Komjáthy Jenő: MIND HASZTALAN!
A légbe zeng s magába hal.
Köröttem minden néma, holt.
Szivem sovár és csüggeteg.
A légbe hangzott és kihalt.
Itt hagyták és eltűntenek.
A föld hideg, a föld kemény.
Az ég sötét, minden hideg.
A jók még most se boldogok.
S kinokból újra kín fakad.
S a népek gyöngye haldokol.
Nem nyeli el a zsarnokot.
Még most sem úr a jó, a szép.
Mely nékem is hatalmat ad?
Népek! Fegyvert ragadjatok!?
Dühöd viharja szertecsap;
Hogy úr legyen a jó, a szép.
S fogsz élni dúsan, szabadon;
Hiába dal már nem terem.
Mély szívemet megértitek;
A haragot, a diadalt.
Eljönnek és megértenek.
Csak én leszek már néma, holt.