OMLÍT
OMLÍT, (om-ol-ít) áth. m. omlít-ott, htn. ~ni, v. ~ani, par. ~s. Omlóvá tesz valamit, vagyis eszközli, hogy be-, le-, öszveomoljon. Előlehelettel homlít, am. 1) szőlővesszőt, vagy más faágat tövén hagyva le bujtani; 2) a lebujtott szőlővessző, v. faág körül az elébb felhányt földet lehúzza, ledönti, honnan homlítani, máskép: dönteni, és homlítás, döntés.
