vitamin:
vitamin:
összefoglaló néven azon kismolekulájú, szerves anyagokat nevezzük így, melyeket az emberi vagy állati szervezet nem képes előállítani, de amelyekre a szervezetnek élete, növekedése és normális funkciói szempontjából nélkülözhetetlenül szüksége van. A vitamin fogalma a XX. század elején került világos meghatározásra – azon értelemben, hogy a szervezet számára az energiaszolgáltató tápanyagok, az ásványi sók és a víz mellett még a vitaminokra is szüksége van életének normális fenntartásához. Ezek hiányában az élőlény különféle működéseiben súlyos zavarok alakulnak ki, szélsőséges esetben halál is bekövetkezhet. A vitaminokat két nagy csoportba osztják: zsírban oldódó és vízben oldódó vitaminok. Kezdetben a vitaminokat a felfedezés sorrendjében nagybetűkkel jelölték, ma azonban az a törekvés, hogy a kémiai szerkezetet jelölő, nemzetközileg is elfogadott elnevezés honosuljon meg.
Az emberi szervezet vitaminszükséglete több tényező függvénye. A klasszikus megfogalmazás szerint az a minimális napi mennyiség, amelynek adagolása mellett a hiánytünetek nem fejlődnek ki (preventív, megelőző adag). Ezt sokszor súlyegységben, néhány vitamin esetében ún. nemzetközi egységben (NE) fejezzük ki. Figyelembe veendő azonban, hogy bizonyos állapotokban (kisgyermekkor, serdülőkor, terhesség, szoptatás) a szükséglet az átlagot meghaladhatja, ajánlatos ilyenkor az orvos tanácsát kikérni. Ez annál is inkább indokolt, mert – főleg a zsírban oldódó vitaminok esetében – az optimális mennyiséget meghaladó bevitel esetenként súlyos szövődményekkel járó hipervitaminózist okozhat. A megelőző dózisnál mindig magasabb a klinikai tünetekkel járó avitaminózist gyógyító adag, ennek megítélése azonban az orvos feladata.
A vitaminok különböző mértékben képesek tárolódni a szervezetben, így a napi adagok meghatározása – bizonyos vitaminok esetében – csak tájékoztató jellegű adat. Nem általánosan köztudott, hogy főleg a vízben oldódó vitaminok nagy részét a szokványos konyhatechnikai eljárások (főzés, sütés) igen nagy hányadban (50–90%) tönkreteszik, sőt a nyers vitaminforrások mélyhűtőben történő tárolása is tetemes veszteségeket okoz. Mindezek figyelembevételével kell gondot fordítani a kellő vitaminellátásra, mert főleg a téli, kora tavaszi időszakban az ellátás szezonális ingadozásai miatt gyakran kerülhetünk a viszonylagos vitaminhiány állapotába, ami számos, nehezen jellemezhető, általános levertségi tünettel járhat („tavaszi fáradtság”).
