TÓTH KÁROLY
TÓTH KÁROLY
TÓTH KÁROLY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni, hogy a mai összefüggő napirend valahol a parlamenti demokrácia és a politika hiteléről szól. Számomra aggasztó, ha egy kétperces “ki nyer ma” játékká süllyesztjük le az ügyet (Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiból.) - mindegy, hogy ki.
Szeretném elmondani, a végén valaki nyer, de bárki nyer, ha a politika nem kapja vissza a hitelét a társadalomban - beleértve a képviselőket, ellenzékit és kormánypártit -, akkor mindegy, hogy ki fog kormányozni, a gondja ugyanaz lesz. Nem ezért, és nem azért, mert előttem elmondtak olyanokat, amelyek sajnos nem igazak, hanem azért, mert személyes meggyőződésem - és nem a képviselőcsoport véleményét mondom, hanem a személyes meggyőződésemet ebben az ügyben -, én abban teljesen egyetértek az előterjesztőkkel, hogy mára kialakult az a helyzet Magyarországon, hogy bár alkotmányos és nem igaz, hogy szürke, mert átlátható, minden évben megjelenik a Közlönyben minden juttatás, de a mai viszonyok között az egyik lehetséges feladat, amelyet el kell végezni, az a képviselők javadalmazásának újraszabályozása.
Ennek részeként teljes egészében egyetértek az előterjesztőkkel, de én továbbmegyek, mint ők: ne lehessen olyan jövedelme, olyan juttatása a képviselőnek, amely nem adóköteles. Továbbmegyek: nem kell a képviselők számára különböző juttatásokat és költségtérítéseket biztosítani. Azért nem, mert ha ilyen megoldást keresünk, mint amit ma képviselőtársaink tettek, akkor előre látható volt, hogy aki nem a megoldásban, hanem a mai “ki nyer ma” játékban érdekelt, az nem az igazat fogja mondani, hanem amit igaznak akarja, hogy halljon más.
Mivel ebben a témakörben rendkívül könnyű úgy mondani dolgokat, hogy a kívülálló hihetetlenül hamar elhiszi, hogy az az igazság, ezért én azt gondolom, hogy olyan modellt kell találni, amely látszólag sem jár a képviselői tiszteletdíjak emelésével. Mert most is csak látszólagos az emelés, képviselőtársaim, de kiderült, hogy arra lehet használni, hogy a parlamenti demokrácia, a politikai élet egészét lejárassuk. Tehát akkor nem jó az a megközelítés, amely arra használható fel néhány képviselőtársam részéről, hogy lejárasson mindannyiunkat, akár tehetünk róla, akár nem.
Tehát megoldást kell keresni. Én az előterjesztéshez viszonyítva azt mondom, olyan megoldást kell ma erre a problémakörre keresni, amely figyelembe veszi a következőket. Egy: az országgyűlési képviselői munka egy olyan sajátos, olyan sokszínű és egyidejűleg sok helyszínen megvalósuló munka, amihez hasonló nagyon kevés van Magyarországon. Ez nem tipikusan egy munkahelyhez kötődik, nem is a Parlament épületéhez vagy valamelyik bizottsági épülethez, hanem a helyi szinttől kezdve a választókerületen át mindenütt együttesen sugározni kellene a többpárti politikai demokrácia, a többpárti parlament iránti elkötelezettségünket - nem egymás anyázását, a parlamenti demokrácia iránti elkötelezettségünket.
Nincs egy szigorú helyszín. Nem lehet szigorúan megmondani, hogy ki melyik részterületet kell hogy tegye. Amikor matematikát, fizikát tanítottam, tudtam, hogy ott matematikáról és fizikáról van szó. Itt a nyugdíjrendszertől kezdve a nemzetbiztonsági kérdésekig mindennel foglalkozni kell. Ezért, ha ilyen sokszínű a munka, és ha figyelembe vesszük azt az elvet, hogy ne legyen semmiféle költségtérítés, mert azt utána újabb és újabb támadás éri, akkor a javaslatom a következő. A képviselők javadalmazását be kell illeszteni az államigazgatás rendjének egészébe, annak részeként meghatározni.
