Ady Endre: Bóbiskálván lehajtott kardomon
Visszáját úgy virítná szerte
Énem, e legnagyobb nagy-hatalom.
Ha lehetne, kemény attakban
Hős, régi szavait, vitézeit.
És holnapig céltalanul fut
Betyár-ló, hős-ló, szép pej vagy fakó.
Ne ülj mögöttem, óh, sötét Gond,
Nálam mégis kisebb fejedelem.
Bóbiskálván lehajtott kardomon,
Engedem a világot futni
S visszafutni kérőn, hallgatagon.
S mi, az igazi nagy-hatalmak,
Kirójuk rá a penitenciát.