Nevének változatai: 1330 körül. Joank és Jank. 1334-ben Mykehaza. 1336-ban Joank. 1381-ben Mikehaza más néven Jwank. 1553-ban Mykehaza. 1593-ban Mikehaza.
Nevét ily nevü alapitója után kapta.
Sík téren fekszik, a Nagy-Szamos balpartján, a két Szamos egyesülésén felül, Deéstől 8·3 kilométernyire, a deési járásban.
Első megnevezett birtokosa, kitől nevét is vette, 1334-ben Miklós fia Mike vagy Jvanki Mike volt, ki máskép Tötőrinek neveztetett. (Magát Szt-Benedekről is írta, leánya Erzsébet Teke Miklósné 1381-ben, ki itteni birtokába János alvajda rendeletére beigtattatott, fia László szintén szentbenedeki, de Tötörről is nevezi magát, ennek gyermekei 1393-ban Miklós és Ottó.) Ez 1336-ban Némai Dersfi Gergely kiskoru fiával Miklóssal olyan egyezséget kötött, hogy magtalansága esetében Mikeháza némai Miklósra s utódaira szálljon.
1350–60 közt Szentmártoni Gergely Mikeháza felét zálogba adta Mike Ágostonnak, fia volt Mike Job vagy János; 1380-ban emlittetik Mike Balázs fia Mihály, Mike Kis Imre és Mike Bakó Péter.
1367-ben ezen Mikének László nevü fia emlittetik.
1381-ben néhai Mikének leánya Erzsébet Teke Mihályné egy itteni részbe igtattatni akarta magát, de annak Tötöri Mike fia László ellentmondott.
1383-ban Dömjén fia Péter emlittetik.
1393-ban Mikeházi István emlittetik mint igtató.
1397-ben Köblösi Teke Mihály fia Menyhért itteni részeit, melyeket női ágon örökölt vagy maga vett, Cseh Mihálynak néh. Losonczy 165Dénes bán szolgájának 100 frtért eladja. Mikeházi Antal emlittetik 1398 körül.
1437-ben Mikeházy Bereczk bizonyosan Teke és Fülöp a Mihály fiai.
1439-ben Mikeházai Antal.
1440-ben Mikeházi Dömjén fia Antal s az ő fiai Bereczk, Fülöp, Bálint és Albert, más részről pedig Tötöri Mihály fia Balázs, Miklós fiai Pál, János és István, továbbá Lukács fiai István és Pál Mikeházát maguk közt két részre osztják.
1455-ben birtokosai Tötöri Lukács fia István és Tötöri Miklós fiai Pál és István.
1545-ban Mikeházi Bereczk, 1458-ban is.
1458-ban Tötöri Lukács fia István és Miklós fia István itteni részeiket Losonczi Dezsőfi Jánosnak vetették zálogba.
1480-ban Mikeházi Szilkereki Mihály.
1487-ben Mikeházi Bálint.
1495 körül néh. Szucsáki Ravasz Bálint hagyatékát örökösei és pedig egyfelől Csomafái Gergely fiai László, István, Mátyás és Girolti Balázs, másfelől pedig azon Ravasz Bálint özvegye Agata Mikeházi Fülöp leánya, Ravasz Bálint gyermekei Fülöp, Imre, Antal, Luczia és Margit úgy egyeztek meg, hogy azon néhai Bálintnak udvarháza s három itteni jtelke (Hunyadi, Bakos) a gyümölcsösökkel vagy mint akkor nevezték: oltovány-nyal együtt a Csomafáiaké legyen, Girolti Balázsnak néh. Mikeházi Bereczk udvarháza s három itteni jtelek (Kis, Kenéz, Olasz), Ravasz Bálint özvegyének s gyermekeinek néh. Mikeházi Fülöp udvarháza s három jtelek (Varcza, Szőllős, Mocsi) jusson. Azon nyolcz jobbágytelek pedig, mely most István moldvai vajdánál (ki Mátyás és Ulászlótól 1496-ban nyerte B.-Várát, mint szomszéd zálogolt) van zálogban, szintén három részre osztatik, úgy azonban, hogy ha az valamelyikök által kiváltatnék, annál a kiváltási összeg erejéig mindaddig zálogban, szintén három részre osztatik, úgy azonban, hogy ha az valamelyikök által kiváltatnék, annál a kiváltási összeg erejéig mindaddig zálogban maradjon, míg az illetők a maguk részét tőle vissza nem váltják. Girolti Balázs azonban az akkor neki jutott két mikeházi jtelket a Csomafáiaknak adja cserébe a girolti részeért.
