Nevének változatai: 1315-ben Wrbou. 1325-ben és 1393-ban Orbou. 1553-ban Arbo. 1506-ban Oláh-Orob. 1613-ban Arbó. 1631-ben Arrbó és Csicso-Orbo. 1750-ben Felső-Orbó. Oláhul Girbou.
Felső-Orbó nevét a szláv orba: fűz szóból veszi. Előnevét magas fekvése után kapta.
Magas hegyek között a róla nevezett azon patak fejénél fekszik északról délre huzódva, a mely Kozárvár és Monostorszeg között jobbról a Nagy-Szamosba siet. Deéstől 13·8 kilométernyire a deési járásban.
Orbó első birtokosai a mai Losonczi Bánffy család elei, Dénes 293nádor s fia Dénes ispán voltak. Ezen Dénes iaitól Tamás és Istvántól a XIV. század elején uralkodó zavaros időben Orbót a hatalmas László erdélyi vajda jogtalanul elfoglalta, kik birtokukat csak 1315-ben Róbert Károly parancsára nyerték vissza.
A Bánffy Dénes fiai közt 1325-ben megejtett osztály szerint Orbó Bánffy Istvánnak jutott, ő pedig 1335-ben Losonczi Tamásnak adja ennek nógrádi birtokaiért cserébe, de úgy látszik a csere nem történt meg, mert Bánffy Istvánról fiára Dénesre szállott s majd ennek halálával 1393-ban a Bánffyak közti osztály szerint néh. Dénes bán fiainak: Péter, György és Lászlónak és azon néhai István fiainak: László és Istvánnak jutott.
1455-ben5 Bánffy István fiai: László, János, György, András és Mihály Orbót Odoardo olasz deési sókamarásnak zálogba vetették.
1502-ben Losonczi Bánffy János Orbót Csicsó urának István moldvai vajdának s fiának Bogdánnak eladja.
1530-ban Sztarhira Bánffy Pál a birtokosa.
1553-ban emlittetik, hogy Orbót Báthory András a ráczoknak adományozta oda.
1566-ban F.-Orbót II. János király birja, idevaló jobbágyok: Vajda, Sándor, Vele Lukács és Metgyes István esküdtek.
1590-ben birtokosai: Bánffy Pál és Báthory Borbála fiai Boldizsár és Bánffy Gábor.
1595-ben itteni birtokoosk néh. Bánffy Boldizsár és Patochy Erzsébet árvái és Bánffy Gábor..
1603-ban Bánffy Gábor fia István itteni részét Moldvai Pangili Ponának, Básta udvari tisztjének elzálogositja.
1606-ban Bogáthi Menyhért e birtokát nejére Bánffy Margitra hagyja.
1606-ban Bánffy Gábor fia István itteni részére, melyet még mostoha anyja Sombory Borbála vetett Bogáthi Menyhértnek zálogba, most Bogáthi özvegyétől újabb kölcsönt vesz föl.
1607-ben Rákóczy Zsigmond Allya Farkast és nejét Bánffy Margitot e birtokban megerősiti, de az igtatásnál Gyulaffy László özvegye Széchy Katalin s gyermekei Sámuel, Zsuzsának és Borbála ellentmondtak.
2941611-ben Allya Farkas és neje Bánffy Margit Kendy Istvánnal 1609-ben kötött e birtokra vonatkozó egyezségüket visszavonják, mely szerint ők e birtokot bizonyos feltételek mellett neki adták.
1613-ban Lissibon Gerárd óvást emel az ellen, hogy nóha e birtok 1611-ben a fejedelem által most neki lőn elzálogositva, azt mégis 1612-ben Csáky István özvegyének Wesselényi Annának adományozta.
1614-ben Bethlen Gábor elrendeli, hogy e birtok Lissibona Gerárdtól, ki annak jogtalanul van birtokában elvétetvén, Allya Farkasnak visszaadassék.
1618-ban Lissibona özvegye birja, ki ez évbeli lustrára itteni birtoka után egy gyalogpuskást állit ki.
1620-ban birtokosai Lisbone Gerárd fiai Henrik, János és Rajnáld Baczával együtt birták.
1630-ban Arbon Dán vajda és fiai: Gábor, Kelemen, János inscriptióban Mikó Ferencztől, a fejedelem Bethlen Gáborné 1630 jun. 15-én kelt jóváhagyásával, egy telket kapott, azelőtt pedig 1627-ben november 15-én Kolozsvártt nemességét.
1631-ben Mikó Ferencz e birtokba igtattatik s 1636-ban Mikó József birja.
1642-ben néh. Mikó Ferencz után a fiskus birja.
