DR. HARGITAI JÁNOS,
DR. HARGITAI JÁNOS,
DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kétségtelen, hogy a beterjesztés nagy viharokat vert a sajtóban, még napokkal ezelőtt is tudással rendelkező, de politikai pályára tévedt közgazdászok nyilatkoztak körülbelül ilyen szellemben, ahogy most ezt Szakács képviselő úr tette. Egy ellenzéki képviselőtől persze ez természetes, amikor az egész ügyet úgy jellemzi, hogy ha elfogadjuk az államháztartási törvénynek ezt a módosítását, ami igazán a kötelezettségvállalás rendjét szabja át egy kicsit, akkor ezzel bevezeti a kormány a rendeleti kormányzást, és egyébként meg az Országgyűlés költségvetési jogát elvonja. Aki persze nem ismeri a beterjesztett törvényt, az állíthat ilyet, de aki ezt elolvassa, az tudja jól, hogy erről messze szó nincs.
Mielőtt a mondandómba érdemben belefogok, azért azt rögzítsük, hogy ezt a kormányt nem lehet azzal vádolni, amióta kormányon van az Orbán-kormány, most már többedszer, hogy mondjuk, egyszer is elengedte volna a költségvetést, egyszer is felelőtlen költségvetési politikát folytatott volna; ellenben azokkal, akik most azt mondják, hogy jön a rendeleti kormányzás és elvonjuk az Országgyűlés költségvetési jogát, azok mindig olyan költségvetéseket alkottak meg, aminek semmilyen része nem lett betartva, a kormány az államháztartás mindenkori hiányát a csillagokba emelte, elindultunk az adósságpályán, és bekövetkezett az a tragikus költségvetési helyzet, amit az Orbán-kormánynak kellett orvosolnia. Kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás hatálya alól. Egyetlen ellenzéki képviselő nem mondhatja azt az Orbán-kormányra, hogy nem követne mindig szigorú költségvetési politikát.
Mi az, ami itt meg van fogalmazva? Az államtitkár úr az expozéjában erről szólt. Hogy nagyobb rugalmasságot kér a kormány akkor, amikor ezt indokoltnak látja, és ezért az államháztartási törvénynek a kötelezettségvállalásokra vonatkozó szabályait kívánja módosítani.
Mi az általános szabály, ami most se változik? Egy költségvetési szerv vezetője akkor vállalhatott és vállalhat a jövőben is kötelezettséget, ha van szabad előirányzata. Ha nem így lenne, akkor nyilvánvalóan parttalanná válna az egész dolog, és bekövetkezne az az eladósodás, amiről az előbb beszéltem, a szocialista kormány időszakában.
Volt és a jövőben is lesz lehetőség arra is, hogy ne csak a szabad előirányzatok terhére vállaljon kötelezettséget egy költségvetési szerv vezetője, mert néha jönnek a kényszerek. Hogy példákat is mondjak, és ezt az államháztartási törvény megfelelő szakaszai hozzák is, néha külső erők azt mondják nekem, költségvetési szerv vezetőjének, hogy tessék teljesíteni ezt a kötelezettséget, végrehajtható, bizottsági döntés, hatósági határozat. Ilyenkor a költségvetési szerv vezetője még azt se mérlegelheti egyébként, hogy van-e szabad előirányzata, hisz a bíróság kötelezi arra, hogy tessék elutalni ide meg ide egy ekkora összeget, mondjuk, egy bírságot.
A kormány most mit mond? A kivételes eljárásokat akarja szaporítani, és azt mondja, hogy a kormány is kapjon lehetőséget arra, hogy tudjon rendkívüli helyzetben közfeladatok finanszírozására pénzt rövid időn belül előteremteni akkor is, ha nincs elég szabad előirányzat azon az adott területen, meg volt tervezve egy címben az a kiadás, de nincs elég szabad előirányzat. Ilyenkor adnánk most felhatalmazást a kormánynak arra, hogy igen, hogyha ezt indokoltnak véli, akkor költsön a szabad előirányzat felett, és az átcsoportosításokkal a nemzetgazdasági miniszter teremti meg nyilvánvalóan többletforrások terhére azt az előirányzatot, hisz a nemzetgazdasági miniszter kötve van ahhoz, amit az Országgyűlés a költségvetésben rögzített, hiány mértéke, kötve van az adósságfékhez. Tehát nem indulhat el egy felelőtlen költségvetés.