1499 és 1505-ben Mikeházy Fülöp és Imre emlittetnek.
1500-ban Mikeházi Imre a Bethlenek, mint urai, nevében tiltakozik a Bálványosvár további birtoklása s a király ellen annak eladományozása miatt.
1661503-ban Mikeházi Imre és Fülöp máskép Fejér Pál és Tötöri János, Zewlenos Péter emlittetnek.
1505-ben Csomafái István s testvérei László és Mátyás részüket udvarházukkal együtt Kodori András özvegyének Ilonának s fiainak Kodori Jakab és Mihálynak ezen Jakab fiainak Ferencz és Pálnak adják cserébe.
1509-ben a Csomafáiak közt történt osztály szerint az itteni rész Csomafái Lászlónak jutott.
1509-ben Kodori András fiai Mihály és Jakab s ez utóbbi fia Pál itteni részüket és udvarházukat, melyet Csomafái Istvántól kaptak cserébe, Orosztoni Porkoláb Domokos németi udvarbirónak eladják.
1510-ben Tötöri János itteni részét Bongárti Porkoláb Domokos németi udvarbirónak veti zálogba.
1514-ben Ulászló király Bongárti Porkoláb Domokost itteni részében megerősiti. Ottani egyéb birtokosok István moldvai vajda, Mikeházi Fülöp és István és Némai István; Varga Mihály, Biró Ilyés jobbágyok emlittetnek.
1517-ben egy itteni rész birtokosai Csomafái Gergely fiai István, László és Mátyás,
1524-ben néh. Bongárti Prkoláb Domokos végrendelete folytán Szentgyörgyvölgyi Porkoláb Miklós bálványosi várnagy magát 8 itteni jtelekbe s a Nagy-Szamoson levő malomba beigtattatja Mikeházi Fülöp birtokos jelenlétében.
1587-ben ifj. Tötöri Pál néh. Tötöri László fia itteni részét, egy jtelken kivül, testvérének Tötöri Mártonnak adja cserébe.
1544-ben és 1546-ban Mikeházi Nagy Benedek és Torma János.
1549-ben Mikeházy Gergely és Mikeházi Varga János.
1553-ban egy része Csicsóvár tartozéka. Birája Nagy Máté.
1553-ban Mikeházi Szőke Benedek és Pál.
1554-ben egyik birtokos Mikeházi György.
1555-ben Tötöri István és Miklós, Szentmiklósi Nagy Fábián özvegyét Magdolnát néh. Tötöri Pál leányát s mostani férjét Nádasi Bálintot azon Tötöri Páls és néh. Balázs itteni részének elidegenitésétől tiltják.
1671555-ben Nádasdy Tamás nádor néh. Tötöri Pálnak itteni egész részét, annak magvaszakadtával Gyulay Mihálynak adományozza, azonban az igtatásnak Nádasdy Bálintné Magdolna ellentmondott, de a következő évben az ellentmondás alól kinyerte.
1556-ban Olnoki Pósa Kristóf, Tötöri István, Mikeházi Gergely és Nagy György emlittetnek.
1566-ban Mikeházi Tötöri István egyik birtokos.
1573-ban néh. Tötöri István fia János fia Balázs, azon néh. Tötöri István fia Pál fia Miklós özvegyétől Dobokai Petornellától († 1572) néh. férjének itteni részét visszaköveteli és meg is nyerte.
