Ebben ugyan nem kopik a fogad.
(Nem eszel belőle.)
Ebből sem lesz énekes halott.
(Azaz nagyobb, fényesebb temetés. E közmondás értelme: Ebből sem lesz valami nagy dolog.)
Ebédet nem eszik, vacsorát nem is lát.
(A kinek szük konyhája van.)
Eb a juhász bunda nélkül.
Eb a czigány csere nélkül.
Eb a ki bánja, – kutya, a ki szánja.
Eb a szabó gyüszü nélkül.
Eb az oláh disznó nélkül.
Eb apának kutya fia.
(Apja nyomdokait követi a gyermek.)
Ebet is megbecsülik uráért.
(Akkor mondják, ha a vendégnek hozzávalóit is szivesen látják és jól tartják.)
Eb lesz Liptón viczispán.
Eb kutyával hamar összebarátkozik.
(Hasonló a hasonlóval.)
Eb is farkával parancsol.
Eb is megalkuszik néha a macskával.
Eb is venne húst fogára, ha pénze volna.
(Olyan pénzetlen emberekről mondják, kiknek nagy vágyaik vannak a teljesedés reménye nélkül.)
Ebnek, ha aranya is volna, hájat venne rajta.
Ebnek mondják, az meg a farkának.
Eb fél, kutya fél, míg az ipam napam él.
Eb szemébe nem megy a füst.
Eb se rágódik csonton, ha húsra talál.
Ebcsont beforr.
(Semmirekellőnek semmi sem árt.)
Eben gubát cserél.
(Egy gubás kocsis ebet akart lopni. Hogy könnyebben megfoghassa, ledobta gubáját, s a kutyának morgolódásai közt ott is felejtette. Hazajövén a kutya ura, ebét ugyan nem, de a gubát a kocsi mellett lelte. A gazda visszajöttét messziről látta a tolvaj; nem mert visszamenni gubájáért. Midőn másnap kérdezték tőle pajtásai, hova tette a gubáját? Az igazat megvallani szégyelvén, azt felelte, hogy az éjjel ezt az ebet cserélte gubájáért.)
Ebet szőréről, madarat tolláról, embert barátjáról ismerni.
Eb is konczczal álmadozik.
Ebmarásnak kutyaszőr az orvossága.
31Eb lesz Budán biró.
(Ha valakinek a fölajánlott hivatal, tisztség nem tetszik.)
Ebnek eb, papnak pap a barátja.
(Ezt mondá Mátyás király Thuz János nevü főemberének, ki nőtlen volt, mintha mondotta volna: te is nőtlen vagy, mint a papok, társalkodjál velök.)
Ebnek sem jó az első kölyke.
(Ha előszörre rosszul sikerül valami.)
Ebről ebre – papról papra.
Ebrudon dobták ki.
(Csúfosan elkergetni, kidobni valakit. Az alföldi lakodalmakban igen sok kutya gyülekszik össze az elhányt konczokra. Marakodásukat megunván a legények, lyukat csinálnak a nádkeritésen. Ketten aztán egy hosszu ruddal kívűl a lyuk elibe állván, az udvarban maradt legények a kutyákat a lyukra hajtják ezen szóval: lyukra! Ezt elérvén a kutya, midőn a lyukon ki akar búni, azt a kint álló legények a rudon felkapják és a levegőbe röpitik. Az ebrudon kivetett kutya nem egy könnyen megy be ismét a lakodalmas házba, megelégedvén avval, hogy ép lábbal-fővel hazaballaghatott.)
Eb szeme látta, eb keze vette, akasszák föl, a ki keresi.
(Midőn valakit gyanusitanak, ezzel védekezik.)
Ebszijjal kötött erszényü.
(Fukar, zsugori.)
Ebtől tanult ember, ebül veszi hasznát.
Ebugatás, szamárrivás nem hallatszik a menyországba.
(Hiábavaló fenyegetőzéstől nem kell tartani.)
Eb ura fakó.
(Történetileg is nevezetes mondás.)
Ebül jött, ebül el is ment.
(Rossz uton-módon szerzett jószág.)
Ebül gyült marhának komondor a sáfárja.
Ebül gyült szerzeménynek, vagy: szerzett jószágnak ebül kell veszni.
Ebül kezdi, komondorul végzi.
(Rosszul kezdte s rosszul végzi.)
