OSTORL
OSTORL, (ostor-ol) áth. m. ostorl-ott, htn. ~an, v. ostorol-ni. Régies igealak a köz szokásu ostoroz értelmében, melyből lett a szintén régies szenvedő ostorlatik, vagy ostorlattatik. „Mert adatik pogányoknak, és megkáromlattatik, és megostorlattatik, és miután megostorozandják, megölik őtet.“ (Münch. cod. Luk. 18.).