1578-ban Tötöri Balázs birtokos, providusa Györgyfalvi Mihály, idevaló birtokosok még Horváth Boldizsár, Girothi István.
1583-ban itteni birtokos Horváth Boldizsár özvegye Henke Fruzsina, előbb Tötöri Istvánné és Tötöry Márton özvegye Szentiványi Margit.
1584-ben emlittetik, hogy Tötöri Balázs s néh. Tötöri Márton közt itteni részük iránt egyezség történt.
1585-ben Lippay András deák, 1589-ben is és Mikeházi Deési Jakab deák (ügyvéd).
1590-ben Mikeházi András deák (ügyvéd) emlittetik.
1590-ben néh. Tötöri Balázsnak Teke Annától való leánya Erzsébet Bartakovics Horváth Jánosné az itteni részből kielégittetik.
1590-ben Horváth Boldizsár özvegye Henke Fruzsina.
1593-ban Szentmiklóssy István, Deésy Jakab és Tötöri Balázs jobbágyai: Karai Jakab esküdt, Thorma János biró emlittetnek.
1597-ben Székely Katalin Pósa Jánosné itteni részét bátyjának sajóudvarhelyi Székely Zsigmondnak adja cserébe.
1599-ben Toóth Márton, Töthöry Balázs és Mikeházy Indaly Péter birtokosok.
1607-ben Tomori Anna, előbb Cseffey István, utóbb Tötöri János özvegye és Cseffey László azon néh. Tötöri Jánosnak itteni részébe beigtattatnak, de annak Kecseti Horváth György és Tötöri Erzsébet Bólyai Gergelyné ellentmondtak.
1681608-ban Horváth Katalin itteni anyai részét férjére Girolti Indaly Jánosra hagyja.
1609-ben Horváth Katalin itteni részté férjének Girolti Indaly Jánosnak adja cserébe a girolti anyai részeért.
1609-ben Báthory Gábor Indaly Jánost s nejét előbb búzai Bornemisza Zsigmondnét, Horváth Katalint itteni u. n. Szentmiklósi részükben új adomány czimén megerősiti.
1609-ben Hatvani Zsigmondot a tatár rabságban volt Tötöri Jánostól megvett itteni birtokába a fejedelem Báthory Gábor beigtatni rendeli.
1622-ben Torma Miklós Napradi Szilágyi Jánost a Szilágyi Mihály puszta telkének elfoglalásáért perelte.
1626-ban rettegi Mocsonyi Gergely az itteni u. n. Szentmiklósi Ferencz részt, melyet id. Torma Jánostól, valamint a Horváth Boldizsár-féle részt, melyet id. Torma Györgytől, a János apjától birt zálogban, Girolti Torma Péternek engedi át fejedelmi megerősitéssel.
1627-ben Torma Pál fia Pál itteni Báthory Gábortól nyert részét Maxin Lászlónak és Györgynek eladván, azon részt testvére Torma János Mocsonyi Gergelytől felvett pénzen a Maxinoktól visszaváltotta és Mocsonyi Gergelynek vetette zálogba, óvást tesz az ellen, hogy e részt most Mocsonyi Torma péterre hagyta.
1629-ben Napradi Szilágyi János deák és girolti Torma Péter itteni birtokosok egyezségre lépnek, hogy egymás birtokait, sem jobbágyait nem háborgatják.
1630-ban Mikeházi Szilágyi, máskép Naprágyi János itteni nemesi házát Szathmáry Jánosnak és Balogh Jánosnak eladja.
1640-ben Mikeházi Szathmári Jánost 1636-beli megbélyegeztetése alól, mivel a haza oltalmára nem járult, a fejedelem s az országgyülés felmenti.
1644-ben Torma Péter itteni részét fiára Torma Mihályra hagyja.
1646-ban girolti Torma Miklós, János, Pál, Klára és Fruzsina nevében Napradi Szilágyi Kristófot felszólitá elhalt testvérük Kata Kéri 169Gergelyné itteni udvarházának átadására, melyet ez szerintök elfoglalt, de ő saját tulajdonának mondá.