Eczetágy a gyomra.
(Nem árt a szeszes ital; sokat elbir.)
Eczetes korsó megtalálta a dugóját.
Egere nőtt.
(Megártott neki a jó élés, mint lónak a sok zabálás.)
Eget földet igér.
(A czél elérésére.)
Egér sem fut mindig egy lyukba.
(A megélhetésnek több módja van.)
Egész április.
(Változó eszü ember.)
Egész baranyai ember lett belőle.
(T. i. derék ember.)
Egészen ráütött.
(Pl. a gyermek apjára. Épen olyan a fiu, mint az apja.)
Egész odáig van.
(Nagyon rosszul érzi magát; komoly beteg. Ugyis mondják: Egészen oda van.)
32Egészséges, mint a makk.
Egészséges, mint a hal a vizben.
Egész szilágyi.
(Azaz erős akaratu, minő volt Szilágyi Mihály, Mátyás király nagybátyja.)
Egész nap prédikál, mint a pap.
Egér nem fér lyukába, tököt köt a farkára.
(Erdélyi közmondás.)
Eget is be lehet meszelni.
(Mi sem lehetetlen.)
Eget is bőgőnek nézi.
(Pl. a részeg ember, vagy akit nagyon elvernek.)
Egri bikavér.
(Tréfás elnevezése az egri vörös bornak.)
Egy a mi népünkből.
(Zsidókra mondják.)
Egy a szoba a kemenczével.
(Egyetértő, békés házastársakra mondatik, kik a házban egyforma joggal birnak.)
Egy asszony sem szemérmes a sötétben.
Egy avét zsákból két uj tarisznya.
(Akkor mondatik, midőn szegény atyafiak megosztoznak.)
Egy az út a menyországba, de sok a pokolba.
Egy állapotban van, mint a Samu nadrágja.
(Mező-Turi iskolatanitó, Búsi Sámuel a kikopás elleni óvatosságból, ujonnan varratott nadrágjának, térdére s egyéb könnyen szakadó helyeire előlegesen foltot vetett; ha a folt elszakadt, azt ismét ujjal váltá fel. Ugy történt, hogy 34 évi hivataloskodása alatt csak két nadrágot volt képes elviselni, s nadrágjának tartóssága közmondássá vált.)
Egy bogrács alá tüzelnek.
Egy bolond oly követ vethet a kutba – Dunába – hogy tiz okos sem veheti ki.
Egy bolond százat csinál.
Egy csep esze sincs.
»Kinek szeretője nincsen,
Annak egy csep esze sincsen.«
Egy csep mézhez csöbör epét kever.
(Parányi jót temérdek rosszal kiséri, tetézi.)
Egy csapással két legyet.
(Egy munkával két dolgot végezni el egyszerre.)
Egy csomóba kötni.
(Egyenlőnek tartani.)
Egy csonton rágódnak.
(Egy szél felé törekednek.)
Egy dénár, két dénár, neked semmi sem jár.
(Akkor mondják, mikor valakit kinulláznak valamiből. Esztergomi közmondás.)
Egy ember halála ki nem üti a világ fenekét.
Egy dologból kettőt csinál.
Egy ebéd felett elég négyszer inni.
(Az elsőt saját magunkért, a másodikat jóakarónkért, a harmadikat a vigságért s a negyediket – ellenségünkért.)
Egy ember halála ki nem üti a világ fenekét.
Egyenes, mint a mártott gyertya.
Egyenetlen tulkok nem jól vonják a jármot.
(Viszálykodó házasokra illik.)
Egyesült erő sokra képes.
Egyetek tótok, meghalt apátok.
Egyet előre, kettőt hátra.
Egyet mondok, kettő lesz belőle.
(Ki sokat akar mondani, vagy jót tanácsolni.)
Egy életem, egy halálom.
(Áldozatkész, elszánt.)
Egyél csak, nem sajnálom, hisz ugy is a kutyának adnók.
Egyél, igyál, ne koplalj, mint otthon.
(Tréfás kinálás az asztalnál.)
Egyél, igyál, ugy is meglep a halál.
Egy farral két nyerget ülni nem lehet.
Egy fazék mellé szítanak.
Egy fehér kenyérnél jobb kettő.
Egy fej sem illik ugy a nyakunkhoz, mint a magunké.
