Görgetősök és legyeződíszesek
Görgetősök és legyeződíszesek
A német típusú reneszánsz kötések görgetős és lemez díszesek, s a magyar és erdélyi kötések is ezen a nyomdokon haladnak tovább az ország három részre szakadása után (1541). Jól mutatják ezt a németes igazodást pl. a nyugat-magyarországi Johannes Manlius nyomtatta könyvek kötései, vagy a Telegdi-féle nagyszombati nyomda mellett működő könyvkötő műhely CH monogramos kötései. Kolozsvárról és Brassóból is maradtak fenn ilyen görgetős kötéstáblák.
A reneszánsz kötések utolsó képviselői a 17. század közepétől az aranyozott legyeződíszes bőrkötések. Erdélyben váltak nagyon népszerűvé, elsősorban a fejedelmi udvarban.
A 18. században bécsi és gráci hatásra jönnek divatba a dúsan aranyozott barokk kötések, amelyek jellemző motívuma a csavart virágos ágacska és a csigavonalban végződő C és S idom. E stílus képviselői az ún. nagyszombati kötések. Ugyanakkor az ország keleti felében merőben más típus kezd kialakulni: a színes pergamen kötések. Eredetük valószínűleg Hollandia. Debrecenben igen termékeny talajra találnak, a Református Kollégium könyvtára több remekmunkát is őriz, melyeknek könyvkötőmestereit név szerint ismerjük. Jóllehet az ország más városában is készültek ilyenek (pl.: Kecskemét, Sopron), összefoglaló néven mégis debreceni festett pergamenkötéseknek szokták őket nevezni.
Külföldi könyvkiadás és hazai könyvkereskedelem
Azokban az évtizedekben, amikor itthon nem működött nyomda, a speciálisan Magyarország számára készült könyveket külföldön nyomtatták, hazai terjesztésükkel és megrendelésükkel budai könyvkiadók foglalkoztak. Később a magyar nyelvű könyveket Krakkóban és Bécsben nyomtatták, majd a 17. század folyamán a hangsúly a németországi és németalföldi kiadókra tevődött át. A nyomdászat és könyvkiadás nálunk csak kivételesen vált szét a 16. századi újraindulástól egészen az 1770-es évekig, vagyis a nyomdászat kézműipari korszakának legnagyobb részében e két szakma nem különült el. Európa fejlett országaitól eltérően nem voltak külön, csak kiadásra specializálódott cégek. A könyvárusok a nyomdáktól beszerzett könyveket főleg vásárokon értékesítették. A 18. század utolsó harmadába az ország nagyobb városaiban megtelepedő, jórészt német származású könyvkiadók egyúttal könyvkereskedéssel is foglalkoztak. A külföldi könyveket elsősorban Németországból és Franciaországból hozták be, és saját boltjaikban árusították.
Azokban az évtizedekben, amikor itthon nem működött nyomda, a speciálisan Magyarország számára készült könyveket külföldön nyomtatták, hazai terjesztésükkel és megrendelésükkel budai könyvkiadók foglalkoztak. Később a magyar nyelvű könyveket Krakkóban és Bécsben nyomtatták, majd a 17. század folyamán a hangsúly a németországi és németalföldi kiadókra tevődött át. A nyomdászat és könyvkiadás nálunk csak kivételesen vált szét a 16. századi újraindulástól egészen az 1770-es évekig, vagyis a nyomdászat kézműipari korszakának legnagyobb részében e két szakma nem különült el. Európa fejlett országaitól eltérően nem voltak külön, csak kiadásra specializálódott cégek. A könyvárusok a nyomdáktól beszerzett könyveket főleg vásárokon értékesítették. A 18. század utolsó harmadába az ország nagyobb városaiban megtelepedő, jórészt német származású könyvkiadók egyúttal könyvkereskedéssel is foglalkoztak. A külföldi könyveket elsősorban Németországból és Franciaországból hozták be, és saját boltjaikban árusították.
A lőcsei Brewer-nyomda nyomdászjegye, 1700
Nyomdászatot ábrázoló allegória egy 18. századi pozsonyi nyomtatványból
