MAGAS OLDALÚ SZEKÉR
MAGAS OLDALÚ SZEKÉR
Néhány vidéken speciális szekerek szolgálnak a széna és a kalászos gabona szállítására. Ezek nyomtávja szélesebb, mint a többi szekéré és létrás oldalaik is magasabbak. Nem alkalmilag, a szekér megnyújtásával, az oldalak kicserélésével állítják elő, hanem eleve erre a célra készítik. Ehhez a járműhöz nem használnak sem vendég-rudakat, sem nyársakat. Több formai változata ismeretes. Gömör és Borsod megyében, s az északról szomszédos szlovák, német körzetekben a szekér mintegy 80–100 953cm magas oldalai nem derékszögben, függőlegesen állnak, hanem ferde síkban. A rakodótér keresztmetszeti rajza trapézt formál. Oldalait az említett északi tájon négy lőcs támasztja. A Székelyföldön elöl egy keresztpánt, hátul pedig lőcsök tartják az oldalakat ebben a helyzetben.
Függőleges helyzetű magas oldallal felszerelt szekér a magyar nyelvterületen a 18–19. században még nem volt. A 20. században is csak szórványosan fordul elő. Veszprém megyében, a Balaton-felvidéken mint helyi újítást írták le. Ezt látszik erősíteni elnevezése is. A batár szó eredetileg terjedelmes, díszes hintó megnevezésére szolgált, amit a püspökök, s a világi arisztokrácia egyes tagjai használtak. A szénabatár hossza 300–500 cm között változhat. A rakodótér szélessége 225–240 cm, magassága 100–130 cm (Vajkai A. 1958a: 455–457). Előnye, hogy egyetlen ember elegendő a rakodáshoz és a rakományt nem kell rúddal vagy kötéllel leszorítani. A rakodás szakértelmet nem kíván és munkaerőt takarít meg.
Tolna megye néhány falujában ismeretes a rekk nevű szénaszekér. Ennek is széles platója van és függőlegesen álló magas oldalai. „Amerikás” magyar férfiak honosították meg, s az 1920–1960 közötti évtizedekben fokozatosan terjedt (Czakó S. 1978: 69–74). Előnye, hogy egyedül, segítőtárs nélkül lehetett megrakni. Neve angol jövevényszó és a hay-rack-ből származik.