(Kinizsi mondása, midőn Mátyás király követségbe akarván őt a törökhöz küldeni, azzal biztatá, hogyha netalán életét vesztené, fejéért harminczezer törökét vágatja le.)
Egy fecske nem csinál nyarat.
(Néhol: tavaszt.)
Egy férges mogyorót sem adnék érte.
(T. i. nem ér semmit.)
Egy fészekből valók.
(Egyenranguak.)
Egy fölöstökömre – reggelire – is kevés.
(Pl. egyik ellenség a másiknak.)
Egyformaság untat, változatosság mulattat.
Egy füst alatt.
(Pl. két lakodalmat egyszerre tartani.)
34Egyik a másiknak adja a kilincset.
(Sokan járnak a házba.)
Egyik csillag meg nem előzik a másikat.
Egyik idő a másiknak ellensége.
Egyik kapzsi, a másik habzsi.
Egyik – vagy: fél lába már a sirban van.
Egyik hozzád, a másik tüled.
(Széthúznak, nem egyetértők.)
Egyik gubás, másik subás.
Egyik kökény, másik galagonya.
(Mind a kettő egyforma rossz.)
Egyik bakot fej, másik rostát tart alája.
(Egyik hasztalanabb, hiábavalóbb dologgal bibelődik a másiknál.)
Egyik észszel, a másik kézzel keresi kenyerét.
Egyik fülén beereszti, a másikon ki.
(Igy tesz az ember, ha olyat hall, mit tudni nem akar.)
Egyik kezével épit, a másikkal ront.
Egyik kéz mossa a másikat.
Egyik koldus a másikat gyülöli.
Egyik kutya, másik eb.
(Egyformák, egyik sem ér sokat.)
Egyik részeg, a másik tántorog.
Egyik fülem bal, a másik nem hall.
Egyik sír, a másik nevet.
Egyik nap a másiknak tanitványa – vagy: egyik nap a másiknak mestere.
Egyik olyan, mint a másik.
Egyik várban haragszanak, a másikban nem tartanak – nem félnek.
Egyik sem hányja a másikat.
(Ezt szokták tréfásan felelni e kérdésre: Hány óra van?)
Egyik tizenkilencz, a másik egy hiján húsz.
Egy Istenem, egy kabátom.
Egy jó tanács ezer aranyat ér.
Egy garas ára becsületet nem hagytak rajta.
(Rágalmazták.)
Egy hajóban eveznek.
(Azaz összetartanak, egy kézre dolgoznak.)
Egy hamisan jött pénz száz igazat elhajt.
Egyhangu, mint a koldus ének.
Egy húron pendülnek.
(Egyet mondanak, egyet akarnak.)
35Egy kaptafára van huzva.
Egy kalap alá vonni.
(Pl. két ellentétes dologról vagy személyről egy véleményen lenni.)
Egy kártyára tette fel mindenét.
Egykor minden hegyes megtompul.
(Kevély emberről mondják Szatmárban.)
Egy marék hatalommal tovább érsz, mint egy zsák joggal.
Egy kárból két kár.
(Czivódás czivódást, kár kárt szül.)
Egy-két napi dinom-dánom, holtig való szánom-bánom.
(Könnyelmű s pazarló emberekre szól.)
Egy-két tehén még nem csorda.
»Egy-két tehén nem egy csorda,
Az asszony csak oldalborda.«
Egy koldusból kettő.
(Akkor mondják, mikor szegény legyény szegény leányt vesz feleségül.)
»Egy koldusból kettő;
Végre több is válhat
Igy hát én fejemre
Sok búbánat szállhat.«
Egy kukkot sem szól.
(Mintha néma lenne.)
Egy kutya.
(Teljesen azonos valamivel.)
Egy jó szót sem adnék érte.
Egy ma fölér két holnappal.
Egy marok szerencse többet ér egy zsák tudománynál.
Egy nap nem a világ.
(Várakozni nem szeretőknek mondják.)
Egy óra egész életünket megváltoztathatja.
Egy jó barát száz atyafi.
Egynek minden, a másiknak semmi.
Egynek hatot, másnak vakot vet a világ koczkája.
(Egynek kedvez, mást üldöz a sors.)
Egynek nyeresége, másnak vesztesége.
Egynek nyaka, másnak nyak nyaka van.
Egy rothadt alma százat is elront.
Együtt fujják a követ.
