kicsiny
kicsiny – ‘nem nagy’; ‘csekély’; ‘‹főnévként› kisgyermek; állat kölyke, fiókája’. Származékok s kapcsolt szavak: kicsinyke, kicsinység, kicsinyít, kicsinyel, kicsinyes, kicsinyeskedik; kicsi, kicsike, kicsiség.
Ótörök eredetű szó: csuvas kezsen (‘fiatal, kiskorú’); továbbképzett származékai: altáj kicsinek (‘kicsike’), tuvai kidzsines (‘nagyon kicsi’). Mindezeknek kicsi alapszava a magyar kis előzménye. A magyar ~ korábbi kicsin alakból lett a szóvég palatalizálódásával. A szóalak rövidülésével jött létra a ma köznyelvibb kicsi.
