3. Az 1491. évi török betörés visszaverése. Eredménytelen tárgyalások Bajezid szultánnal a béke, illetve fegyverszünet meghosszabbítása tárgyában. Az 1492. évi török hadjárat.
A Mátyás király által II. Bajezid szultánnal 1488-ban 3 évre meghosszabbított béke 1491-ben telt le. Még mialatt ennek újabb meghosszabbítása céljából Czobor Imre Konstantinápolyban tárgyalásokat folytatott, Chadim Szolimán szendrői pasa egy 20.000 főből álló rabló csapattal, a Dunán átkelvén, annak egy-egy oszlopa Temesvár, illetve Nagyvárad környékéig jutott. Ámde Kinizsi, mint tudjuk, mindkét hadoszlopot megvervén, azok sietve vonultak ismét vissza a Duna mögé.
Közben a konstantinápolyi béketárgyalások végkép megfeneklettek, mert Bajezid, aki a Katbáj (vagy Kajzebáj) egyiptomi szultán ellen viselt hadjáratot szerencsésen befejezte, a magyar trónvillongásokat a maga előnyére akarván kihasználni, 1492. évre hatalmas sereg felállítását és Magyarország megtámadását határozta el.
Hogy célját könnyebben elérhesse, a szultán a szendrői pasa útján felszólította Ujlaki Lőrinc macsói bánt, játszaná át Nándorfehérvárt, a határmenti Zvornik és Aladzsahisszár erődöket török kézre, amiért a szultán barátsága lesz a jutalom, aki őt még a magyar királyi székbe is fel fogja segíteni, mire Ujlaki, aki mint Corvin János lelkes híve, Ulászlót szívből gyűlölte, állítólag kétértelmű választ adott.
Magyarország megtámadására Bajezid a határ felé előretolt csoportokon kívül Drinápolynál egy 200.000 főnyi sereget vonatott össze s egyúttal Goigu Szinán kapudán pasa, vagyis a tengeri flotta parancsnoka, parancsot kapott, hogy az albán partokon 300 háromevezőst vonjon össze, míg számos kisebb, főleg hadiszerekkel és a szükséges tüzérségi anyaggal felszerelt hajónak a Fekete tengerből a Dunán fölfelé kellett eveznie a szárazföldön működő hadsereg támogatására.
A szultán hadműveleti terve értelmében 1492 tavaszán a bodoni (viddini) pasának a Szörényi bánságba kellett betörnie, a szendrői pasának Szabácsot, az albániai seregcsoportnak pedig Belgrádot kellett megvennie s végül egy csoportnak Jajcán át az Una felé kellett előnyomulnia. Maga a szultán a fősereg élén március 10-én indult el Drinápolyból Szófia felé.
Ámde Bajezidnek könnyű győzelembe vetett reménye nem ment teljesedésbe. Kinizsi és Várday kalocsai érsek a nagyarányú török támadás neszét vevén, Nándorfehérvárt, Szabácsot és Jajcát a kellő szükségletekkel ellátván, azok védőrségét is megfelelően megerősítették, Ujlaki pedig nem nagyon sietett, hogy a szultán kívánságának megfeleljen. Így aztán Nándorfehérvár és Szabács nem adta meg magát, sőt a két vár az ellenség támadását határozottan visszaverte, az Una felé törekvő török csoportot pedig Derencsényi Imre jajcai bán verte meg; épígy szétverte More Fülöp szörényi bán az ő területére betört török rablóhadat is és fényes győzelme jeléül György testvérével két szekérnyi török fejet küldött a budai országgyűlésre. Ezt a kudarcot megbosszulandó, a bodoni pasa néhány hét mulva személyesen indult újabb 8000 fővel Szörényvár megtámadására, ekkor azonban More Fülöp támogatására már Kinizsi is a helyszínén termett a magával vitt fekete sereggel és a török hadat megvervén és a foglyulejtetteket iszonyú kegyetlenséggel kivégeztetvén, a várat felmentette.
Annak hírére, hogy a Duna–Száva felé előrerendelt seregcsoportok eredményt sehol sem tudtak elérni és hogy Magyarország belsejéből egy 60.000 főnyi sereg közeledik a déli végek felé, Bajezid serege zömével nem Magyarország, hanem Albánia felé folytatta útját, ahonnan aztán a Krajnába, Karinthiába és Dél-Stájerországba küldött ki erősebb portyázó hadakat, amelyek ott embertelen kegyetlenségeket és pusztításokat vittek véghez.
A Magyarországgal szemben szenvedett kudarc a szultánt ugyan kissé hajlandóbbá tette a békekötésre, de annak árául még mindig oly súlyos feltételeket szabott, – így többek között, hogy Magyarország végkép lemondjon a Ragusára és Oláhországra való fenhatóságáról, továbbá, hogy a török seregeknek szabad átmenetelt engedjen Dalmácián és Horvátországon át Németország felé, – hogy Czobor Imre azokat el nem fogadhatván, – ami miatt Bajezid éktelen dühre gerjedt – eredmény nélkül tért vissza Budára.
A More György és Czobor Imre által elmondottak az országgyűlésen még mindig tanácskozó rendek többségét szétoszlásra bírta az alatt az ürügy alatt, hogy a török elleni felkészülés céljából haza kell menniök, mi miatt Ulászló nagyon megharagudott rájuk, mert attól tartott, hogy így a megalkotott törvényeket forma szerint megerősíteni és kihirdetni nem lehet. De a rendek nem sokat törődtek a király haragjával és sem jó szóval, sem fenyegetéssel nem lehetett többé őket a további ottmaradásra rábírni.