(Egyenlően gonoszak, egy gonoszságon törik a fejüket.)
Egy zsidó nélkül megeshetik a vásár.
Egyszer hittem, akkor is megcsaltak.
Együtt főzték, együtt egyék is meg.
Egy uttal tartozott az ördögnek.
(Hiába járt.)
Egy rókáról nem lehet két bőrt nyúzni.
(A haszonlesőkre mondják.)
Egy rühes birkától koszos lesz az egész nyáj.
Egy szájból fú hideget és meleget.
(Egy ember barátságot kötvén Satyrral, együtt evett vele. Tél lévén és hideg, az ember kezeit szájához vitte, és bele fujt. Satyr kérdésére, hogy miért teszi ezt, felelé: fázik a kezem, melengetem. Kissé később ételt hozatván, az ember szájához vitte és fujta. Annak ujabba kérdésére, hogy miért cselekszik, felelé: Az ételt hűtöm. Erre Satyr: De most már fel is mondom a barátságot neked, ki azon egy szájból majd meleget, majd hideget fújsz.)
Egy szál fa nem erdő – talyiga nem szekér.
Egy szántás egy kenyér, három szántás három kenyér.
(Gazd. közm.)
Egyszer él az ember.
(T. i. mindenre jól föl kell használni az időt.)
Egyszer pirul, sokszor sárgul.
(A kölcsönkérő.)
Egyszer hopp, másszor kopp.
Egyszeri abrakolástól nem hizik meg a ló.
Egyszer volt Budán kutyavásár.
Egyszer esik esztendőben karácsony.
Egy szivvel-lélekkel.
(Buzditó szózat.)
Egy szó mint száz.
(Egy szó, annyi mint száz. Egy szóval. Mindent összevéve.)
Egy: titok, kettő: tanács, három: Istenadta széles világ.
(Míg egy tudja: titok; másnak mondod: tanácskozás; harmadiknak: tudja az egész világ.)
Egy vén leány annyit ér, mint egy megirott s el nem küldött levél.
Egy tüznél több fazék víz is fölforr.
Egy virág nem hozza meg a tavaszt.
Elázott tisztára.
(Sokat ivott; be van rugva.)
37Eke azt gazdagitja, ki szarvát kézzel szoritja.
Elbánik, mint Hánzi a megygyel.
Elbeszél órákig a kutya farkáról.
(Minden csekélységről hosszasan fecseg.)
Elalszik ringatás nélkül.
(Pl. a fáradt ember.)
El a kanálissal.
(Midőn ezelőtt körülbelül négy évtizeddel – irja Margalits – 1877-ben a Ferencz-csatorna terve készült, Zombor városának érdemes tanácsa azt kérelmezte, hogy a canális ne közvetlenül a város alá vezettessék, nehogy »gyermekeink belefulladjanak.«)
Eladná a Krisztus koporsóját is.
Elállt az esze.
(Nem tudott tovább gondolkozni.)
Elállt a szemeszája.
(Meglepetésében, bámultában.)
Elcsapta a hasát.
(Valamely étel megárott neki.)
Elcsavarták a fejét.
(Elbolonditották, igéretekkel elámitották.)
Eldobta kanalát.
(Meghalt.)
Eleink szokásait meg kell becsülni.
Elég az, hogy Balázs a neve.
(Ezzel fejeztetik ki az illető ostobasága.)
Elég beteg az is, ki beteget emel.
Elég egy pap egy templomban.
(Más beszédébe nem kell vágni.)
Elég nyavalya az öregség.
Elég sok a konkoly, de az még sem búza.
Elég szép a leány, ha jó.
(Az mondja, ki nem a nő szépségeért, hanem jóságáért nősül meg.)
Elég szép a férfi, csak azért, hogy férfi.
Elfogta a szent Antal tüze.
(Ingerült.)
Elfogyott a Duna.
(A komáromiak Visegrádnál a kanyarodás miatt elfogyottnak hivén a Dunát, visszahajókáztak, s otthon azt hiresztelték, hogy elfogyott a Duna. Egy valaki csúfot akarván űzni belőlök, a Dunába dobták. Azóta mindig azzal haragitják a komáromiakat: hogy: »Elfogyott a Duna.«)
Elfogyott a puskapor, mint a nagyidai czigányoknak.
