József Attila: ISZONYAT
Az alkóv mögött szendereg
csücsörgő szájjal, rongy pólyában
s fölnyög néha egy kisgyerek.
tócsa a rideg köveken.
Egy kislány, gondolkodva mélyen,
ül a sarokban félszegen.
kiket vágy éltet s gyűlölet.
Bundás kutyával, megkopottan,
Rákóczi-árny az ágy felett.
s itt benn ugrálni sem lehet.
A mama lelkére kötötte
ezt a dögöt, a gyermeket.
Futna!... Ám oly nagyon tünődik,
hogy majdnem elalszik bele.
Erőt is érez, hogy a földig
egy várost lerontson vele.
fölsír a csöpp fiúgyerek.
A lányka végigméri; csendben
megmelegíti a tejet.
mereven néz és hallgatag.
Fakó haján, mint halott lepke,
lógatja szárnyát a szalag.
a tejes üveg cucliját.
A fiú köhög fuldokolva
s mint bot, ha törik, úgy kiált.
a cucli csöpög, mint a csap;
a lány elveszi és a gyermek
nyel, vonít és utánakap.
mert már csak tátog és feszül
s mire az szopva megnyugodna,
kiveszi ajkai közül.
vagy sírjon véghetetlenül;
haragja rázza. A tej följön
kis gyomrából s ajkára ül.
oly vörös; fején az erek,
mint pondrók, másznak vonagolva;
lába nagyujja megmered.
Üvölt és hápog; szopna s retteg.
Inyével a homályba kap.
Csak mikor istenek születtek,
szülőkben kélt ily iszonyat.
ha adja, miért veszi el?
A leány hideg, mint a gyilkos.
Az udvaron vak énekel.
némán és mosolytalanul.
Mikor egy szomszéd nő kopogtat,
megrezzen, mégis válaszul
"Tán most kap szegényke fogat!"
Aztán az alkóvba ül s vékony
tíz kis ujjával játszogat.
így van ez - ölébe veszi
fiát, az őt marokra fogja
s az édes tejet nem eszi.
csak az öl erős melegét
kéri s mint roskadt öregember,
reszketve húnyja le szemét.
(kendőjét ekkor veti le).
A kisleánynak perg a nyelve:
"Időben adtam ennie."
Már frissen, vidoran nyafog.
A mama fáradtan, esetten
érzi, aludni volna jobb...
évszakok sírnak és egek.
Álmában sír az anya s ébred
azt hiszi, sír a kisgyerek.
Az anya ágyából kikel -
úgy látja, mosolyog a gyermek,
és megnyugodva alszik el...
készít egy kis tízórait
s indul. A kisleány is felkel
s míg ruhát ölt, fogadkozik.
kín löki - játsszék odakint.
Ismét fölsír a gyermek s minden
előlről kezdődik megint.