Nem akarok konkrét számokat mondani. Politikai felelősségünk az egyeztetések után eldönteni, hogy a minisztériumokban dolgozó gyakornok, a karbantartó vagy más szintjéhez állítjuk be, de be kell állítani az államigazgatás szervezeti rendszerébe a képviselők javadalmazását. Ha ezt megtettük, akkor nem kell további kiegészítéseket adni, sem költségtérítés, sem lakáshasználat, sem albérlet, semmilyen jogcímen.
(12.50)
Ebbe a rendszerbe bele kell helyezni úgy, hogy figyelembe vesszük egyidejűleg, hogy a bizottságokban és a parlament tisztségviselőjeként ettől eltérhet a szint, hiszen többletfeladatokat végez el az államigazgatás rendszerében is a parlament alelnöke, egy bizottsági elnök vagy több bizottsági tag. De ez alapján kerüljön meghatározásra a tiszteletdíj, ezt kapja minden képviselő, és fogadjuk el közösen, hogy ez a munka sokszínű, és leginkább az jellemző rá, hogy szellemi munka - talán ezt senki nem kérdőjelezi meg -, és az alkotmánytól kezdve minden biztosítja, hogy ennek a munkának szabadnak kell lennie.
Most mondom Répássy képviselőtársamnak is, hogy elmondhattam az előre írásban leadott véleményként az MSZP-képviselőcsoport padsoraiból a véleményemet, ami nem volt azonos az előterjesztéssel, csak ettől ideges lett, és kiment, mert úgy döntött, hogy mi az, meghallgatni egy olyat, aki nem áll be a “ki ad nagyobb pofont ma” című versenybe. Tehát vegyük figyelembe, hogy ez szellemi munka és szabadsággal jár, szabad tevékenység. Szabad azért, mert felelős a lelkiismeretemnek és az állampolgároknak vagyok. Ha ezt a kettőt figyelembe vesszük, akkor van olyan megoldás ma Magyarországon, ami érvényes és nem egyedi lenne, hanem a társadalom széles csoportja számára elérhető megoldás, amely az államigazgatás rendszerén belül differenciáltan, a bizottsági munka alapján meghatároz egy jövedelmet; semmi más nincs, és figyelembe veszi, hogy a munkavégzés sajátossága a szellemi tevékenység és a szabadon végzett munka.
Azt gondolom, hogy ezen elvek alapján van olyan megoldás, ami nem jár, még látszólag sem jár a tiszteletdíj növelésével, és nem marad benne adózatlan jövedelem, de tudomásul veszi, hogy ez egy nagyon bonyolult és sokszínű munka, és nem lehet egyetlen kaptafára ráhúzni. De a magyar társadalom, a magyar adórendszer ismeri és ma is alkalmazza több tízezer emberre azt a modellt, amely tudomásul veszi, hogy ez egy nagyon differenciált, nagyon sokszínű és bizony költségekkel is járó munka. Ez alapján, azt gondolom, meg lehetne tenni, én szeretném, ha ebbe az irányba mozdulnánk el.
Tudomásul veszem és tiszteletben tartom, hogy nem én tartoztam a többségi állásponthoz a kormánypárti oldalon, de hálás vagyok nekik, hogy legalább azt megengedték, hogy elmondjam, hogy én máshogy látom. Ezt a modellt nem a szándéka miatt tartom rossznak, hanem azért tartom rossznak, mert ki lehet forgatni, és holnapután a legjobb szándékot azok ellen lehet fordítani, akik átláthatóbb rendszert akartak, mint a mai. Akkor csináljuk meg olyanra, amelyet nem tud kiforgatni az sem, aki rossz szándékkal áll az ügyhöz.
Még egyszer elmondom, mert a képviselőtársam is megismételte, és belefér a tíz percbe, hogy bizottsági és más tisztségeket elismerő egyetlen tiszteletdíj legyen, semmiféle költségtérítés, és egy olyan mechanizmusba való bekapcsolódás, amelyben több tízezer magyar állampolgár vesz részt, és elismeri, hogy ez egy sokszínű, szellemileg szabad tevékenység, ami költségekkel jár együtt.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)
