Parvovírusos bélgyulladás.
Parvovírusos bélgyulladás.
Okozója az ún. parvovírus, amely elsősorban a beteg, esetleg még csak fertőződött kutyák nyálával, bélsarával jut a külvilágba, ahol szájon át fertőződnek újabb egyedek. Mivel a parvovírus a külső környezet kedvezőtlen hatásaival szemben igen ellenálló és hosszú ideig fertőzőképes marad, sétáltatás alkalmával bármelyik kutya könnyen fertőződhet. Az ember is hazaviheti a vírust úgy, hogy belelép beszáradt nyálba v. ürülékbe, és a szaglászó kutya megbetegedhet tőle. Elsősorban a fiatal kutyákat támadja meg, de nem kíméli a szopós kölyköket és a kifejlett egyedeket sem.
A betegség első tünetei ált. a fertőződést követő 4-10. napon jelentkeznek; kezdetben az állat étvágytalan, bágyadt, ezt hamarosan csillapíthatatlan hányás, majd egy nappal később hasmenés követi. Súlyosabb esetben az állat annyira elesetté válik, hogy még a nevére sem reagál; tapintásra a hasfal rendkívül érzékeny, sőt fájdalmas.
A betegségre jellemző, hogy a kutya szervezetébe került vírus a bélrendszerben szaporodik, ahol súlyos elváltozásokat okoz. A bél nyálkahártyájának egy része elpusztul, emiatt a tápanyag és a víz nem szívódik fel. Sérülnek a bélfal vérerei is, vér keveredik a béltartalomhoz, erősen bomlik, és rendkívül kellemetlenné, bűzössé teszi a bélsarat. Az állat a csillapíthatatlan hányással és hasmenéssel sok folyadékot, tápanyagot és ásványi sókat veszít, ez kiszáradást, súlyos vérkeringési zavart okoz, s az eb rövid idő alatt elpusztul. Ha a beteg kutya 4-5 napig él, akkor nagy az esélye, hogy meggyógyul. A betegség észlelése esetén azonnali állatkórházi kezelés indokolt, mert a folyadékveszteség pótlása csak vénás infúzióval oldható meg eredményesen. A megelőző vakcinás » védőoltás az egyetlen biztos útja a betegség elkerülésének.
