Holdtáblák
Holdtáblák, az összes holdegyenlőtlenségek és ezekkel a Hold pontos helyének kiszámítását könynyitő számtáblázatok. Az elsőt szerkesztette a Newton-féle elmélet alapján Gregory (meghalt 1675.), majd Halley és különösen Euler (Theoria motus Lunea, Petrop. 1753), melyek azonban még tökéletlenek voltak. Mayer Tóbiás Tabulae motuum Soliis et Lunae (későbbi kiadás London 1770) az első hasznavehető, 1 ivpercnyi pontosságot adó H. (Ujabb kiadását Lalande és Hell Miksa is rendezte.) Csak Laplace-nak sikerült a holdelméletből minden empirizmust kizárni és tisztán a Newton-féle törvény elméleti alapjára állani. A Laplace-féle elméleten állanak Bürg és Burckhart táblái, melyek azonban még mindig 40 ivmásodpercig terjedhető hibákat hagynak. 1820. a párisi akadémia ismételten tüzött ki dijat a problema megfejtésére, melyet felerészben Carlini és Plana olasz csillagászok és báró Damoiseau francia analitikus nyert meg; ez utóbbi műve: Tables de la Lune, formées par la seule théorie de l'attraction (Páris 1828). E táblázatokat felülmulta még Hansen P. A. műve: Fundamenta nova in vestigationis orbitae verae, quam Luna perlustrat, melyek a Hansen-féle H. alapját teszik: Tables de la lune, construites d' aprrs le principe Newtonien de la gravité universalle s melyek Newcomb: Corrections to Hansen's Tables of the Moon-nal egyetemben még ma is a Holdra vonatkozó minden számítás alapját teszik.