1648-ban sajóudvarhelyi Székely Zsigmond leánya Borbála, előbb özöni Nagy Gergelyné, itteni részét második férjének gyulai Farkas Ferencznek örökösen elzálogsitotta.
1649-ben Deés, ápr. 13-án kelt adománylevelénél fogva II. Rákóczy György Tötöri Cseffey Lászlót itteni részében megerősiti. 1651-ben is ő az egyik birtokos, a másik girolti Torma Miklós.
1646-ban és 1654-ben Felfalvi Gáspár János leánya Magdolna Keczeli Istvánné, kinek anyja Tötöri Balázs leánya Erzsébet volt Teke Annától, Cseffey Istvánnak Tomori Annától való fiát Lászlót azon összeggel, melyért néh. Tötöri Balázs fia János feje váltságáért itteni részét feleségének Tomori Annának elzálogositotta, megkinálja.
1658-ban Cseffey Lászlónak itt 4, Torma Mihálynak 6 adózó jobbágya volt.
1662-ben Apaffy Mihály Cseffey László itteni részét, melyet annak magvaszakadtával a később hűtlenségbe esett Keczeli András foglalt el, most Váradi Belényesi Ferencznek s nejének Putnoky Erzsébetnek adományozza, de ez ellen 1667-ben Tomori Petronella Imecs Istvánné leánya Fruzsina kopaczeli Buér Simon és Ilona makkai Jankó Mihály özvegyei és Buér Pál s Jankó László tiltakoznak.
1671-ben Apaffy Mihály a fiscus által elfoglalt itteni Tötöri, utóbb Cseffey birtokot özv. Keczeli Istvánné Gáspár Magdolnának visszaadatni rendeli.
1676-ban nemcsak a Máramarosi és Nagy nemes családbeliek.
1678-ban egyik birtokosa Deési György.
1681-ben Torma Benedek és Rosa Márton itteni részeiket Torma Péter leányának Nádudvarinénak adják el.
1684-ben Torma István özvegye Körösi Zsuzsánna egyik itteni birtokos.
1689-ben néh. Torma Miklós leánya Zsófi, csikfalvi Nagy István özvegye, leányát Nagy Évát Kénosi Zsigmondhoz adván nőül s annak halála után vejét fiává fogadá s itteni, apjáról maradt örökségét, s néh. Torma István által elzálogositott és Alvinczi Pétertől általa kiváltott egy jobbágyát neki hagyja.
1701694-ben birtokosai Nádudvary Péter árvái.
1698-ban gyerőmonostori Kemény Péter és Nádudvari János örökségükön megosztozva, 3 puszta jobbágy örökség Kemény Péternek jutott a hozzátartozókkal a némai rész helyett, ezen kivül még több rész felosztatlan maradt.
1702-ben birtokosa Zemper György; egy telkes nemes özvegy Nagy Istvánné.
1710-ben Torma Éva Balogh Györgyné előbbi férje Alsó Mihálynak a II. Rákóczy Ferencz idejében a szabadságharczban való részvételeért itteni birtokát a kobzó bizottmány elfoglalta, de azt 1711-ben Balogh György részére visszaadatta.
1711–60-ig a Cseffey rész birtokosai:
Keczeli István István András János Mihály Krisztina Kabos Lászlóné Erzsébet Szucsáki Ferenczné György Borbála Thoroczkay Péterné † 1757. Katalin br. Barcsay Jánosné István † 1735. Sára Lészai Istvánné
1714-ben birtokosai Kemény Péter, Szucsáki Péter, Keczeli István és János, Lészai István.
1722-ben Kollatovich Kata Bethlen Györgyné 200 vékás szántót és 10 szekér szénára való rétet Zavodszki Zavodszky Györgynek vetette zálogba, de 1724-ben tőle Balog György kiváltotta.
1724-ben birtokosa Balog György s ő birja 1760–69-ben is.