Még egy dolgot mond ez a módosítás, elképzelhető olyan helyzet is: nem látunk valamit előre a költségvetés tervezése során. Ne csináljunk úgy, mintha azt gondolnánk, hogy a költségvetési tervezés egy szentírás, mindent előre látunk, minden kiadási tételt, nem jöhet soha váratlan helyzet. Tehát elképzelhető az, hogy úgy kell költeni valamire, hogy nem is volt előirányzat, de mégis a szükség miatt költeni kell rá. Eddig meg kellett futni szerintem azokat a fölösleges köröket, hogy be kell jönni az Országgyűlésre, ott egy címrendet kell képviselni, és akkor a kormány költhet rá. Itt adnánk a kormánynak nagyobb felhatalmazást arra, hogy rugalmasan járhasson el ezeken a területeken.
Tehát sérül-e az Országgyűlés költségvetési joga? Jól tudjuk, hogy a kormánynak meghatározó lehetősége van a költségvetés alakítására. Az készíti elő a költségvetést, beterjeszti az Országgyűlésnek, az Országgyűlés elfogadja, és majd egy zárszámadási törvénnyel ellenőrzi azt, hogy a kormány betartotta ezt a költségvetést. Ennek nem volt semmi gyakorlati haszna a szocialista kormányzás időszakában, mert mindig eltértek tőle, és a szocialista képviselők utána ezt jóváhagyták. Ilyen veszély nincs, mert az Orbán-kormány igazolta azt most már tíz év költségvetésével, hogy nagyon szigorú költségvetési politikát folytat. De nyilvánvalóan a zárszámadás joga továbbra is az Országgyűlésnél van.
A zárszámadás és a törvény megalkotása között a kormánynak eddig is megvolt a lehetősége arra, hogy a saját intézményi világában, hisz a kormány a végrehajtó hatalom vezetője, a költségvetési törvény nagy részének egyébként is az ura volt, ott megtehetett eddig is ilyenfajta átcsoportosításokat fejezetek között. Tehát semmi rendkívüli dolog nem történik, csak az átcsoportosításoknak egy más módjára teremtünk felfogásom szerint lehetőséget, ami nem veszélyezteti azt, hogy ezzel az Országgyűlés költségvetési jogát elvonná a kormány.
A költségvetési törvény egyébként is rögzíti azokat a tételeket, amikhez a kormány nem tud nyúlni. Szóba nem jön az, hogy ilyen területen a kormány valamit tenni akarna. Az Országgyűlés költségvetéséhez nem nyúl például a kormány. Az Alkotmánybíróság költségvetéséhez nem nyúl a kormány. Vagy ha akar, annak továbbra is az a módja, hogy behozza az Országgyűlés elé, az Országgyűlés meg korrekciót tesz a költségvetésen. Tehát csak azon a területen mozog a jövőben is a kormány, ahol eddig is mozoghatott, csak adunk neki egy rugalmasabb eljárási lehetőséget.
A másik vád a rendeleti kormányzás semmivel nem igazolható állításai mellett az, hogy itt a kormány a háttérben mindenki elől eldugva tud megtenni ezt meg ezt. Nem tud megtenni, hisz ez a szabályozás szól arról is, és erről államtitkár úr is beszélt, hogy az államháztartásnak van egy informatikai rendszere, amiben rögzítve van minden egyes kötelezettségvállalás, ami ebben a rendszerben történik. Ez a jövőben is így lesz, magyarán, nyomon követhető lesz.
Ha a kormány hoz egy ilyen döntést, hogy élni akar az államháztartási törvénynek ezekkel a lehetőségeivel, amiket megszabunk számára, hogy - még egyszer mondom azt a kettőt, ami itt érdemleges - szabad előirányzat felett is költeni akar, vagy költeni akar egy olyan területen, amire eredetileg előirányzatot se tudott megtervezni, mert nem számított arra a kiadási tételre, megjegyzem, ebben az esetben a kormány az, amely ezt az előirányzatot létrehozza, megmondja, hogy mit kell erre költeni, rögzítik ebben az információs rendszerben, amiről beszéltem, a nyilvánosság számára ilyen szempontból ismert lesz, csak technikailag az államháztartási miniszter megteszi azokat az átcsoportosításokat, amiket ilyen esetben meg kell tenni.
Én azt gondolom, hogy erről van szó, nem többről. Arról biztos, hogy nincs szó, hogy az Országgyűlés költségvetési jogát veszélyeztetné a kormány meg egyfajta rendeleti kormányzás jönne létre ezzel. Azt gondolom, hogy ezek olyan állítások, amik politikailag motivált állítások, de a törvény szövegének ismeretében ezek nem igazolhatók. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)