(A labanczok ellen igen vitézül viselték magukat a nagy-idai czigányok, úgy hogy az ellenségnek kudarczot vallva, vissza kellett vonulnia. Azoknak elmenése alkalmával a czigányok elbizakodásukban fenyegetésekre is fakadtak és azt találták mondani: köszönjétek labanczok, hogy puskaporunk kifogyott. Ezt a labanczok megértvén, visszafordultak, és a czigányokat rútul elpusztitották. ennek keserves emlékezetére mainapiglan is meg van még a siralmas nagyidai nóta.)
38Elfogyott a pogácsája.
(Olyanra mondják, ki utazásából hamar visszatért.)
Eleget alhatnak, ha meghalnak.
Eleget fürdik a malomkerék, mégis fekete.
(Rút ember hiába kendőzi magát.)
Elejtette a kanalat.
(Későn ment; ebéd után érkezett.)
Elejtette a kis kést.
(Meghalt.)
Elevenére tapintani.
(Valakit legkényesebb oldaláról megtámadni.)
Eleven, mint a kéneső.
(Kéneső = higany.)
Elég az ember, de kevés a magyar.
Elég egy sütésből egy lepény – vagy: kenyér, – czipó.
Elég a tehénre egy kolomp.
(Vagyis: senkit ne terheljünk túl.)
Elég gazdag, ki senkinek sem adósa.
Elért az ebijesztő péntekre.
(Husvét után az első pénteket – irja Ballagi – a magyarok ebijesztő pénteknek mondják. Erre ugyanis hamar eljutván az ebek, azon gondolattal vannak, hogy ismét az elmult negyvennapi bőjtre érkeztek.)
Elfogy a vagyon, ha rá nem keresnek.
Elfogyott a krisztusa.
(T. i. aprópénze.)
Elfogyott az apró pénze.
(Kifogyott az érvelésből.)
Elfutotta az epe, mint juhot a tályog.
Elhasalt.
(Megbukott diákra mondják.)
Elhegedülte azt már szent Dávid.
Elhullatta már csikófogát.
Elhült benne a vér.
(Megborzadt.)
Elitta az eszét.
(A sok ivástól megbutult.)
Eljön szép szóra.
(A szó vonzóbb, mint a durva viseltetésmód.)
Eljött Simon-Judás, jaj neked pőre gatyás.
(Simon-Judás napkor beállván a tél, pőre gatyásnak didergése kezdődik.)
Eljutott a kutyák harminczegyedikére.
(Tönkrejutott, mindenét elvesztette.)
Elkelt a kun a Kőrösön.
(Elillantott.)
Elmehetsz pokolba parét szedni.
Ellenséget jó süveg alatt várni.
Elmenne vele, – vagy: érte, a pokolba is.
Elmenne vele, – vagy: érte, a világ végére is.
Ellenségemnek sem kivánom.
Elmehetsz Kurdra bucsura.
(Kurd Tolnamegyei község.)
39Elment oda, hol a part szakad.
(Veszedelmét keresi.)
Ellátta magát, elkészült.
(Részeg emberre alkalmazott kifejezés.)
Elmult esőnek nem kell köpönyeg.
Elmult esztendők mindig jobbak.
(Dicsérik az öregek a multat.)
Elmegyek, a meddig a szemem lát.
Elmegyek, a meddig a lábom elbir.
Elnadrágolták.
(Kiporolták a bugyogóját, elverték.)
Elhoppozta az esküvés előtt.
(Leány, ki férj nélkül lett anyja.)
Elhordta – vagy: felszedte – a sátorfát.
Elhül bele, elképed.
(Nagyon csodálkozik.)
Elinná a Krisztus köntösét is.
(Mindenét elissza. E közmondást igy is használják: Elinná a Krisztus ködmenét, – vagy sapkáját is.)
Eljárja még a kállai kettőst és a debreczeni kopogóst.
Eljár a szája.
(Meggondolatlanul beszél.)
Eljár a keze.
(Hamar kész az ütésre.)
Elkésik még a koporsóból is.
Elkésik még a menyországból is.
Ellenségemnek sem kivánnám.
Elkölt nála minden Péter-bátya.
(Nem gondol senkivel.)
Elköltené Dárius kincsét is.
(Szeret pazarul költeni.)
Ellenére járni valakinek.
(Ellenére cselekedni.)
Elment a sütnivalója.
(Elment az esze.)
