Bocskay család. (Bocskói és Kis-Mariai).
Oklevelekben iratott de Bochka és Bochkaj-nak. Okmányok igazolják, hogy a Boksa nemzetségből (de genere Boxa) vette eredetét. Törzse általános megállapodás szerint Simon Michban volt, de nem azon Simon, ki Spanyolországból Aragoniából szakadt hazánkba, szintén II. András alatt, ettől más család származott. (Lásd Nagy-Martoni család).
Emlitett Simon Miczbán nejének – mint már az Agóczy családnál előadatott – hét gyermeke született. E különös eseményt egy alább emlitendő sír-irat, és egy 1622-ki halotti beszédben találjuk legelőbb megirva.
Alvinczy Péter lelkész a Károlyi Zsuzsanna Bethlen Gáborné fölött tartott gyászbeszédében igy adja azt elé: „Jóllehet vagyon egy historia e nemzetségről, melynek méltó örök emlékezetben lenni: El igen elöve volt egy gróf Mitzban, kinek házastársa magtalan volt. Ehez megyen alamisna kérni egy szegény asszonyi-állat, ki egy méhel három magzatokat szült vala, kit az grófné igen megpirongatván, tisztátalan asszonynak monda, mivelhogy lehetetlen volna, hogy egy férjétől egyszersmind három magzatokat fogadhasson valaki, melyért a Gróf igen megdorgálá az asszonyt. De ihon az Istennek csudálatos itéleti: ottan hamar fogada az asszony (t. i. a grófné) méhébe, s midőn a szülésnek napjai eltöltenek volna, megijjede, jutván eszébe, mit mondott vala az három gyermekü asszonyi állatnak, és egyikét kiválasztván, hatát egy rocskába avagy dézsába rakatván, fejére parancsola egy öreg asszonynak, hogy elvivén, elveszesse. Ez üdőtájban jött lova hátán a gróf mezőrűl, és elötalálván az vén asszonyt, kérdi, mit viszen? és midőn egyenesen nem felelne, lova hátáról leszálván, meglátja, és az dolgot, miben legyen, megértvén, élete veszése alatt meghagyja a vénasszonynak, hogy a gyermekeket elveszetteknek mondja lenni, és igy mindeniknek külön dajkát fogadván, felnevelteté. Midőn felserdültek volna, az minémü ruházatban jártatják vala az háznál felnevekedett gyermeket, az többinek is a Gróf szintén olyan ruhát szabat, és midőn ebédlenének, azokat is udvarhoz felviteti, s egyenlők s hasonlók lévén az otthon felnevelthez, nagyon gyönyörködik az grófasszony bennök. Kérdi az gróf, ha ki oly szép gyermekecskét megöletne, mit érdemlene? Felel – egy átaljában halálnak fia volna. Mond az Gróf: te vagy az, asszonyi-állat, a ki ezeket elveszteni parancsoltad volt. Melyről megemlékezvén az asszony, lábaihoz borúl urának, és ugy kér kegyelmet fejének. Ezektől felnevelkedések után hét nemzetség származott, t. i. Csapi, Bocskai, Szőrtci, Sós, Raskai, Eszeni, Kövesdi.“ „Ha valaki ez historiában kételkednék, ebből elhiheti, hogy ez historia, egy előkötőre mind felvagyon himmel varva, mely csak nem régen költ ki Ecsed várából, ha ki inquirálná, nyomában is elérhetné.“
Némelyek szerint ez Zemplin vármegyei Purustyán várában történt volna. Legujabban pedig Kőváry szerint Erdélyben Egeresen, – hol egy Bocskai van eltemetve, – maig is él a nép ajkán e történet, mely szerint az ott folyt volna le. A kastélyban – ugymond – mutatják a termet, hol a lakoma folyt; a mezőn a feneketlen tavat, melybe a gyermekeket vetni akarák; s megnevezik az egeresi uradalom hat faluját, melyben a hat fiu neveltetett.
Michban hét fiától e család származott: 1. Tamástól az eszenyi Csapi; 2. Boksa vagy Bereczktől Zerdahelyi; 3. Dienestől Bocskay; 4. Detrétől gálszécsi Széchy; 5. Simontól Zritthei; 6. Györgytől a sóvári Sóos. 7. Demetertől (ki némelyek szerint leleszi prépost volt) a Kövesdy család.
Mellőzve a többit, kikről az illető czikkekben fogunk szólni, Dienes mellett kell maradnunk.
Dienes lőn törzse a Bocskay, és egyszersmind másod izen már az Agóczy családnak.