1733 körül br. Kemény János itteni udvarházát és 6 örökségét eladta Balog Zsigmondnak és Györgynek, de leánya Kemény Károlina gr. Nemes Lászlóné Balog György, Erdélyi György, Deési Zsigmond, Székely Gábor, Gámán András és Torjai Gábor ellen pert inditott, 1775-ben megnyerte, de csak egy részét vehette kezéhez, mivel több irtóvány miatt az egyezség létre nem jöhetett.
1711736-ban Balog Györgyné Torma Évának volt itt 3 örökös, 4 zálogos öröksége, egy udvarháza és 7 külsőség néküli való telke, ennek halálával örökölt Balog Borbála Erdélyi Györgyné s leányuk Siska Elekné, továbbá Balog Zsigmond kapott oszrályrészébe 5 örökös, 3 zálogos telket.
1738-ban Keczeli István magtalanul elhalván, 1747-iki osztály alapján itteni része Keczeli Györgynek jutott osztályrészbe.
1739-ben birtokosa Lészai Istvánné Keczeli Sára.
1739-ben Eperjessi Zsigmond itteni részét eladta Balog Zsigmondnak.
1743-ban Keczeli Borbála Toroczkai Péterné és Sára Lészai Istvánné a Szucsaki Péter örököseinek bonificatioba berendi telkeikért nem adtak egyet.
1754-ben birtokosai br. Inczédi Samu, Salánki Gábor, Balog és Deési Zsigmond.
1760 körül Mikeházi Mohai Sándor egyik birtokos, neje II. Tisza György leánya Anna.
1762-ben Nádudvari János magvaszakadtán a fiskus Kemény János ellentmondására úgy itt, mint Girothban és Péntekben a perét letette.
1770–73-ban összeirt birtokosai: Szászczegői Balog György apai, anyai adomány jogon, Dálnoki és Torjai Dezső Gábor (M.-Szigetről) női adomány jogon, Benczenczi Gámán András apai, anyai és Deési Gelvács Zsigmond női adomány jogon.
1771-ben Dálnoki Dezső Gábornak van itt 4 zsellére.
1772-ben Dániel Tivadar Deési Zsigmondtól adósságba lefoglalt itteni 2 telket Balog György magához váltotta.
1777-ben Deési Zsigmondné Kakucsi Juli itteni nemes udvarházát Balog Györgynek adta zálogba, melyet gyermekei Juli és Gábor ujolag elzálogositottak.
1786-ban birtokosai: Balogh Györgynek van 7 jobbágya, 5 zsellére, 2 szegénye, özv. br. Bánffy Sándorné Kemény Ágnesnek 13 jobbágya, 5 zsellére, Salánki Lászlónak 4 jobbágya, Gámán Andrásnak 4 szegénye. Ugyanitteni birtokosok Fejérvári György, Balog Zsuzsa, Székely Gáborné Orbai Ágnes, Somlyai Mártonné.
1788-ban Somlyai Márton és Orbai Ágnes Kemény Ágnestől egy örökséget birt sajóudvarhelyi földjükért cserébe.
1721794-ben br. Kemény Ágnes br. Bánffy Sándorné jószágigazgatója Gazda Józsefnek több évi hűséges szolgálataiért itteni egész részét végrendeletileg 3000 frtba hagyományozta s ebbe őt zálogjogon a következő évben beigtatták s 1796-ban előbbi vérendeletét újaban is megerősité.
1794-ben Erdélyi János és Anna néhai anyjuk Balog Borbála javain megosztoznak.
1800-ban br. Inczédi Samu Cseffey-féle itteni 2 telket elzálogositotta egy pánczélcsehi nemesnek, a kitől Deési Zsigmond s ettől Balog György váltotta ki. Ugyanez évben Erdélyi János, István és Anna, később Siska Elekné itteni részüket Balogh Györgynke zálogositották el.