Elmehetsz Bazinba, – Bisztriczére, – Kukutyinba – zabot hegyezni.
Elmocskolta a kalapács nyelét.
(Lejárt a becsülete.)
Elmosta már annak a hirét is az eső.
Elmult dolognak felejtés a vége.
Elmult, mint a tavaszi hó.
(Sebesen, gyorsan mult el.)
Elmult idő soha vissza nem jő.
El nem éri a húsvéti bárányt.
Elnémult, mint a harang nagypénteken.
Elnyelte a horgot.
(Valami bajba esett és nem bir szabadulni.)
Eloszlik, mint a buborék.
40Előbb jár a nyelve, – vagy: a szája, mint az esze.
Előbb rágd meg, aztán köpd ki – a szót.
Előbb való a süveg a kontynál.
(Azaz a férfi az asszonynál.)
Előtte hajszál is dorong.
El ne hagyj bizonyost bizonytalanért.
(Bizonyos előny jobb bizonytalan reménynél.)
Elnyerte az egri nevet.
(Az egri vitézektől eredő közmondás, kik Dobó István parancsnoksága alatt páratlan hősiességgel védték Eger várát 1552-ben a törökök ellen.)
Elnyomta a buzgóság.
(Elálmosodott.)
Eloldani a kereket.
(Megfutamodni a baj szinhelyéről.)
Előbb a tálba, aztán a szájba.
Előbb fogához veri a pénzt, míg kiadja.
(Azaz fukar, fösvény.)
Előbb fordul rosszra, mint jóra.
(T. i. a dolog.)
Előbb találja meg, mint más elvesztette.
(Azaz lopta.)
Előbb tojik a tyúk, azután kodácsol.
Előbb való a becsület a szalonnás káposztánál.
(Első a becsület minden előtt.)
Elől arass, utól szánts.
(Aratásban légy első, hogy más el ne arthassa a tiedet; szántásban utolsó légy, hogy a magadét vissza is szánthasd.)
Elől-hátul – semmi sincs.
Elől tüz, hátul viz.
(Mindenütt veszedelem.)
Előre forditották a farát.
(Teherbe esett.)
Előre iszik a medve bőrére.
(Előre örülsz oly dolognak, melyről még nem vagy bizonyos, hogy eléred-e.)
Elpattan, mint a szappan-buborék.
Elpárolgott, mint a kámfor.
Elrántották alóla a gyékényt.
(Meghalt.)
Elragdták a lovak.
(Átvitt értelemben: jó szerencséjében fölfuvalkodott.)
Elragadta a Szent-Mihály lova.
(Meghalt.)
Első feleség Istentől, a második embertől, a harmadik ördögtől való.
Első kerék után forog a hátulsó is.
(Magas ranguakat utánozzák a szegények is.)
Első s legszentebb legyen előtted a haza.
Első vétek bocsánatot érdemel.
Eltünt, mint a szivárvány.
Elül kopasz: okos kopasz; hátul kopasz: bolond kopasz; felül kopasz: koros kopasz.
Elugrotta, mint a perki tót leány a férjhezmenést.
(Perken nyitramegyei faluban hallván egy tót leány, hogyha Szt-Iván napján este a tüzet általugorja, a jövő farsangon minden bizonynyal urat kap; ugy ugrotta át, hogy ugrása közben egy erős ifjuval szembe ütközvén, a tüzbe esett és egész képét összeégette, miért is rútsága miatt férjhez többé sohasem mehetett.)
Elütötték – vagy: elcsapták a kezéről.
Elpirult, mint a főtt rák.
Elpirulás festéke a jó erkölcsnek.
Elrejtett kincsnek kevés a haszna.
Elsült a feje.
(Megtudták, hogy mit forral; ráismertek.)
Elszaladt a kutya a lánczczal.
(Nagy mérföldre mondják.)
Eltalálta bibéjét.
(Eltalálta a dolog nyitját; bibe, amire kényes valaki.)
Eltalálta, mint Balázs pap a vecsernyét.
(Erzsébet királynénak udvari papja, Balázs leleszi apát, egyszer kelleténél többet öntvén a garatra, a vecsernye helyett a misét kezdé énekelni.)
Eltalálta szarva közt a tőgyét.
(Nem találtad el, hibáztál.)
Eltalálta, mint czigány a buzavetést.
Eltart a föld, csak legyen mit ennünk.