A családfa Dienestől kezdve, ki 1280-ban testvéreivel Zemplin vármegyében Kövesd várát cserélte Roland nádor fiaitól, igy jő le:
Dienes 1280. Miczbán fia.; I. Gergely 1320.; I. László. 1366. (Lipolczi Lukas Cziczelle). Agóczi cs. törzse.; II. Dienes. 1364. (Lipolczi Lukas Margit); István. 1399.; György. 1438.; Erzse. (Széchi Dormanházi Gergelyné. 1478.); Demeter. 1330.; II. László; I. János 1399. Bocskai nevet vesz fel.; III. László. III. Dienes. 1430. (N. Ilona). István. †; I. György. 1478. IV. László †. III. István †.; Simon 1493. Kismarjai ág.; II. György megh. 1571. (Sulyok Kriszt.); II. Gergely 1548–1572. (1. Berzeviczi Anna. 2. Csontos Dora).; János Razinai Bocskai (Czobor Ilona, özv. 1500); László. Klára. Bora. II. Miklós. (Kupinszki Erzse).; Klára. (Eszeni Csapy János); Ilona. (1. Barcsai István. 2. Monaki János); Anna. (Eszeni Csapi Kristóf); András. (Hevesi Bornemisza Bora).; IV. Miklós. 1584. (Berzeviczi Judit). György. Margit. (Szinyey Kristófné).; Péter Razinai Bocskai 1476. al-bán.; István; György; István 1598.; V. István. Zemplini főispán. † 1672. (1. Lónyai Zsuzsa. 2. Török Kata). Anna.; III. Miklós 1606. Erzse. (Báthori Kristóf fejed.). Sára. (Bagdi György). Ilona. (Haller Gábor). Krisztina. (pal. Horváth György). IV. István. † 1606 fejedelem. (Hagymásy Kata). Jeromos. Judit (Bánfi Krist.)
A törzs Dienesnek fia I. Gergely 1320-ban osztozott meg unokatestvéreivel, és többi közt neki jutott Zemplin vármegyében Bocskó és Agócz helység is. Három fiai közül I. László kapta ismét Agóczot, és törzse lőn az Agóczi és Bacskai előbb kihalt családoknak. A második fiu II. Dienes (kit tudományossága miatt Deák-nak is – literatus – neveztek, lipolczi Lukas Margittal nemzé Istvánt , (1399.), kinek fia György (1438.), kinek leánya Erzsébet Széchi Dormánházi Gergelynek neje 1478-ban. Ebben ez ág is kialudt.
A harmadik fiu Demeter nyujtá le a Bocskai családot. Ennek II. László fiától unokája I. János élt 1399-ben, és a Bocskai nevezet mellett állandóul megmarad. Három fia közül III. Dienes (1430.) tartja fen a családot, ismét három fiut hagyván maga után Ilona nevü feleségétől. Ezek közül ismét csak I. György ága marad fel, a másik két fiu magnélkül halt el.
I. Györgyre (ki 1478-ban élt) testvérei kihalta által is szép birtokok szállanak. Gyermekeiben pedig a család jelentékenyebb emelkedést kapott, és három ágon indult virágzásnak. Négy fia maradt. Ezek közül
I. Péter az ország alsó részeire szakadt, és János testvérével együtt Razináról (Raszina falu Horvátországban, vára is volt) irta előnevét. I. Péter 1487-ben szlavoniai al-bán, és Kőrös vármegye főispánja volt. Kis unokájában Istvánban (ki 1598-ban élt) kihalt. János pedig Czobor Ilona nejével (ki már 1500-ban özvegynek iratik) magtalanul mult ki.
Simon (I. Györgynek fia) 1499-ben élt. Atyja volt II. Györgynek, ki magát a Bihar vármegyei Kis-Marjáról irván, a kis-marjai ágat alkotá. Eleve Miksa király tanácsosa és titkára. 1556-ban részt vesz Dobóval Szamos-Ujvár védelmében. Később Miksa király ellen fordul, és 1568-ban bujtogat, pártot hajhász Szapolyai János Zsigmond részére; azonban jókor kitudatik, és ő Erdélybe fut, hol 1571-ben halt meg. Magyarországi birtokai pedig elkoboztattak. Neje Lekcsei Sulyok Balás leánya Krisztina volt. Ettől gyermekei következők:
Erzsébet, Báthori Kristóf erdélyi fejedelem neje, Báthory Zsigmond anyja, meghalt 1581-ben. Emlékére aranyak is verettek ily fölirattal: „Elisabetha Bocskai, consors Illustrissimi Principis Transylvaniae;“ s a másik oldalon: „Victrix casta fides.“
Sára, Bagdi György neje. Ilona, Haller Gáborné. Krisztina, véglai (mások szerint palocsai), Horváth Györgyné, kinek leányát Báthory Gábor vette nőül.
