DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ez után a kétpercesroham után nem könnyű megszólalni, mert azt hiszem, sikerült megint egészen elszomorító helyzetbe kerülni. Abban a helyzetben vagyok, hogy tegnap délután is itt voltam, és részt vettem egy vitában, amelyben éppen a közúti közlekedés szabályairól beszélgettünk. Sokkal jobban éreztem magam, mert meg kell mondjam őszintén, voltak érvek és ellenérvek, vitatkoztunk több mindenen, de legalább voltak értelmes érvek és ellenérvek. Most teljesen mindegy, hogy melyik oldalról van szó, mert lehetett normálisan beszélni egyébként szerintem fontos dologról.
Abban a helyzetben is vagyok, hogy 1990 óta veszek részt azokon az ötpárti, hatpárti - mikor hány frakció volt a parlamentben - egyeztetéseken, amikor az országgyűlési képviselők jogállásáról, tiszteletdíjáról és hasonló témakörökről volt szó. Én mindvégig részt vettem ezeken. Hát azt kell mondjam, talán most kellene a legszomorúbbnak lennem, ha visszatekintek az elmúlt 17 évre, mert azt hiszem, tényleg méltatlan az Országgyűléshez az a hangnem, amelyet néhányan megütnek. Nem kellene! Tényleg nem kellene, mert lehet egyébként természetesen, ahogyan az ötpárti egyeztetéseken ezt tettük, érveket és ellenérveket ütköztetni, de szerintem egymást becsüljük annyira, hogy tiszteletben tartjuk, ha valaki, mondjuk, normálisan el tudja mondani a saját véleményét.
Egyébként, ha megengedik, akkor az átvezetés érdekében… - (Gusztos Péternek, aki épp a helyére tér vissza:) ha visszaadnád egy pillanatra nekem ezt, Péter (Derültség.), akkor tudnám idézni szó szerint az alkotmányt. Csak azért, mert ha az alkotmányt idézem, akkor azt hiszem, illő szó szerint idézni. Az alkotmány 20. § (4) bekezdése szerint “az országgyűlési képviselőt a függetlenségét biztosító tiszteletdíj, továbbá meghatározott kedvezmények és költségeinek fedezésére költségtérítés illeti meg”. Ezt 1990-ben a XI. törvényben iktattuk az alkotmányba annak idején. Tehát a szabályozás alapvetően, azt kell, hogy mondjam, most is alkotmányos, és amit szeretnének elérni a benyújtók, véleményem szerint annak sincs semmilyen alkotmányossági aggálya.
De én nem azért idéztem ezt a mondatot, az alkotmánynak ezt a szakaszát, hogy erről beszéljek, hanem egyetlen szót szeretnék kiemelni, és szeretnék más témára áttérni: ez a függetlenséget biztosító tiszteletdíj, és ebből is a függetlenség. Azért teszem ezt, mert a törvényjavaslat egyébként két részből áll. Az 1. §-a összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg, az összes többi szakasza foglalkozik alapvetően a képviselői tiszteletdíjjal, a költségtérítéssel és egyebekkel. Eddig nem nagyon esett szó róla, bár az előterjesztő Göndör István képviselő úr kitért rá a bevezetőjében, én erről az összeférhetetlenségi szabályról szeretnék szólni néhány szót. Már hallom az ellenzéki kollégáknak azt a mondatát, amikor azt mondják, hogy ez az a szakasz, amelyre vonatkozóan 1994-ben az akkori MSZP-SZDSZ-koalíciós többség megtört egy korábban négy éven keresztül érvényesülő szabályt, és az addig egyébként országgyűlési képviselői tevékenységgel összeférhetetlen helyi önkormányzati polgármesteri, képviselői tevékenységet mi feloldottuk, és összeegyeztethetőnek nyilvánítottuk a törvényben. Nos, kétségtelen tény, hogy ez így van. 1994 őszén hoztunk egy ilyen törvényt. De azt is meg kell mondjam őszintén, hogy ha lehetne, mondjuk, a leadott sok ezer szavazatom közül néhányat visszavonni, hamar közéjük kerülne ez a szavazat is, mert én is megszavaztam, és azt gondolom, hogy hibát követtem el, és nem volt helyes. Akkor úgy láttuk, hogy ez szükséges. Ma ezt másképpen látom.
Szerintem az egy jó elgondolása az előterjesztőknek, hogy ilyen típusú összeférhetetlenségi szabályt szerettek volna a törvényjavaslatban látni. Azért beszélek feltételes módban, mert mintha az elhagyására vonatkozó szándék is megjelenne az MSZP részéről, de talán más frakciók részéről is. Nos, mi úgy gondoljuk, hogy igenis erre a szabályra szükség van. Sőt a frakcióm nevében egy olyan módosítást nyújtottam be, amely ezt a szabályt továbbviszi. Egyrészt mi azt mondjuk ki, hogy a polgármester és a helyi önkormányzati képviselőség összeegyeztethetetlen a képviselői tevékenységgel, másrészt pedig továbbvive ezt a folyamatot, az önkormányzati képviselők jogállására vonatkozóan is szeretnénk további összeférhetetlenségi szabályt megállapítani.
Nagyon röviden csak annak érdekében, nehogy félreértés történjen, szeretnék arról szólni, hogy mi az összeférhetetlenségi szabályozás lényege, mert nagyon sokan gondolják azt, hogy ezek tipikusan büntető jellegű szabályok, mármint nem büntetőjogi, de hogy valamilyen módon büntetni szándékozó szabályok. Erről szó nincsen. Az összeférhetetlenségi szabály egy választott testület védelmét szolgálja. A védelmét annak érdekében, hogy bármilyen nemkívánatos befolyásolástól, összefonódástól, érdekérvényesítéstől mentes maradhasson egy testület.
