Juhász Gyula: Ó ifjúság!...
Mint Jákob, úgy viaskodom veled,
Nem engedem a szálló éveket,
Az életet, mely az enyém vala!
S dalok arany szalagját aggatom rád
S míg lejtenek a tűnő, tünde hórák,
Mindent felejtve csüggök egy zenén!
S elönti mind e földi tájakat
S bezengi lágyan az azúr eget,
El nem mulandó szépen, egyre szebben
Száz ifjúságot ringat énekemben.