1805-ben br. Kemény Ágnes br. Bánffy Sándorné magvaszakadván, a fiskus elfoglalásának ellentmondott szászczegői Balogh György, Ferencz és Zsigmond (mint kik Torma Miklós fiának utódai), ki egy testvér volt azon br. Kemény Ágnes elődével Torma Péterrel) s egyúttal rétyi Gazda Józsefet és nejét Keszeg Terézt is perlik, mint azon rész zálogbirtokosait. Továbbá: Telegdi István és Sára Bereczki Dávidné, Málomfalvi Szász Ádám, Kallóczi Horváth Márton (mint néh. Torma János utódai) s végül Gámán Eszter Alsó Istvánné ellentmondtak, az itélet alapján 1819-ben a Balog utódoknak kiitélte, de még ezután is folyt a per.
1820-ban birtokosai: rétyi Gazda Józsefnének van 13 telke, czegői Balogh Zsigmondnak 3, Székely Eleknek 3, galgói Rácz Györgynek 2, galgói Rácz Józsefnek 2, Almády Zsigmondnak 1 telke. Udvarházuk van Alsó Istvánné Gámán Eszternek, Fejérváry Györgynek és Székely Gábornak. 1 szabad nemes, 1 pap.
1839-ben birtokosai: Gazda Gábor, Székely Elek, Balog Zsigmond, Rácz György és József, Almády Zsigmond.
1843-ban birtokosai: Gazda Gábornak van 13, Tatrosi Ferencznek 3, Rácz Györgynek 2, Rácz Józsefnek 2, Almádi Sámuelnek 1, Cserényi Ferencznek 1, Fodor Józsefnek 1, br. Inczédi Zsigmondnak 1 telke. Immunis nemes 3, pap 1.
1844-ben Siska Anna Fotosi Balog Józsefné 1794. osztály szerint itteni része iránt pert indit.
1848-ban birtokosok: Róth Pál, Balogh Juliánna, Simó Ferencz, Almádi Sámuel, Fejérvári György, Rácz György, Sombori Istvánné.
1731863-ban Rácz József, Fodor József, Róth Pál, Rácz György, özv. Rakovszkiné Henter Anna utódai, Tatrossi Ferencz, Kun Rozália részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866. évben nemesi jogú birtokosai: Balog József (Sajó-Szent-Andrásról), Gajzágó Antal (Szamosujvárról), Székely Károly és László, Fejérvári Károly (Sajó-Szent-Andrásról), Tarrosi Sándor (Felőrről), Rácz György és József (Deésről), Rácz Ferencz és Lajos.
Jelenlegi birtokosai (1892 és 98): bányai Vékony Ferencz (Deésről), Verzár János, 209 h. 05 öl, vétel Rácz Józseftől. Markovics István, 168 h. 481 öl, vétel Rácz Miklóstól. Rozenberg Zsigmond, 116 h. 570 öl, vétel Balog Annától. Tatrosi Sándor, 107 h. 99 öl, ősi birtok. Hersch Jeremiás.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban jobbágyai évente Szent-Márton napon adót, karácsonykor pedig gabonát, zabot és csirkéket adnak. Tartoznak 1 hold földet bevetni, learatni s behordani, 1 vagy 2 napig kaszálni.
1552-ben a biró azt vallja, hogy a rendes tartozáson felül a Bánk Pál embereinek, ki rövid ideig birta Csicsóvárát s tartozékait, maga két fejős tehenet adott 2 frt és 50 denár, csirkéket, libákat 1 frt 50 denár értéküt. Rettegre adtak 6 köböl zabot, és 2 frtot és 100 tojást. Deésre szolgáltak 3 hétig, melynek munkaértéke 2 frt.
Jelenlegi lakosai, a birtokosok kivételével, oláhok. Egykor, mint 1553-ban is láttuk, tisztán magyar lakta község. Lakosait 1602–3 közt a Básta hajdui ölték le s pusztitották el a községet teljesen, hogy többé úgy felépülni nem tudott.