(12.40)
És nem megyek tovább a jelzőkkel, mert persze lehet zsarolástól kezdve a korrupción keresztül sok minden, de ebbe nem szándékom belemenni. A testületet védik az ilyen típusú szabályok. Éveken keresztül nagyon sokat vitatkoztunk ezen, hogy akár az Országgyűlés, akár más választott testületek tekintetében ez a szabályozás hogy nézzen ki.
Nagyjából tíz évvel ezelőtt az országgyűlési képviselőkre vonatkozóan alkottunk egy korszerű szabályozást, amely, úgy látom egyébként, az élet bebizonyította, hogy nagyjából helyes; a gazdasági, hivatali és egyéb összeférhetetlenségi szabályok tekintetében a mai helyzet az országgyűlési képviselőket tekintve jó. Leszámítva azt az egyet, hogy véleményem szerint az nem helyes és nem jó, ha a helyi politika és az országgyűlési képviselői tevékenység ilyen módon összefonódik. Nem azért, mert alkotmányosan összeegyeztethetetlen, hiszen ebben az Alkotmánybíróság állást foglalt. Gondolom, hasonlóan tenné most is, ha elé kerülne a probléma.
Azt gondolom azonban, hogy nagyon más jellegű felkészültséget, nagyon más jellegű beállítottságot és elfoglaltságot jelent országgyűlési képviselőnek és helyi politikusnak lenni. Nagyon szeretnék kérni mindenkit arra, hogy senki ne gondoljon személyes összefüggésekre, mert abszolút általános elvi kérdésekről van szó, és nagyon szeretnék végig elvi megközelítés alapján hozzáállni ehhez az ügyhöz.
Néhány évvel ezelőtt - egyébként a Fidesz-kormány idején, 2000-ben - megalkottuk a helyi önkormányzati képviselők jogállásáról és bizonyos összeférhetetlenségi szabályairól szóló szabályozást. Akkor mi nem szavaztuk meg a törvényt, és azt is elmondtuk, hogy miért nem: mert kihagytunk belőle olyan fontos rendelkezéseket, gazdasági és hivatali pozícióbeli összeegyeztethetetlen, összeférhetetlen tevékenységekre vonatkozóan, amelyeket már akkor is hibának tartottunk, és most is úgy gondoljuk.
Ha azt szeretnénk, hogy ezeknek a testületeknek a tevékenysége minden tekintetben befolyásolástól mentesen működhessen, az Országgyűlésé ugyanúgy, mint a helyi önkormányzati képviselő-testületeké, akkor ezeket az összeférhetetlenségi szabályokat következetesen végig kell vinnünk.
Az én javaslatom azt tartalmazza - amely egyébként az SZDSZ-frakció véleményét tükrözi -, hogy amilyen összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak az Országgyűlésre, nagyjából ugyanilyen típusúak, ugyanilyen jellegű szabályok vonatkozzanak az önkormányzatokra is. De elsődlegesen most az Országgyűlésről szólva, én úgy gondolom, hogy ha bölcsen végiggondoljuk, hogy az Országgyűlés mai munkája hogy néz ki, a képviselők elfoglaltsága hogyan néz ki, akkor azt hiszem, nagyon nehéz felhozni érvet amellett, hogy ez helyes, ha így van, és helyes, ha így tartjuk fenn.
Be kell látnunk, hogy az Országgyűlés munkáját igenis nagyon erőteljesen befolyásolja az, hogy sokan, egyébként nagyjából azt lehet mondani, hogy minden frakcióban ülnek eltérő arányban, de ülnek helyi politikusok, polgármesterek, megyei közgyűlési tagok, tisztségviselők, önkormányzati képviselők.
Én '90 óta veszek részt a munkában, és például az első parlamenti ciklusban - és itt vannak többen is, akik velem hasonló cipőben járnak - hétfőn reggel elkezdtük a munkát, és csütörtökön estig tartottak a bizottsági ülések. Nagyjából a péntek volt az, amit a választókörzetre, az ottani munkára tudtunk fordítani. És ez nagyjából így volt rendjén, mert ahhoz, hogy a bizottsági munkában tisztességesen végigvigyünk javaslatokat, végigvitassunk értelmes vitában fontos kérdéseket, végezzük a képviselői munkánkat, amivel bennünket megbíztak a választópolgárok, annak bizony igen komoly időigénye is van, de véleményem szerint szükséges hozzá egyfajta szemlélet, amellyel nem születik senki, ezt meg kell tanulni.
Azt gondolom, hogy az az országgyűlési képviselő, aki ha elkezdi a képviselői munkáját, nem hajlandó belátni azt, hogy erre fel kell készülni, ezt a hivatást - mert egyébként ez egy hivatás - megfelelő módon el kell sajátítani, az nem veszi komolyan a munkáját. Igenis, komolyan kell vennünk a munkánkat, és ha komolyan vesszük ezt a munkát, akkor bizony be kell látnunk, hogy sok más elfoglaltság nehezen egyeztethető össze ezzel a feladattal.
A nemzetközi tendencia - és majd kénytelen leszek a részletes vitában folytatni a kifejtésemet - egyébként az, hogy az a helyes, ha a közszféra és a privát szféra elválik egymástól, de ennek a kifejtésére majd később fogok sort keríteni. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Pettkó András tapsol.)
