KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Szokatlan feladatot kaptam erre a mai napirend előtti felszólalásra. Nem lesz benne bróker, nem lesz benne bank, nem lesz benne pénzmosás, nem lesz benne leállított nyomozati eljárás, csak munka és jövő.
24 képviselő kapott megbízást ez év májusától arra, hogy az Európai Parlamentben megfigyelőként dolgozzon. Én azt hiszem, sokan azt gondolják, olyanok vagyunk, mint az alaszkai aranyásók, akik egy év alatt akarnak meggazdagodni az igen nagynak híresztelt európai parlamenti fizetésből. A félreértések eloszlatása végett: mi megfigyelők vagyunk, fizetést nem kapunk. A feltételeink nem könnyűek, megtanultunk repülőgépen és autóbuszon aludni, és annyi szakértőnk van nekünk, tízünknek, akik a Szocialista Pártot képviseljük, mint amennyi egyetlen megválasztott európai parlamenti képviselőnek jut. Mégis elégedettek, sőt, ha nem furcsa a szó, azt mondanám, hogy boldogok vagyunk.
Hogy miért? Először azért, mert történelmi időben kapcsolódhattunk be az Európai Parlament munkájába, még május előtt, amikor az Európai Unió országai megegyeztek az európai alkotmány kidolgozásában. Ennek a parlamentnek, illetve kormánynak a képviselői, Balázs Péter, Vastagh Pál, Szájer József itt, a parlamenti bizottságok előtt is bizonyságot adtak arról, hogy ebben a munkában csak a szakmai tudásnak van értéke, de annak van. Talán ennek köszönhető, hogy a nemzet érdekeit higgadtan és nyugodtan tudták képviselni ebben a munkában. Ma is él három olyan témánk, ami a jövő szempontjából nemcsak nekünk, hanem magyar nemzetiségű honfitársainknak is fontos lehet. Ez a három téma: az egy ország, egy biztos kérése, a rotációs elnökség, illetve a legfontosabb: a nemzeti kisebbségek védelme az európai alkotmányban.
Elégedettek és boldogok vagyunk azért, mert néhány hónap alatt elértük, hogy ne kuriózumnak tekintsenek minket, hanem lássák és értsék, hogy képviselünk egy régiót, képviselünk egy országot, egy nemzetet és hazát, és egyre inkább számítanak a munkánkra.
Természetesen én a mi képviselőcsoportunk munkáját ismerem. Mi tízen beszélünk 15 nyelvet, természetesen nem 15 különbözőt, és ha a lakótelepi lakások mintájára a félszobákat is hozzáveszem, akkor azt mondhatom, hogy a folyosói beszélgetésekben is ki tudunk építeni olyan kapcsolatokat, amelyek a mi ügyeinket, a mi ügyeink továbbvitelét segíthetik, hiszen lobbi is az Európai Parlament. Ezért érzem fontosnak, hogy a generikus gyógyszerek védettségével kapcsolatos álláspontunkat komolyan mérlegelik, vagy az energiaárak liberalizálásának folyamatába sikerül bevinni a regionális, illetve a magyar álláspontot. És érdekli őket a véleményünk, például a költségvetés alakításában, ami majd persze csak 2007-ben kerül döntésre, az egészségügyi helyzettel kapcsolatos véleményünk, a környezetvédelmi problémáink határon innen és határon túl, a regionális külpolitika kérdései, amelyek súlyosan érintik a határon túli magyarság helyzetét, a nők helyzete, a foglalkoztatási elképzeléseink és stratégiánk, illetve a szociális kizáródás megakadályozása és a szociális befogadás elősegítése. Higgyék el, hogy megtisztelő figyelemmel hallgatnak minket!
Végül elégedettek vagyunk azért, mert az Európai Parlament nem a primer politizálás színtere. Persze, hogy vannak politikai különbségek, de az érvek szakmaiak, és nem arról szólnak, ki a nagyobb gazember. Persze, az észak-balkáni hang, láthatták a tévében, néha az Európai Parlamentben is megjelenik; elég szomorú, hogy a soros elnökséget adó ország miniszterelnöke volt az, aki ezt a hangot megütötte. És az is szomorú, ha mi magunk vagyunk a kezdeményezői annak, hogy illetékes politikusok itthon illetéktelenül avatkozzanak bele a mi belső ügyeinkbe, mert Elmar Brok magyarországi megnyilatkozását nemcsak itthon fogadta megbotránkozás, hanem az Európai Parlament frakcióiban is.
Befejezésül engedjék meg: örülünk és elégedettek vagyunk azzal, hogy itt az Európai Parlamentben emberi hang és emberi viszonyok alakultak ki a különböző pártállású képviselők között. Így jöhetett létre egy nemzeti csoport, amelyiknek tényleg az a dolga, hogy bizonyítsa: a nemzet érdekében vagyunk itt, azért vagyunk, és nem hiába leszünk ott, hogy az Európa felé kinyílt ajtót egyre tágabbra nyissuk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
