a jogosult vagy a letevő személyét kell-e azonosítani, nem tisztázott a tanácsadás kérdése, illetve az előterjesztő előtt bizonyára nem ismert az, hogy ügyvéd gazdasági társaságot nem működtet, mert ilyen tevékenységet az ügyvédekről szóló jogszabály esetén nem végezhet. Ezek a megállapítások a közjegyzőkre is érvényesek.
Végül a törvény saláta jellegére kell rámutatni, amely egy, a Magyar Demokrata Fórum által folyamatosan támadott gyakorlat. A törvény 17. §-a ugyanis olyan kérdéskört szabályoz, amelynek semmi köze a pénzmosáshoz, hacsak az nem, hogy a hivatkozott európai uniós irányelvek nem terjednek ki a jogtanácsosokra, ezért az előterjesztő ezen a módon próbálta "rendezni" a kérdést. Azt azonban például nem szabályozza, hogy mi a megszűnő jogtanácsosi iroda jogi sorsa, hogyan kell azt megszüntetni, mi a követendő eljárás az olyan tagok esetén, akik nem akarnak ügyvédek lenni, vagy nem kívánnak a jövőben együtt, egy iroda keretében dolgozni, és sorolhatnám.
Összegezve: megállapítható, hogy a törvényjavaslat átgondolatlan, kiforratlan és számos vonatkozásban korrekcióra szorul. A pongyola megfogalmazások, a jogalkotó számára önkényes, kiterjesztő értelmezésre módot adó definíciók büntetőjogi felelősséggel párosulnak, ami a jogbiztonság, az alkotmányos alapelvek érvényesülése végett megengedhetetlen. Nem ismertek a jelenleg hatályos jogszabály gyakorlati alkalmazásának eredményei, azonban számos olyan információ áll rendelkezésre, hogy az a gyakorlatban végrehajthatatlan, az érintettekre olyan terheket ró és velük szemben olyan elvárásokat támaszt, olyan ismeretek birtoklását kívánja meg, amelyek megszerzése gyakran hosszú ideig tartó egyetemi-főiskolai képzések és több évtizedes tapasztalat eredménye.
(10.50)
A törvényjavaslat megingathatja a bizalmat számos olyan szakma képviselőjében, akikben a bizalom a legfőbb tőke, munkájuk legfőbb tőkéje a bizalom, és nagy valószínűséggel részét képezi egy szuperinformációs monopólium kialakulásának, amelyet annak birtokosai, mindenekelőtt a kormány arra jogosult tagjai, belátásuk szerint használhatnak fel.
Az előbb elmondottak alapján a Magyar Demokrata Fórum a törvényjavaslatot - annak ellenére, hogy céljaival természetesen egyetért - ebben a formában nem támogatja és tárgyalásra sem tartja alkalmasnak.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
