KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomat ott szeretném folytatni, ahol az expozét elmondó Göndör képviselő úr befejezte, mégpedig hogy a képviselők tiszteletdíjának és költségtérítésének jelenlegi rendszere 1990-ig vezethető vissza, az alapokat akkor fogadták el az akkori Országgyűlés tagjai. Ez három elemből áll, mint ahogy ez ismert: alapdíjból, bizottsági tisztségtől függő pótdíjból, illetve Budapesttől való távolság függvényében költségtérítésből, általános költségtérítésből, illetve a lakhatási költségtérítésből.
Géczi képviselő úr említette azt, hogy összehasonlítást végzett a bizottság a tekintetben, hogy ez a rendszer mennyiben különbözik az európai országok gyakorlatától, milyen hasonló elemek és mennyire különböző elemek vannak. Szeretnék csak néhány tételt - nem mindegyiket - felsorolni: ingyenes utazási lehetőség van 15 európai uniós tagállamban, kilométerpénzt kapnak különböző nagyságrendben a képviselők 13 országban, költségtérítési átalány van 17 országban, amit nem kell elszámolni a képviselőknek, hanem átalányként kapják, szállásdíj-költségtérítés van 19 országban, tehát e tekintetben semmilyen értelemben nem különbözik a magyarországi rendszer az európai gyakorlattól. Ezt egyébként megerősítette az a számvevőszéki jelentés is, amelyet éppen az Országgyűlés felkészülésére készített el az Állami Számvevőszék. Ebben tulajdonképpen az fogalmazódott meg, hogy az Európai Unión belül számos megoldás létezik, bármelyiket választhatja az adott ország, mindegyik megfelelőnek mondható.
Természetesen ezzel kapcsolatban többféle vélemény is megfogalmazódott. Megfogalmazódik a közvéleményben olyan is, hogy a képviselők ne kapjanak egyáltalán semmiféle tiszteletdíjat és költségtérítést. Tisztelt képviselőtársaim, ilyen rendszer is létezhet! Létezhet, hogy olyan emberek kerüljenek az Országgyűlésbe, akiknek egyébként egzisztenciálisan máshonnan származik a bevételük, ezt hobbiként művelik, és ekként látnák el a képviselői feladataikat. Ez is elképzelhető, de a magyar társadalom nem ezt fogadta el, meg a magyar politika nem ezt fogadta el, hanem kvázi főállású képviselőket képzelt el 1990-ben, és mindazok a módosítások, amelyek az elmúlt közel két évtizedben e tekintetben történtek itt a parlamentben, ezen alapelv mentén fogalmazódtak meg. Lényeges változtatások a képviselői összeférhetetlenség tekintetében történtek. Ma már gyakorlatilag mindent lehet tudni minden egyes képviselőről, minden egyes adatunk nyilvánosságra kerül, a vagyonbevallástól elkezdve a képviselői tiszteletdíjakon át mindenféle adatot megismerhet az, aki erre tulajdonképpen kíváncsi.
Egy dolog körül alakult ki - azt mondhatom, hogy sajnálatos módon - polémia és majdhogynem hisztéria a sajtóban: ez a képviselői költségtérítések kérdése. Itt valóban, ahogy Göndör képviselő úr is említette, bizonyos aránytalanság következett be, és itt most úgy gondolom, nem érdemes emlegetni, hogy most akkor melyik ciklusban történt ez az arányeltolódás, de kétségtelenül bekövetkezett az, amiről a képviselő úr is beszélt, hogy az alapdíj, illetve a kiegészítő pótlékok és a költségtérítés 50-50 százalékban viszonyul egymáshoz, ami tulajdonképpen torz finanszírozást jelent.
