PUCZOK
PUCZOK, (pucz-ok) fn. tt. puczok-ot v. puczko-t, harm. szr. puczok-ja. 1) A tűzhelynek ürege mellett emelt kőtöltés, melyen az égő fa vége áll. 2) Szélesb ért. tűzhely v. kemencze möge, sutban ülő hely. Néhutt: puczék, puczik, puczkó, puczuk; továbbá koczik, kuczik v. kuczkó is. A várat nem a puczukban keresik. (Km.).
„Nőzi (nézi) ki ül a puczokba,
Szürke szokmány (zeke) a nyakába,
Hányja veti haragjába,
Hogy nem mehet bé a házba.“
Szürke szokmány (zeke) a nyakába,
Hányja veti haragjába,
Hogy nem mehet bé a házba.“
Székely népdal. (Kríza J. gyüjt.).
