BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott módosító javaslataim az ajánlás 15., 16., 17., 18., 19., 25., 27. és 28. pontjai alatt találhatóak meg. Amennyiben az egészre összesen öt perc áll rendelkezésemre - ha jól értettem az elnök úr intelmeit -, akkor igyekszem röviden összefoglalni, hogy a benyújtott módosító indítványok milyen kört ölelnek fel.
A javaslatok arra irányulnak, hogy a bevezetni tervezett, illetve szabályozni tervezett részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók érdekei a javaslataim elfogadását követően a jelenleginél jobban, körültekintőbben, garanciákkal felvértezve kerüljenek szabályozás alá. Tartom ezt azért nagyon fontosnak, mert hiszen a patkó mindkét oldaláról elhangzott ebben a mai vitában is és a korábbiakban is, hogy gyakran megteszik azt a munkavállalókkal a munkáltatók, hogy részmunkaidőben foglalkoztatják őket, a tények szerint viszont a foglalkoztatás mégiscsak teljes munkaidőben történik, természetesen a bérek a részmunkaidőnek megfelelőek.
(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Amennyiben a kormány valóban komolyan gondolja azt, hogy nyitni kíván az új foglalkoztatási formák felé, és szeretné az uniós irányelvekkel együtt a részmunkaidőben foglalkoztatottak számát növelni, ezzel is csökkentve a munkanélküliséget, akkor kérem, fontolják meg ezeket a benyújtott javaslatokat. Ugyanis ezek a javaslatok mind arra irányulnak, hogy a hátrányos megkülönböztetés vagy diszkrimináció tilalmának az elvét beépítsük a magyar joganyagba.
Például a 15. szám alatt benyújtott javaslatom határozottan összhangban áll azzal az irányelvvel, amelynek 4. §-a a megkülönböztetés tilalmának elvét foglalja magában. Ez gyakorlatilag arról szól, hogy az, aki részmunkaidőben dolgozik, nem szenvedhet emiatt hátrányt pusztán azért, mert a munkaidő nem 8 óra ma itt, Magyarországon, hanem annál kevesebb, 4 vagy 6 óra. Éppen ezért számára ugyanúgy biztosítani kell a képzés, a továbbképzés, az oktatás lehetőségét, mint azoknak, akik teljes munkaidőben dolgoznak, hiszen a munkavállalónak is biztosítani kell a versenyképességet. Ez pedig csak úgy érhető el, ha a tudását és a megszerzett szakmai képességét, képesítését folyamatosan karbantartja.
De ugyanígy, az irányelvvel teljesen összhangban áll az a javaslatom, amelyik a 18. szám alatt került benyújtásra. Ez pedig gyakorlatilag a magyar fordításnak megfelelően szó szerint tartalmazza azokat a meghatározásokat, definíciókat, amelyek arról szólnak, hogy ki az, aki részmunkaidőben foglalkoztatott, és hogyan kell az összehasonlítást végezni a részmunkaidőben, illetve a teljes munkaidőben foglalkoztatottak között. Nagyon kérem az államtitkár urat, hogy a tárca vizsgálja meg közelebbről ezeket a módosító indítványokat, mert ez a meghatározás vagy definíció nem az irányelvnek a preambulumában szerepel, hanem a konkrét szövegében. Márpedig, ha mi az irányelvet át akarjuk ültetni a magyar jogba, akkor talán fontos lenne megvizsgálni azt, hogy ez átültethető-e. Meggyőződésem szerint igen, hiszen egészen kézzelfogható, mindenki számára érthető szabályokat tartalmaznak ezek a meghatározások.
Végül pedig arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az adott esetben az időarányosság elve - amelyet szintén javasol a benyújtott eredeti javaslat is, és az én módosító indítványom is - szintén rendkívül fontos lenne ahhoz, hogy ne érje hátrányos megkülönböztetés a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalót pusztán csak azért, mert nem teljes munkaidőben foglalkoztatják.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
