Oscar Arias Sánchez
Oscar Arias Sánchez
Az 1987. évi Nobel-békedíjat egy aprócska közép-amerikai ország eddigi legfiatalabb elnöke vehette át. Oscar Arias annak az ún. esquipulasi béketervnek az atyja, amely 5 közép-amerikai állam megnyugvását célozza: hogy véget vessenek a polgárháborúknak, szabad választásokat tartsanak, s hazájuk sorsáról parlamenti vitákon dönthessenek az eddig szemben állók. A béketerv szigorú „menetrendjét” nem sikerült ugyan betartani, ám a földhíd államai Arias terve révén kimozdultak a politikai holtpontról.
Costa Rica elnöke egy kis vidéki város, Heredia kávéültetvényes családjának sarja. Előbb otthon tanult, majd Nagy-Britanniában szerezte meg az államtudományok nagydoktori címét.
Hazatérve oktatott, könyveket írt Latin-Amerika történelméről és hétköznapi gondjairól, majd egyre fontosabb posztokat töltött be az államapparátusban. Néhány éven át a 2,5 milliós ország gazdaságpolitikáját, majd diplomáciáját irányította. Később ő lett a szociáldemokraták legfiatalabb főtitkára, majd szintén „benjáminként” indult hadba az elnökjelöltségért. 1986 februárjában, az elnökválasztás küszöbén a Nemzeti Fölszabadítás Pártja (PLN) színeiben hétről hétre javította esélyeit, végül meglepetésszerű győzelmet aratott.
Új posztján megannyi gazdasági gonddal kellett szembenéznie. A II. világháború óta semleges országban azóta az állami cégek kevesebb támogatásnak örülhetnek, a külföldi beruházók viszont valóságos paradicsomban érezhetik magukat. A 4 milliárd USD-s államadósság súlyos teher ugyan, ám az elnök népszerűségére mindez alig nehezedett rá. Közép-amerikai béketerve és ennek nemzetközi elismerése hozzásegíthetik, hogy Costa Rica korábbi „nagy öregjei” (José Figueres vagy Daniel Obuder) utódjaként a valódi sikeremberek között tartsák számon. Ennek további záloga lehet, ha az általa kezdeményezett dialógus e békés ország harcban álló szomszédainál is sikert arat.