1650-ben a fejedelem e birtokát Kassai Ferencznek, Miklósnak és Annának, később Nemes Györgynének adja cserébe.
Karatnai Alia cs. czímere.
1658-ban Kassai Ferencznek itt 25 adózó jobbágya volt.
1660 jan. 11-én Orbói Szabó Istvánt egy itteni telkével együtt a fejedelem megnemesiti.
1666-ban birtokosai: Királyfalvi Kassai Borbála Keresztesi Sámuelné és Deési Makay Mihály.
1676-ban itteni nemes család a Dán és Nemes.
1693-ban Lázár Imréné Nemes Klára birja.
1694-ben birtokosa Keresztesi Sámuel.
2951703 körül egy telkes nemesek: Nemes László, János, Kosztán, György, Danila és Ilyés.
1713-ban idevaló egytelkes nemes a Dán család, kik 7-en laknak 8 házban, mely itt egy örökséget teszen.
1717-ben VI. Károly császár a hűtlenségbe esett Mikes Kelemen (az iró) itteni részét Lázár György feleségének Bethlen Juditnak adományozza.
1723-ben VI. Károly császár a Keresztesi Sámuelné Kassai Borbála halála után Mikes Kelemenre, rodostói bujdosóra szállott itteni részt, annak hűtlensége miatt báró Jósika Imrének adományozta.
A Kassai család leszármazása így: Kassai István leánya: Anna Nemes Györgyné, ennek leánya: Klára Mikes Györgyné, ennek fia: Pál és ennek fia: Kelemen.
1757-ben gr. Lázár István birja.
1786-ban birtokosa gr. Lázár János és neje Teleki Kata; van 30 jobbágya, 4 zsellére, 5 szegénye.
1800 tájt gr. Lázár János és neje Kornis Anna birja.
1820-ban birtokosai: gr. Lázár Istvánnak van 36 telke. Több egytelkes adózó nemes.
1838-ban 55 adózó irástudatlan oláh ajku nemes lakosa van.
1863-ban gróf Lázár József örökösei részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban nemesi jogú birtokosai: 40 Vajda és egy Koszta családbeli.
Jelenlegi birtokosa (1898): gr. Zichy Antal 486 h. 40 öl. Öröklés gr. Kornis Miklóstól.
Mint a község szláv nevéből gyanitjuk, lakói kezdetben a szlávok voltak, a XVI. században magyarok s jobbára, mint a birtokviszonyok közt már emlitettük, ráczok költöztek ide tömegesebben, kik idő folytán oláhokká lettek s ezek lakják jelenleg is.
Öltözetüket házilag állitják elő gyapjuból és kenderből s télen darócz, nyáron vászonnemüben járnak. Táplálékuk ritkán hús, főkép a málé. Házaikat rakófából zsindelytető alá épitik.
1820-ban lakosai mind gör. keletiek, 44 családfővel alkotják az egyházközséget.
1831-ben gör. kath. és gör. keleti temploma van.
296Jelenleg két gör. kath. és egy görög keleti temploma van. Az egyik gör. kath. templom állitólag 200 éves. A másik Felső-Orbó községhez tartozó s ettől mintegy 6 kilométerre fekvő „Leorda” házcsoport számára épült 1894-ben.
Minthogy ezek vallásukat gyakran változtatták, templomukat is többször szentelték föl. Az egyiknek felszentelése 1880-ban, a házcsoport számára épült templomot 1896-ban, mindkettőt szűz Mária tiszteletére. Anyakönyeit 1880 óta vezetik. Lelkészei: Vajda Demeter 1848 körül, jelenleg Vajda Tivadar és fia Demeter.
Gör. kel. egyházközség temploma szintén fa, állitólag ezelőtt 200 évvel épült. Többszörös felszentelése után 1878-ban szenteltetett fel utoljára Mihály archangyal tiszteletére. Lelkészei: Vajda Demeter 1858 körül, Vajda Tivadar 1878-ban, jelenleg Purdea Tivadar.
Iskolát mind a két felekezet együtt 1870-ben, bérházban állitotta fel. 1882-ben községivé változtatják, hogy gör. kath. tanitó után gör. kel. és viszont következzék. 1884–85-ben az állam is segélyezi a „siralmas állapotba” került iskolát 413 frttal s azután 110 frttal.
A felekezetek egymással hadilábon állván, a községi iskolát ismét felekezetivé tették
E magas hegytetőn fekvő község éghajlata szeles, de egészséges, jég ritkán bántja.
1703 körül adó alatt van 27 ökör, 4 tehén a jobbágyság, a nemesek részén szolgáikéval együtt 13 ökör, 5 tehén, 3 ló, 8 juh.
