Kisfaludy Károly: A szegény utas.
Vándor telt szívvel andalog;
Ballag s néz, hol lesz nyughelye,
De nyilt ajtóra nem lele.
Atyám örökje felfogad;
Hajléka nagy s kiterjedett,
Lakója sok kiszenvedett.
Szivedre csendes bája hat,
Türöd, ha sorsod balja sért,
S nem érzed tűzforrtán a vért.
Melyet vihar nem bont soha;
Kék csillogó boltszőnyege,
Láttán enyész búd fellege.
Boldog ki hűs enyhébe lép!
Szűk ez, szelíd nyugalma is,
Minden bú, gond ellen paizs.
Bár künn özönvész dörgedez;
Fedi hó vagy virágpalást,
S mindennek nyujt vigasztalást.
Felé örömmel ballagok.
Sír e kies hajlék neve;
Atyám! hivó szavad jön-e?
Aranyálomba költözött,
S midőn a nap felvirradott,
Szegény! holtan találtatott.