DÖMÖTÖR CSABA,
DÖMÖTÖR CSABA,
DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Én is tudok róla, tisztelt képviselő úr, hogy a Jobbik a hétvégén rendezett egy kongresszust - felületesen igyekeztem is figyelemmel kísérni a hírekből -, és ígértek ott mindenfélét, többek között biztonságos Magyarországot, tiszta kezeket, és azt is mondták egyébként, talán a párt elnöke, hogy a kormányzáshoz minden körülmények között szeretet kell. S ha már ezt mondták, akkor érdemes megnézni, hogy ilyen előzményekkel a háta mögött hogyan ígérhet ilyeneket a Jobbik.
Kezdjük a biztonsággal! Felmerül a kérdés, hogyan hivatkozhatnak önök biztonságra, amikor több mint egy éve folyamatosan gáncsolják a kormány illegális bevándorlás elleni fellépését. Fúrták a kvótanépszavazást, nem szavazták meg a kvótaellenes alaptörvénymódosítást. Vona Gábor idén januárban az RTL-ben azt is mondta, hogy oké, lehet gondolkodni pár ezer bevándorló szétosztásán. Ezt mondta ő. S van még több dolog a biztonsággal kapcsolatban. Önök a 2014-es programjukban azt mondták, hogy átláthatóbbá kell tenni a külföldről pénzelt aktivistacsoportokat; úgy fogalmaztak, hogy véget vetnek a jogvédők álságos tevékenységének. Erre most meg nem támogatják az átláthatósági törvényjavaslatot, és ha jól értem, ugyanazzal érvelnek, mint a baloldali pártok, és majd velük fognak együtt szavazni ezen a héten a zárószavazáson.
A kongresszusukon tiszta kezekről is beszéltek önök. Olyan emberek ígérnek itt tisztaságot, akik egyébként szegycsontig gázolnak a korrupciós ügyekben. Akiknek kicsit is illúzióik lennének azzal kapcsolatban, hogy a Jobbik hogyan kezeli a közpénzeket, az nézze meg az ózdi példát: itt felmerül a gyanúja annak, hogy a polgármester belenyúlt egy közbeszerzésbe, minek következtében a költségek jelentősen növekedtek, és erre csak annyit mondanak, hogy kockázatelemzés történt, tehát még a cinizmusfát is jól megrázzák. Úgyhogy azt tudom önnek mondani, hogy ha valóban kíméletlenek szeretnének lenni a korrupcióellenes ügyekben, akkor a nyári hónapokat töltsék mindenekelőtt Ózdon vagy éppen Kovács Béla rezidenciáján.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön a magyar közélet hangneméről is beszélt, a közélet színvonaláról, és az ön pártelnöke is úgy fogalmazott a napokban, hogy a kormányzáshoz szeretet kell; ez részben összefüggésben van azzal, amit ön mond. Ezzel egyébként még egyet is értenénk, mert nem lehet kormányozni anélkül, hogy szeressük azt az országot, amelyben élünk. De azt gondolom, a Jobbik útját sok minden szegélyezi, csak a szeretet nem. Mert, tisztelt képviselő úr, hogy lehet úgy szeretetről beszélni, hogy itt a Házban már a fizikai fenyegetésig is eljutottak? Hogy hivatkozhatnak szeretetre, ha mind a mai napig itt ülhet önök között az a képviselő, aki beleköpött a holokauszt-emlékműbe itt a Duna-parton, és még büszke is volt rá? Mit ér önöknek a szeretet akkor, ha tudjuk, hogy egy másik képviselőjük összeírta volna a zsidó állampolgárságú képviselőket?
De ha csak az elmúlt napokat nézzük: hogy hivatkozhat szeretetre az a pártelnök, akinek volt parlamenti képviselője a sajtóhíradások szerint a napokban soha nem látott brutalitással fenyegetett meg egy publicistát, egy zenészt? Tudósítások szerint egyébként nemcsak a feltételezett származására utalt, hanem a családtagjait is brutálisan megfenyegette. Erre az a párt, amelyik coelhói pátosszal kéri számon Magyarországon a szeretetet, annyit tud kipréselni magából, hogy az illető nem a Jobbik tagja. Mintha nem önök között ült volna itt éveken át parlamenti képviselőként!
A lényeg az tehát, tisztelt képviselő úr, hogy a jobbikosok hiába eregetnek szív alakú lufikat a levegőbe, a kisnyilas tempó attól még kisnyilas tempó, marad az agresszivitás is, és a választók nagyon is jól tudják, hogy miféle alakok masíroznak cukira fazonírozott jelmezekben.
S egy nagy talány az számomra, hogy az MSZP, amelyik korábban a fél országot lefasisztázta, és mindenhova barna egyenruhákat képzelt, most a sorozatos fenyegetések hallatán miért lapul úgy, mint egy lapulevél alatti meztelencsiga. Hol vannak most a petíciók, hol vannak a brüsszeli beadványok, és egyáltalán milyen érzés ezzel a párttal, a Jobbikkal együttműködni egyre több kérdésben?
Tisztelt Ház! A jobbikos kongresszuson is elhangzott, hogy meg kell törni azt az átkot, hogy aki magyar, az vesztesnek érzi magát. Én tisztelettel azt szeretném kérni a jobbikos képviselőktől - azt gondolom, sokunk nevében -, hogy ne vetítsék ki a saját gyötört helyzetüket a magyarokra. A magyar azért nem vesztes nép, mert ha kell, akkor mindig kiáll az ország érdekeiért és a saját igazáért is. No, ez az, ami a Jobbikról már réges-rég nem mondható el. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiban.)