IV. István, született 1557-ben Kolosvárt pénteken, mely nap végig érdekes szerepet vitt életében. Előbb váradi kapitány (1592.) és Bihar vármegye főispánja volt. 1605-ben erdélyi fejedelemmé, és azon évi april 15-kén a szerencsi országgyülésen Magyarország fejedelmévé választatott felséges czímmel. Ugyan az év novemb. 11-kén a Rákos mezején a török nagyvezir ünnepélyesen nyujtá át neki a Szultán által ajándékozott koronát, és őt Magyarország királyává kiáltotta ki, és ámbár hivei illették őt e czímmel, de Bocskai e cízmet ezentúl sem használta. Magyarországi hadjáratát a bécsi békekötés koronázta meg. Meghalt megmérgeztetés gyanujával 1606-ki dec. 29-én. Neje berekszói Hagymássy Kata volt, előbb Varkocz Mihályné, ki előbb meghalt. Gyermeke nem maradt.
Judit (szintén II. György leánya) losonczi Bánffy Kristófné.
Jeromos (II. György fia) Draskovich György zágrábi püspöknél nevekedett, ugy látszik szintén magtalanul halt meg.
III. Miklós (II. György fia), bátyja István a fejedelem neki hagyá Erdélyben Görgényt, Vécset, Sajót. Gyermekeiről nincs emlités, azonban ennek lehetett fia azon kis-mariai Bocskai Gábor, ki 1616-ban halt meg kora 21-dik évében, és Erdélyben Egeresen, melynek birtokosa volt, temettetett el.
Ezekben halt ki a kis-mariai ágazat, melyből még a családfán állókon kivül találunk nehányat. Igy kis-mariai Bocskai Lukács egy nemzedék Simonnal és testvéreivel. A mohácsi vész után Szapolyay hive, és ennek hadaiban esett el Tokajnál 1527-ben.
Simonnak testvérétől II. Gergelytől jő le a bocskói Bocskay ág. E Gergely, kihalván a rokon Zerdahelyi család Lászlóban, a Serédiekkel 1548-tól 1572-ig folytatott hosszas pör utján végre Kövesd várával (Zemplin vármegyében) szaporitá birtokait. Gyermekei László, Klára, Borbála, II. Miklós és András.
II. Miklósnak Kupinszki Erzsétől csak három leánya maradt, ugymint: Ilona Barcsai Istvánné, Monaki Jánosné, Anna eszenyi Csapi Kristóf, és Klára Csapi Jánosné. Ez utóbbi, Klára, 1586-ki február 23-kán halt meg.
András (II. Gergely fia) meghalt 1579-ki nov. 14-kén, kora 48-dik évében, özvegye hevesi Bornemisza Bora még 1582-ben élt. Ettől gyermekei IV. Miklós, György és Margit szinyei Merzse Kristófné.
IV. Miklós élt 1584-ben. 1600-ban reform. vallásra tért 1601-ben kényszeritve lett Zemplin várm. alispán. 1608-ban báróságra emeltetett. Később Bethlen Gábor tanácsosa volt. Meghalt 1621. julius 26-kán, kora 54-dik évében. Nejétől Berzeviczi Judittól született fia
V. István, ki 1647-ben Zemplin vármegye főispánja lett. 1655-ben királyi táblai ülnök. 1661-ben kétszáz embert vitt a török ellen. Jelen volt 1667-ben a beszterczei gyülésen. Belekeveredvén a Wesselényi-féle tervekbe, Zrinyi, Frangepán elfogatása után Erdélybe menekült, javai elkoboztattak. Meghalt Erdélyben 1672. dec. 24.. Első neje nagy-lónyai Lónyay Zsuzsa, második Török Kata volt. Gyermeke egytől sem maradt. És igy benne halt ki a család.
Családfánkon nem látunk még két személyt, mint Bocskai Jánost és Ferenczet, kik által 1600-ban Szemere Albert jut a gálszécsi birtokba.
Még egyet kell megemlitenem. Erdélyben a Maros-székben maig is él Bocskai család, mely Kőváry szerint 1841-ben producálván, kimutatá, mikép Bocskai Istvántól származik, kinek fia András Remetén, János pedig Demjenházan lakott a mult század elején. És magokat a kis-marjai Bocskaiakhoz köték, s tán épen a nótázott zemplini főispánhoz ily családfával:
István; András; Mihály; János; László. János. Mihály †. József.; Miklós. Mihály.; János. György.
„E productiót a királyi tábla törvényesnek találta – irja a nevezett iró – s helybenhagyta, és igy a Bocskai család kihalása igénylését megsemmisítette.“
Czimere a családnak egy ülő oroszlán, fölemelkedő helyzetben, első jobb lábában nyilat tartva, melynek hegye fölfelé áll. Farka hatágu, mely a Miczbantól eredt hat családra mondatik lenni vonatkozással.