Kölcsey Ferenc: A SZENVEDŐ
Szelíd halom, s te zöldellő berek, |
Aranykor, melynek éltem hajdanában,
Szent álom, milyet Erosz szendereg!
Egem borúlt, s eltűne a bájsereg, |
Kiterjed e kar, e kebel, s hiában,
Egy boldog órát, ah mikor nyerek!
Ó Lúna, néked a sors égi pályát |
Tisztán hozod fel újra képedet:
De nincs, ki szórja széjjel búm homályát, |
S mosolygni többet e száj nem tanúl.