Eltették az ebek elől.
(Börtönbe zárták.)
Eltette a kapczát.
(Elillant.)
Eltették láb alól.
(Ártalmatlanná tették, vagy megölték.)
Eltörődött, mint a karádi menyasszony.
(Karád viz között fekszik. A menyasszonyt csónakon vitték haza, s mihelyt oda ért, mindjárt aludni készült, mivel – ugymond – igen eltörődött.)
Eltörött a mécsese.
(Eltörött a mécses cserepe. Gyermekre mondják, ha ok nélkül pityeregni – sirni kezd.)
Eltüri a papiros, akármit irnak reá.
Elválik, hány zsákkal telik.
Elválik, mint szürke a fakótól.
Elvégzett dolognak nem kell tanács.
Elverték, mint a lisztes zsákot.
Elveszett, mint kő a vizben.
Elvitte – vagy: megrugta – Szent-Mihály lova.
(Meghalt. Szent-Mihály lova saraglya forma emelő eszköz, melyre a halottat fektetik, mikor a temetőbe viszik.)
Elvitte a rőföt.
(Elmenekült.)
Elzengte már hattyudalát.
Ember a fogával ás magának vermet.
Ember élete ma virág, holnap hamu.
Ember jót remél és rosszat ér.
Ember a lenben, de nem a kenderben.
Elvenni: emberség, adni: Istenség.
Elverte a kakukot.
(Övé a dicsőség.)
Elverték, mint a két fenekü dobot.
Elveszett becsületet nem találni fel a bokornál.
Elvesztené egy kanál vizben.
(Halálos gyülölettel viseltetik iránta.)
Elvesztette a fonalat.
(Beszéden valaki megakad, vagy másban elveszti az előre megállapitott rendet.)
Elvesztette a rovást.
(Rendét tévesztette valaminek.)
Elvesztette szája izét, mint a pápai biró.
(Pápai km.)
Elvetette a sulykot.
(Nem jól járt el a dologban, elővigyázatlan volt.)
Elvitte a kutya a pecsenyét.
(Akkor mondják, ha nincs sült.)
Elvitte kedvét a gólya.
»Nincsen kedvem, mert elvitte a gólya,
Mert ott jártam, ahol nem kellett volna.«
Ember a munkára, madár a röpülésre teremtetett.
Embere szavának.
(Megtartja igéretét.)
Ember fogad fogadást, agg eb, aki megállja.
(Bocskai, midőn a császár hűségére fölesküdött s a hajduk nem akartak hozzá állani, e közmondást használta Istvánffy szerint – s megnyerte őket további rábeszélés nélkül.)
Embere válogatja.
(Ki milyen.)
Ember kell a gátra, – vagy: Ember ő a gáton.
(Megfelel magáért.)
Ember volt, megholt.
(Szép is volt, jó is volt, mégis megholt.)
43Embernél a munka, Istennél az áldás.
Emberen a bőr, jó lovon a szőr nem sokat számit.
Ember pénz nélkül, vak bot élkül.
(T. i. nem megy semmire.)
Embert a nyomor és árnyék soha el nem hagyja.
Ember tervez, Isten végez. – vagy: ember gondol, Isten végez.
Ember áll és vár; az élet hoz és megy; a halál jön és visz.
Embert hordozza a ló, élteti az ökör, ruházza a júh, védelmezi a kutya, követi a majom s megeszi a pondró.
(Az ember sorsát ábrázoló mondás.)
Embert szaván, ökröt szarván ragadják meg.
Emlegetnek a verebek a nádasba.
(Ha valaki csuklik.)
Ember vagy kecske, megdöfted a juhot.
(Nem nagy dicsőség gyöngén hatalmaskodni.)
Ennek a dolognak vagyon meséje.
Ennek már fele sem tréfa.
Engem sem a szemétdombról szedtek föl.
Ennél a kicsiny is nagyobb.
Enyves kezü.
(Ragados kezü, azaz tolvaj.)
Epéje sincs, mint a galambnak.
(Jólelkü s igen szelid emberekre használják e közmondást.)
Erdőben kétszer esik az eső.
Erdőnek is vagyon füle és mezőnek szeme.
(Erdőben ha szólsz: meghallik, mezőn amit csinálsz: meglátszik.)
Erdő nincsen zöld ág nélkül.
