Tóth Árpád: A KURUC-DALOK HITELES SZÖVEGEI
Beh megsötétedett ti fényes napotok.
Pártkassza-mezőnek sóval borítója.
Hosszú Apponyi is derék Justh Gyulával,
Erős esküvéssel az Lukács vesztére.
Szorítja az örményt az királyi táblán.
Örmény ügyi felett ők széket ülének.
Vérveres tentával az nagy szentenciát:
Hogy az Désy vádja megbizonyíttassék."
Nagy Holló Lajosok sűrűn szálldosának.
És az vezércikkek ekként károgának:
Lenni az örménynek ily só-árulónak."
De az szegény mungók bent vannak a vízben
Nem olyan mint más, mint Désy Zoltán,
Teremjen hát országunkban sok só, semmi más,
Nem egy fillér, négy millió kell ide, pajtás.
Mungóvári sáncra,
S reákacsingatott
Magyar Figyelősi
Hírös Herczeg Fráncra:
Bajbul most kirántsz-i?
Ne úgy írjad, mint eddig,
Isten tudja, hogy lesz, mint?
Hanem úgy írd: rajta!
Utolsó nagy harcra!
Hej dungó, dungó!
Mégis mungó a mungó!"
Mindent búsan béföd,
Az Tisza már sírhat,
Herczeg Fránci írhat,
A mungók kezében
Legörbült a zászló?
Szegény mungótábor...
Hej, te Lukács László!
Laci, Laci tarka,
Hol van szép táborom,
Se füle, se farka.
Most rejá kérdelek,
Álljunk meg egy szóra,
Vagy ha nem egy szóra,
Hát egy marék sóra.
Meg fogják torolni,
Nekem most már innét
Ki kell vándorolni.
Utál Erdélyország,
Lemondok már sírván,
Még az gyermekök is
Az sárgába kíván.
Az sárgába kíván.
Mungóvári sáncon,
Így botlott át szegény
Lukács Laci bácsin,
Az örmény fináncon...