1703–1717 közt Deéssel együtt a labanczok gyujtották fel s rabolták ki, közelében (Szent-Benedeknél) volt a kurucz-labancz csata 1704-ben.
1848-ig kir. dézmát fizetett.
Lakosai földmiveléssel, baromtenyésztéssel foglalkoznak, de szorglamatosnak nem mondhatók, a kertekben és mellette a gyom magasra nő; itt-ott sinylődik egy-egy szilva- és almafa. Szomoru képet nyújt népe szorgalmáról. Karácsony szombatján kántálnak, Szent-György napján a fiatalság öntözi és csalánnal veri egymást. Ünnepek és ünnepélyek alkalmával húst is esznek, különben a málét fogyasztják. Öltözetük házilag készült szűk fehér harisnya, kalap, sapka, bocskor vagy csizma, nyáron vászonnemü, a nők öltözete boltból való s különböző varrásu szoknya, nyáron jobbára mezitláb járnak.
174Házak s gazdasági épületek fából, vályogból valók, egy pár udvarházat leszámitva, vert szalmafedelüek, kémény nélkül, egy szoba, pitvarból állók s a szobaajtóig be van vetve kerti vetemény helyett tengerivel, a hagymát, melyet máléval fogyasztanak, a deési piaczon a szászoktól vásárolják.
A XVI-ik században Deéssel együtt az unitárius vallást fogadta el. A XVII-ik században némileg megszaporodott ref. lakosságát a török pusztitotta. Szent-Margita leányegyházközsége volt. 1763-ban ev. ref. anyaegyházközséggé lett, szalmás fedelü, boronafa háza volt a templom, iskola és papi lak is egyuttal. Gál István paposkodott 1771-ig, utána Szilágyi György, Balog, Gázmár, Erdélyi, Kakucsi és Torjai családok alapitották s adták a papnak a fizetést. Ref. birtokosait katholikusok váltották fel. 1806-ban van 13 drb úrasztali készlete s egy harangja.
1831-ben már leányegyháza a baczainak, papi háza lesülyedt, lakhatatlan, van temetője, egy 50 frtos harangja, felirata: „G. A. B. G. 1763. A Mikeházi Ref. Ecclesiaé.”
1839-ben Tatrossy Lászlóné Balogh Juliánna udvarában a reform. egyháznak következő vagyona volt letéve: 1. Ezüst aranyozott talpas pohár: Szászczegői Balogh György és Szacsvai Éva 1744-ben adták a Mikeházi leányekklesiának.” 2. Ezüst aranyozott tányér, „Gámán András csináltatta a Mikeházi ev. ref. ekklesiának 1768”. 3. Székesfehérvári Klára a Mikeházi ev. ref. ekklesiának 1768. ónkanna. 4. Óntányér. A. J. (Alsó Juliánna). 5. Aranynyal töltött díszes úrasztali abrosz Szászczegői Balogh György és neje Szacsvai Éva. Ugyanezek egy keszkenőt. 6. Cserényi Krisztina Gámán Andrásné aranynyal töltött selyem keszkenőt. 7. Reczés abrosz, Alsó Julia adománya. 8. Sávos abrosz, Székesfehérvári Klára. 9. Aranyvirágokkal himzett keszkenőn kivül még egy kisded harang az udvarban letéve s ezt a baczai ev. ref. lelkésznek adták el, melynek fiókegyháza lett.
Papjai részére járt a quarta vagy a tized negyede, 1863-ban váltatott meg.
1766-ban 9 ref. férfi, 17 nő egyháztaggal.
1868-ban 6 ev. ref. egyháztagból 4 férfi. Ma egy sincs.
Gör. kath. egyházközség, temploma fából épült a község közepén 1719-ben, Mihály és Gábor főangyalok tiszteletére van szentelve. Anyakönyvét 1824 óta vezetik. Feliratos harangjai 1801. évből valók.
175Lelkészei: Pap Ambrus, Prokop, Bokos, Rebrán nevüek s a jelenlegi Neámcz László.
