A Pannon-medence feltöltődése
A Pannon-medence feltöltődése
A legújabb modellek lehetővé teszik szelvények mentén a rétegek tömörödéséből származó kompakciós folyadékáramlás modellezését. A jobb oldali ábra egy, a Békési-süllyedéket és a Makói-árkot harántoló, kelet-északkelet–nyugat-délnyugati irányú szelvény mentén modellezett rétegsort mutat. A szelvény keresztülmegy a fent bemutatott Hód-I mélyfúráson. A Pannon-tavat egy folyódelta-rendszer töltötte fel, amely északnyugatról, északról és északkeletről nyomult az Alföld délkeleti része felé. A delta a szelvényre merőlegesen haladva töltötte fel a Makói-árkot és a Békési-süllyedéket, ezért közel párhuzamosak a delta különböző kifejlődésére jellemző rétegek. A Makói-árok és a Békési-süllyedék „éhező medencék” voltak, azaz csak kevés üledék rakódott le bennük, mivel távol voltak az üledékbehordási területektől. A modellezés szerint a vízmélység a miocén végén meghaladta az 1500 métert. Ezek az eredmények összhangban vannak a szedimentológiai és szeizmikus rétegtani eredményekkel.
A negyedidőszaki üledékek vastagsága nagyobb, mint az a tér, ami termális süllyedéssel keletkezett. A negyedidőszaki üledékek lerakódásához szükséges tér a litoszféra meghajlásával jöhetett létre. A negyedidőszak során a Pannon-medencében a feszültségtér kompresszívvá változott (lásd a következő oldalakon). Ennek eredményeképpen a Kisalföldön, az Alföldön és a Dráva-medencében a süllyedés felgyorsult, míg más területeken, pl. a Dunántúli-középhegységben és Észak-Magyarországon kiemelkedés és erózió történt (lásd a kőzetek hőtörténetéről szóló részt).
A szelvény rétegsorát csak az átlagoshoz viszonyítva gyenge rugalmas lemezként viselkedő litoszféra feltételezésével lehetett modellezni. Az utolsó ábrán az előző ábra szelvénye mentén számolt, ma érvényes túlnyomásokat és kompakciós folyadékáramlási irányokat mutatjuk be. Az üledékek a felettük található rétegek súlya alatt tömörödnek. Eközben a pórustérből folyadék préselődik ki (ún. kompakciós folyadékáramlás), a pórustérfogat csökken. Ha a nyomás alatt álló rétegben a permeabilitás kicsi, pl. márgák és agyagok esetén, a folyadék csak lassan tud eltávozni. Ha az üledékképződés sebessége nagyobb, mint a rétegből kipréselődő folyadék áramlási sebessége, akkor az alacsony áramlási sebességű rétegben túlnyomás alakul ki. Ha a túlnyomás megközelíti a réteg felett található kőzetoszlop nyomását, az ún. litosztatikus nyomást, akkor a rétegben hidraulikus törések jönnek létre. Ezek mentén távozik el a pórusfolyadék. Ha az üledékképződés megszűnik, a rétegben kialakult túlnyomás lecseng.
A túlnyomás fejlődésmodellezése azt mutatta, hogy a Békési-süllyedékben és Makói-árokban kétszer alakult ki nagyobb túlnyomás. Először a deltafront érkezésekor, amikor az üledékképződés sebessége nagy volt: ekkor a túlnyomás megközelítette a litosztatikus értéket és hidraulikus törések jöttek létre. Túlnyomás másodszor a negyedidőszakban alakult ki, amikor az üledékképződés sebessége ismét megnőtt.
