Társasági adó
Társasági adó
Az 1992. jan. 1-jén hatályba lépett új számviteli törvény szerint a vállalkozások az „óvatosság elvéből” kiindulva állapíthatják meg eredményüket. Eszközeik után pl. értékcsökkenést korlátlanul elszámolhatnak, lejárt követeléseik után pedig céltartalékot képezhetnek.
Az általános adókulcs változatlanul 40%. Az osztalék adója általában 10%, azon tevékenységek esetében azonban 20, amelyek bárminemű adókedvezményben részesülnek. Európai szintű megoldás, hogy a kedvezmények egy része nem azonnal, hanem előre meghirdetett módon szűnik meg. (A külföldi részvételű cégek esetében pl. csak az 1993. dec. 31-e után alakulókat érinti.) Bővül az adókedvezményre jogosító, ún. különösen fontos tevékenységek listája. A közszolgáltató és egészségügyi tevékenységeket folytatóknál már 1992-ben is felére csökken a kedvezmény (az 1991. évi 80%-ról 40%-ra), a kulturális és sporttevékenységet végzőknél pedig mintegy kétharmadára (az 1991. évi 65%-ról szintén 40%-ra). 1993-tól azonban teljesen megszűnnek e kedvezmények.
A társadalmi szervezetek, az egyházak, az alapítványok, a lakásszövetkezetek és a víziközmű-társulások vállalkozási tevékenységükből származó jövedelmük után csak akkor nem fizetnek társasági adót, ha ez a jövedelmük kevesebb, mint összes bevételük 10%-a, illetve legfeljebb 10 millió Ft, egyébként rájuk is az általános szabályok vonatkoznak. A csökkent munkaképességűeket foglalkoztató ún. célszervezetek viszont 1992-tól egyáltalán nem adóznak, ha tulajdonosaiknak sem fizetnek osztalékot. A költségvetési szervek vállalkozási tevékenységének adózásáról nem a társasági adóról szóló törvény, hanem az 1992. évi állami költségvetési törvény rendelkezik, méghozzá oly módon, hogy ezeknek a cégeknek 40%-os befizetési kötelezettségüket nem kell teljesülniük, ha a vállalkozásból származó jövedelmüket még az adóévben, vagy az azt követő évben alaptevékenységükre használják fel.