1750-ben határának harmada termő, a többi terméketlen s mivelésre nem alkalmas; évi szükségletre nem terem elég gabonájuk, hanem csépléssel szerzik be a szomszédos községekből s egy rész malomkővágással s ennek az ország minden részébe való szállitása és elárusitásával foglalkozik. Vásárra barmait hajtja; Deés, Szamosujvár és Retteg vásárait keresi fel. Két fordulós határa 8 ökörrel szántható, a javitást évenként megkivánja, de szekeres trágyával nem juthatnak hozzá magas, hegyes volta miatt. Egy köböl őszi, tavaszi vetés 4 kalangyát, szemül kalangyája másfél vékát ereszt.
Évenként kaszálható rétje 10 szekérre való, különben fordulónként kaszálnak. Egy veder közepes minőségü must ára 12 kr. Tüzelésre való fás erdeje bőven, de legelője igen szűk s Felső-Kosály határán legeltetnek s ezt robottal fizetik. Többen Lábfalva, Guga, Pecsétszeg határain vesznek haszonbérbe szántókat.
297Határa 160 köbölnyi, elvetettek 115 3/4 köb. őszi, 1 köb. rozsot, 28 3/4 köb. zabot, tengeri termése 2 1/3 köböl, kaszálója 97 5/6 szekérnyi, szőlője 103 vederre való. Van 154 ökör, ló, 80 tehén, 9 tulok, csikó, 126 juh, kecske, 61 disznó, 70 méhköpű. Iparosa 4 ács, 2 malomkővágó s 1 kádár.
1822-ben határa oldalos, közepes termésü, adózás tekintetében II. osztályú.
Adó alatt van: 425 1/2 köb. szántó, 361 szekérnyi kaszáló, 118 vedernyi szőlő, 35 igás, 28 fejős marha, 29 juh, 8 disznó, 2 méhköpű.
Jelenleg közepes termésü földjében búzát, zabot és tengerit termelnek. Állatai: hazai fajta szarvasmarha, juh és kevés ló. Gyümölcse jobbára szilvafából áll, alma, körtve kevés. Itatója a Nagy- és orbói patak.
Gr. Zichy Antalnak van itt gy kétkövű felülcsapó malma.
Határhelyek: 1642-ben Kapus, oláhul Kurmatura; Sármás-Csicsal alatt való bércz. Sármás-Csicsal, melyet oláhul Piatra Leorzi-nak hivnak; Boczián, patak; Puzior lunka; Oszalypataka, Almáspataka, oláhul Válye meruluj; Orbó és Csicsó-Ujfalu közt való Kapus, oláhul Kurmatura nevü domb.
1864-ben Mohile Dupe Lacu, Ritu budiuluj, Leurda.
1898-ban Dupe lák, mocsaras helye után, Leorda, nagy juhlegelő határrészben 1858 körül kezdettek épitkezni s jelenleg nehány ház tartozik a községhez, templomában a községbeli pap teszen szolgálatot. Prilázsa, Vadu din Sus, magyarul felső kolostort jelent. Ritu Budailor, egykori Budai birtokosa után.
Lakossága: 1603-ban összesen 9 lélek lakik benne.
1703 körül Orbón van 18 jobbágy s 1 szegény lakos, kik egy-egy telken laknak, el van pusztulva 12 telek. Egy telkes nemes 6. Együtt 24 ház van az egész községbne.
1750-ben van 23 egy telkes nemes lakosa egy telken 16 házban s 1 szabados egy telken s házban, 42 jobbágy s 1 ily özvegy 21 1/4 telken 34 házban, 3 telkes zsellér 1/2 telken 3 házban és 5 külsőség nélkül való zsellér 5 házban és 3 kóborló lakosa, kik 23 7/12 telken 57 házban laknak. El van pusztulva egy ház, melyből kihaltka.
1830-ban 586 gör. kath. és gör. kel. lakossal.
1857-ben 634 lakossal, melyből 165 gör. kath., 469 gör. keleti. Házak száma 117.
2981886-ban 744 lakosból 443 gör. kath., 301 gör. kel.
1891-ben 852 lakossal, melyből 445 gör. kath., 401 gör. kel., 2 ev. ref. és 4 izralita.
Adója: 1703 körül 38 frt, 8 1/3 köb. búza s ugyanannyi zab, 2 1/2 szekér széna egy húsra való marha, az egy telkes nemesekével együtt. 1748-ban 204 frt 50 kr. 1749-ben 200 frt 43 kr. 1775-ben 500 frt 59 kr. 1822-ben 308 frt 53 kr. 1898-ban 1804 frt 83 kr.