Iskoláját az ötvenes években létesitette s Szent-Benedekkel közösen fizetik jelenleg a tanitót.
Éghajlata egészséges, szélnek ki van téve, jégverés ritkán fordul elő.
Határának kétharmada 1750-ben téres s ez termékeny, a többi oldalos s ezért nem oly termő. Földjük termékeiből élnek, melyeket Szamosujvár és Deés vásárain árusitanak. Két fordulós határa 2–6 ökörrel szántható, sőt magasabb helyeken 8 ökörrel szoktak szántani. A trágyázást megkivánja, de nincs szokásban. Egy köböl őszi, tavaszi mag 8 kalangyát, szemül a búza másfél, a tavaszi 2 vékájával fizet. Szőlője nincs, erdeje nagyon kevés, a tüzelésre való fát a gr. Bethlen János utódaitól vásárolják Kozárvárról vagy dolgoznak érte. Legelője igen szűk, a kozárvári birtokosoktól szoktak bérelni. Van évenként kaszálható rétje. Mivelés alatt levő szántója 382 1/2 köb. férőű, elvetettek 263 1/2 köb. őszi, 56 1/2 köb. tavaszi gabonát, tengeri termése szemül 12 köböl, rétje 91 1/2 szekérre való. Van 94 jármas ökör, ló, 61 tehén, 2 tulok, 109 juh, 64 sertés, 18 méhköpű.
1822-ben határa 2-od osztályu. Adó alatt van 144 1/2 köb. szántó, 81 szekérnyi rét, 36 ökör, ló, 16 tehén, 9 juh, 6 disznó.
Jelenleg határa közepes termésü, főbb terménye a tengeri, zab s takarmányfélék, búzája gyenge. Állatai: erdélyi fajta szarvasmarha, juh s baromfi. Itatója a Nagy- vagy Hideg-Szamos. Van sóskútja, melyből hetenként a lakosság a családtagok s marhák száma arányában részesül.
1718-ban január 3-án a vármegye itt tartotta marchalis székét.
Határhelyek: 1330 körül Mártonfoka (Mortumfoka) a Szamos mellett, Orbó patak. Agaspatak. Ágasbükkpatak. Likashatár. Zandbükk, erdő és hegy, Zandverőfény (Zandverufel). Nyiresbércz. Füzes patakfő. Zandpatak. Héh (Hév) mezőbércz. Rakottya Karácson. Karácsontava Karéja. 1864-ben La Girla, La Kosuri, La Drum, La Fécz (Sósvizű forrás), La Riuri, La Rit, La Gyelnicza din szusz, La Ritoi. 1898-ban La Gardu czarinyi, Dupa Gyál és Gyalu Akasztailor, Sülyedés, La Irtovány.
Lakossága: 1553-ban e magyar faluban van 4 porta, 2 szegény lakos és 4 puszta ház.
1761713-ban 2 jobbágy, 8 zsellér lakosa van. Összesen van benne 10 lakó- és 10 puszta ház.
1750-ben 17 jobbágy 10 3/4 telken lakik 13 házban, 14 zsellér 14 telken és házban, 8 külsőség nélkül való zsellér 2 1/4 telken 6 házban, 5 kóborló, 7 ily özvegy lakossal, együtt ez utóbbiak kivételével 27 telken 33 házban laknak, el van pusztulva 1 ház.
1857-ben 373 lakosból 8 róm. kath., 355 gör. kath., 10 ev. ref. házak száma 69.
1886-ban 4 róm. kath., 332 gör. kath., 14 helvét hitü és 29 zsidó, együtt 379 lakossal.
1891-ben 417 lakosból 8 róm. kath., 354 gör. kath., 28 ev. ref., 23 izraelita és 4 örmény katholikus.
Adója 1748-ban 219 frt 26 kr., 1749-ben 228 frt 45 kr. 1755-ben 164 frt 43 kr., 1775-ben 202 frt 25 kr. 1822-ben 148 frt 7 kr. 1898-ban 1492 frt 12 kr.