Törvényes értelemben hogy lehessen kétségbe hozni, hogy aviticitás nélkül lehet örökösödés, meg nem foghatom. Az örökösödés természeti szabály, mely a szeretet ideáján épül, s oly fokonként száll, amint feltenni lehet, hogy a megholt személy ezt amannál inkább szerette, példának okáért gyermekét testvérei előtt, ezeket a fiskus előtt s a többi. De ezen praesumptio azt ki nem zárja, hogy valaki világos rendelkezés által szeretetét másképp ne nyilváníthassa, s éppen ebben van a különbség: mert az aviticitás az, mely a rendelkezési szabadságot korlátozza. Az örökösödés egész Európában meg van állapítva in casu intestati , anélkül hogy a végrendelkezési szabadság sok országokban kizáratnék, vagyis az aviticitás ösmértetnék. És ez a dolognak valódi értelme, mert az elidegeníthetetlenség s az ezen épült invalidatio az aviticitásból nem következik, sőt merem állítani, hogy az egy oly monstrum , melyet erőszakkal csavartak ki belőle némely törvények, oly monstrum, mely (bátran kimondom) egyenest csaláson alapul, ti. hogy ha idők körülménye szerint az eladott jószág becse nevekedett, azt visszavenni, különben pedig a vevőnek nyakában hagyni lehessen. Mit a királyi városok követei az eddigi szokásról mondanak, az helyén lenne, ha valamely eddigi eset elítélése végett bírói széket ülnénk; de a törvényhozás szent helyén bennünket csak a hon javának tekintete és nem az eddigi szokás vezérelhet. Liptó követének a 83hiteltől merített ellenvetése állana, ha hogy az írott jegypénznek más adósságok felett elsőség adatnék; de midőn nem adatik, egyedül a rendelkezés szabadságának elve forog itt kérdésben, pedig a tapasztalás tanít, hogy minden szabadság, amely a polgári társaság céljával összefér, leghatalmasb rugója az iparnak, ez pedig egyetlenegy út a polgárok materiális boldogságára, és így a szabadságnak mindezen korlátozása, melyet a társaságos lét meg nem kíván, nemcsak a polgárok boldogságát sérti, de a társaságos viszonyok miatt korlátozást nem kívánó természeti jussokba is bevág. Ha tehát olyasmit határoznánk, ami ily természet elleni korlátozást foglalna magában, nem törekednénk a polgárok boldogságán, s törvényhozói kötelességünket sem teljesítenők. Szavazatom tehát oda megy, hogy ne hozzuk be a városokba az aviticitásnak egy új nemét, s bárminő volt is némely helyeken az eddigi gyakorlat, állítsuk fel itt, hol az írott jegypénzről van szó, a rendelkezés szabadságát. Részemrül, ha majd a testamentom , ha majd az adás-vevés előkerül, mindenütt előadom hasonló tartalmú kívánságomat.