Az, hogy ez miért alakult ki, az, hogy a mindenkori politikai erők miért nem merték azt felvállalni adott pillanatban, hogy erről is őszintén beszéljenek a nyilvánosság előtt, hogy azok a tiszteletdíjak, illetve pótdíjak, amelyekben a képviselők részesednek, megfelelnek-e, arányosak-e azzal a munkával és elvárással, amit velük szemben megfogalmaztak, egy más kérdés. Úgy gondolom, hogy első alkalommal egy évvel ezelőtt, az új kormány megalakításakor próbáltunk meg kísérletet tenni arra, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Sajnálatos módon az ellenzék nem mindenben volt partnerünk, néhány eleme a javaslatoknak valóban elfogadásra került, ugyanakkor lényeges változtatásra e tekintetben sem került sor. Most ismételten kísérletet teszünk arra, hogy ez a változtatás megtörténjen.
A változtatás legfontosabb eleme most is, hogy minden egyes fillér, amit különböző módon a képviselők juttatásként kapnak akár alapdíjként, akár pótdíjként, az adófizetés alapjául szolgáljon, és minden egyes fillér után adót fizessenek a képviselők.
Itt van egy külön eleme a javaslatnak, ez a lakhatási költségtérítés. Ismert, hogy korábban az volt a szabályozás, hogy ez szerződés vagy számla ellenében történt. Ezt a parlament néhány évvel ezelőtt megváltoztatta egy akkori sajnálatos, a szabálytól eltérő alkalmazás miatt, és áttértünk az általános költségtérítésre e tekintetben is. Itt az a javaslatunk - amivel az MSZP frakciója teljes mértékben egyetért -, hogy térjünk vissza ahhoz a rendszerhez, hogy a lakhatási költségtérítés számla ellenében vagy szerződés ellenében közvetlenül az Országgyűlés Hivatalán keresztül bonyolódjon, tehát ez semmilyen értelemben ne kerüljön a képviselőhöz. A képviselő bemutatja a számláját, illetve a lakhatási szerződését, és az Országgyűlés Hivatala közvetlenül a bérbeadónak utalja az ellenértéket. Úgy gondolom, hogy ez teljesen tiszta és átlátható viszonyt teremt.
Egyéb tekintetben pedig egy olyan módosítási javaslatot fogalmaztak meg a képviselőtársaim, amely természetesen arányaiban változtatja az eddigi kiegészítő pótlékok rendszerét, de a változtatásnak az a lényege, hogy a képviselők borítékjába kerülő fillérek nem változnak meg, tehát az emelés, ami ilyen értelemben történik, abból a célból történik, hogy adót és járulékot is fizessenek a képviselők minden egyes fillérjük után, amit egyébként megkapnak.
Ezért igaztalanok azok a vádak, illetve utalások, amelyek politikusok szájából is elhangzottak az utóbbi időben, mintha itt arról szólna a javaslat, hogy a képviselők az eddigieknél is nagyobb juttatásban részesülhessenek. Nem erről szól a történet. Arról szól a történet, hogy minden egyes fillérünk után adót fizessünk ugyanúgy, ahogy minden más állampolgár. Ugyanis a korábbi sajtóvitákban sem azt kérdőjelezték meg, hogy a magyar képviselők aránytalanul magas jövedelemre tesznek szert; különösen a tekintetben, ha összehasonlítást végzünk oly módon, mint ahogy azt Géczi képviselő úr is tette: más országok, európai uniós tagállamok képviselőinek különböző juttatásai arányaiban semmilyen mértékben nem különböznek a képviselőink juttatásaitól, sőt az utolsó harmadba tartozunk e tekintetben.
Tehát én úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, és ezt kérem önöktől, az ellenzéki pártok képviselőitől, hogy az igazat mondják, csakis az igazat, és ne próbáljuk meg a társadalmat mindenféle sejtetésekkel és valótlan állításokkal félrevezetni, öntsünk minden tekintetben tiszta vizet a pohárba.
(11.40)
Ha önöknek van módosító javaslatuk, akkor azt tegyék meg és mondják el, de kérem, hogy most végre fogadjuk el ezt a javaslatot, amely mindenki számára átláthatóvá teszi a képviselői jövedelmeket és juttatásokat.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
