Praetexta
Praetexta v. praetextata. – 1. L. Ruházat, 2. – 2. Pc., t. i. fabula, a Naeviustól megalapított római történeti vígjáték, melyben a költő a görög tragoedia kereteit megtartva, a görög istenek és hősök világa helyett a római dicsőséget állítja közönsége elé a római királyokban, hadvezérekben, nemzeti hősökben. Oly fajtának vehető tehát, minők Shakespeare történetei, legalább is a görög tragoedia időegysége hiányzik belőle. V. ö. Niebuhr, Röm. Gesch. 543. l. Berlin, 1856, 2. kiad. A hősök a maguk nemzeti öltözetében, a toga praetextában, jelennek meg, melytől a műfaj is nevét vette (praetexta, vagy a későbbi grammatikusoknál praetextata) ellentétben a görög-római tragoediával, melynek crepidata volt a neve. Hor. a. p. 267 skk. Cic. fam. 10, 32, 3. Diomed. Gramm. Lat. 1, p. 489. A műfaj nagy költői értéke mellett sem juthatott teljes virágzásra, mit a rómaiaknak a komoly múzsától való idegenkedése eléggé megmagyaráz, és főkép csak diadalmenetekkori ünnepségekre szolgált. Ily praetexták voltak «Romulus» és «Clastidium» Naeviustól; «A sabinus nők elrablása» és valószinűleg «Ambracia» Enniustól; «Paulus» Pacuviustól; «Brutus» és «Decius» vagy «Aeneadae» Acciustól; továbbá a köztársaság végéről «Iter» L. Cornelius Balbustól; belőlök azonban csak némi töredék maradt fenn. Csak a császárok korából maradt ránk egy teljes praetexta, a Peudo-Seneca-féle «Octavia», mely a Nero halálára következő időből való. Varr. l. l. 7, 5.4 107. Diom. Gr. Lat. 1, p. 490. Cic. div. 1, 22, 44. Jul. Vict. Rhet. Lat. min. 302H. Cic. fam. 10, 32, 3. V. ö. Schanz, Teufel és Bernhardy római irodalomtörténeteit. – Irodalom: Ribbeck, Tragic. Rom. fragm. Leipzig, 1897, 3. kiadás. Ribbeck, Die röm. Trag. Leipzig, 1875. Ribbeck, Gesch. d. röm. Dichtung, Stuttgart, 1887/92, 2. kiad. Meiser, Über historische Dramen d. Römer, München, 1887. Schöne, Das hist. Nationaldrama d. Römer, die fabula praetexta, Kiel, 1893. Boissier, Les fabulae praetextae, Paris, 1893. SZ. I.
