KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Képviselő Asszony! Én is meglepődtem egy kicsit, mert úgy emlékszem, hogy Magyarország történelmében még nem volt példa arra, hogy ilyen jellegű rendeletet alkotott volna egy települési önkormányzat. Képviselő asszony délelőtt a szociális bizottság ülésén is valami hasonló kérdést intézett hozzám, és tisztelettel jelentem, hogy néhány dolognak nekem is utána kellett néznem, mert nem egy mindennapi dologról van szó.
(15.30)
Van egy olyan törvény, ami 1992-ben született, amely a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szól, és a törvény idevonatkozó 5. § (2) bekezdése értelmében a lakcímbejelentés szempontjából “lakcímnek tekintendő az az egy vagy több lakóhelyiségből álló épület vagy épületrész, amelyet a polgár életvitelszerűen otthonául használ, továbbá az a helyiség, ahol valaki szükségből lakik, vagy amennyiben más lakása nincs, szükségből megszáll”. Az vitathatatlan, hogy előfordulhat olyan helyzet, hogy a két utóbbi definíció miatt kell hogy valaki így szállásolja el magát. Az egyik, hogy szükségből megszáll, a másik, hogy amennyiben lakása nincs, valamilyen olyan lakóegységben száll meg, amely nem feltétlenül lakás céljára épült.
Mindennemű korlátozás oda vezethet, azt gondolom, amit az elmúlt egy-két évben már lehetett tapasztalni, de azt megelőzően, a rendszerváltás óta még soha, hogy az utcán élők között sajnálatos módon megjelentek a roma hajléktalanok. Erre példa még nem volt. Ugyanis azt tapasztaltuk az elmúlt években, évtizedekben vagy két évtizedben, amióta szembetűnő a hajléktalanság Magyarországon, hogy általában a hajléktalanok száma különösebben nem nő, sajnálatos módon nem is csökken, de a szolgáltatásokat végző civil szervezetek többé-kevésbé ilyen tájékoztatásokat adnak, hogy soha nem látott mértékben vannak jelen a roma etnikumhoz tartozó hajléktalanok.
