Eötvös József: A BEFAGYOTT VISZTULÁHOZ.
Befagytál, szép folyó!
Jégláncz szorítja testedet
S fehér sírtakaró.
Szent árjaid felett,
Lábbal tiporva kínodat,
Felvágva kebledet.
Örök halálodat,
Már zsarnokid szined felett
Építik házukat.
Az elhagyott határ,
Mozogni kezdnek habjaid.
Tavasz közelg-e már?
Emeld hullámidat,
Im a mező már zölden áll,
Törd széjjel lánczidat.
Győzelmed fényiben;
Nincs több, ki mostan merne még
Tiporni kebleden.