121. TÓFALVA
121. TÓFALVA
1501-ben Tofalva néven jelentkezik az oklevelekben (C. Suciu: Dicţionar istoric.) Az 1567. évi regestrumban elpusztult faluként szerepel (desolata). 1584-ben már újra van lakója, 1614-ben pedig szabad székelyek által lakott falu. 1687-ben református lakói vannak, mert Csejd filiájaként említik. 1756-ban újra megszűnt egyházként szerepel. Birtokait Bálinth István földbirtokos foglalja el, akitől a református egyház peres úton követeli vissza. Vissza is ítélik a templomhelyet, a földeket és a harangot, de a végrehajtásra nem kerül sor.
A templomhely említéséből az derül ki, hogy ott régi templom volt. (Orbán: Székelyföld. IV. 102–103.) Az egykori kápolnáról (vagy templomról) a marosi református egyházmegye matriculája is megemlékezik. (Kelemen: Művészett. I. 180.) 1681-ben a Karácsony kútja helynévnél ez a megjegyzés található: föld a tófalvi kápolnához. (SZOKL. VI. 411., 1. jegyz.) Ugyancsak a helynevek között a Templomdomb elnevezés is előfordul (uo.). Templom vagy kápolna tehát biztosan volt a XVII. században, de a következőben elpusztult a hívekkel együtt.
Az 1756-os pereskedésből az is ismeretes, hogy a református javak egy része a görög-keleti hívek birtokába jut. (Orbán: i.m. IV. 103.)
Régi lakóinak emlékét a helynevek is őrzik: Bedec, Káli szurdok, Karácsony-kútja, Középső-tó, Száraz-tó oldal, Temetődomb (SZOKL. IV. 411.), Nagyhegy, Bedecs, Terebits (Benkő K.: Marosszék. 302.). 1999-ben katolikus kápolna épül.