Erőlteti, mint oláh az ökrét.
(Az oláh kinálta az ökrét szénával, de az fáradt volt, inkább pihent, mint sem evett volna.)
Er-á-rá mond rá, ha nem igaz, fogd rá.
Erős, mint a cserfatűz.
»Érted égő szivem heve
Olyan, mint a cserfa tüze.«
44Erős, mint a söreczet.
(Nagyon gyenge emberre mondják.)
Erős, mint az oláh eczet, kilencz ecze egy főzet.
Erős az erőtlent zsákba rázza.
Erős az igazság, szép asszony és jó bor.
(Az igazság legyőzte a sátánt, a szép asszony Sámsont s a jó bor mindenkit.)
Erősen fujja az adtát.
(Azaz: szórja az átkot.)
Erőtlen, mint a tót kaszás.
Erősnek Isten is pártját fogja.
Erős télnek kell akkor lenni, mikor egyik farkas a másikat megeszi.
Erősen felvont ív hamar elpattan.
Erre közelebb, arra hamarább.
(Sietvén a faluba egy futár, találkozott egy vén asszonynyal, kitől megkérdezte, merre érhetne leghamarább a biróhoz? Az asszony két utat mutatott: erre – ugymond – közelebb, de amarra hamarább. A közelebb utat választván a futár, iszonyu nagy pocsétára akadt, melyben mennél tovább ment, annál inkább sülyedt. Csak most, midőn a bajból alig tudott kigázolni, értette el voltaképen az öreg asszony mondását s igaznak is tapasztalta.)
Esik, mintha csatornából öntenék, vagy: mintha sajtárból öntenék.
Esik, potyog, mint az érett gyümölcs.
Esküszik, mint a czigány.
Esküszik, mint a vörös répa.
Este jár, mint a bőregér.
Este leányt, harmaton füvet nem nézz.
Este van a faluban.
(Farkas a bokorban.)
Esteli vendég éjszakára is megmarad.
Eső elől csurgás alá jutott.
Eső után köpönyeg. Vagy: Elmult esőnek nem kell köpönyeg.
Esze bunkójára adni.
(Azaz: igen értésére adni.)
Eszed elébb járjon nyelvednél s tettednél.
Eszem-iszom ember.
(Jól szeret élni, de a dologtól fázik.)
45Eszeveszett vármegyének bolond az ispánja.
(Egy helység számára – meséli Ballagi – vizi puskát csináltatott a vármegye. De minthogy aztán soká tűz nem támadt, ugy megrozsdásodott, hogy később hirtelen tűz ütvén ki, a vizi puskának semmi hasznát venni nem lehetett. A veszedelem után a helység elei a dolgot a viczispánnak bejelentvén, ez azt javasolta, hogy máskor a tűz előtt három nappal mindig a vizi puskát meg kell próbálni. Hazatérvén a helység elei, midőn a javaslatot foganatba venni akarták, a parancs ostobaságát belátták, s akkor mondták: eszeveszett vármegyének bolond az ispánja.)
Esztendőben csak egyszer van aratás.
Eszeden légy, – vagy: járj.
Eszes szolgának néha a gazda is engedelmeskedik.
Ez a bökkenője, – ez a bibéje.
(Ez a dolognak a kényes része, a mi nehézséget okoz.)
Ez a világ sora.
(Felkiáltás egyes emberek sorsának különös változásánál.)
Ez az élet úgy nem sok, használják az okosok.
Ez az élet a gyöngy élet.
Ezen is általesett, mint Bakó a házán.
(Bakónak háza mellett égés támadott. A meddig lehetett, egész erejéből védelmezte a házát. A hogy aztán ez is meggyuladt, felhagyott a hiábavaló erőlködéssel, azt mondván: hála Istennek, ezen is általestem már.)
Ezer esztendeje, hogy láttam.
Ez igazi hideg konyha.
(Azaz: hideg, érzéketlen leány.)
Ez még csak a szoktató kása.
(Uj vendég, még kedveznek neki.)
Ez legyen koporsószeged.
(Halj meg azért, mert megcsaltál; ne legyen több hasznod életedben.)
Ez legyen az utolsó pénzed.
Ez se kutya.
(Ez is csak valami.)
Ez a vak is látja.
(T. i. a dolog olyan egyszerü s igaz.)
Ezüst korsónak cserepe is jó.