81.
Pest, 1836 június 16. után.
Kossuth levele húgához, Karolinához: húga családi bajai iránt érdeklődik, saját célkitűzéseiről ír.
Leveledet igen kedvesen vettem, s örömömre csak azért nem vált, mert újabb jelét adja, hogy házi körülményidben nem történt olly kedvező változás, hogy magadat boldognak éreznéd. Nem hozhatok ítéletet, mennyiben van igazságod, mennyiben nagyítja talán kebled érzése állapotod súlyát, óhajtanám, hogy körülményim engednék közitekbe jőni, s szemmel látni a betegséget, mellyet gyógyítani kellene; s mihelyt a lehetség engedi, meg is teszem; addig pedig tőled nyíltszívűséget kérek, mert határozatlan panaszokból nem láthatom itt, hogy mi jót tehetek éretted, s azért testvéri indulatomnál fogva kénszerítelek, írd meg bajaidat, amint most állanak, körülményesen; végy tanúságot a tapasztalásból, melly eléggé keservesen megtaníthatott, hogy kezdetben titkolódzni nem jó vala, mert akkor mi könnyen segíthetnénk a bajon, melly később, testvéri szívem érzékeny fájdalmára, feldúlta házi boldogságodat.
Felőlem nyugton legyetek. Én életemet hazámnak szentelém; de elég megfontolást adott az Isten, hogy magamat elragadtatni ne engedjem keblem tüzétől. Én a törvény határain túl soha sem lépek, de törvényen belől hajthatatlan szilárdsággal élek alkotvány biztosította törvényes jusaimmal hazám javára; s így élve nyugodtan nézek a jövendő elébe, – akármi történjék, ha ég föld összeszakad is, én meg nem rendülök, s hátra nem lépek egy talpalatnyira is. Kiket vér kötele vagy barátság kötött hozzám szorosban, azoktul óhajtom, szokjanak azon gondolathoz, hogy békés, hűséges, de egyszersmind törvényesen szabad polgár előtt a haza szent neve mindennél nagyobb, s ez előtt minden tekintetnek hátrább kell állani. Ez az érzés az, és ez a gondolat, mellyet esdekelve kérlek, csepegtesd fiadnak fogékony keblébe. Ti asszonyok lehettek a hon valahai boldogságának ápoló dajkái, kezeitekben a majdan erőssé válandó férfiúnak szíve zsenge korában, neveljetek belőle hazafit idején korán, – s Te magad hidd el, enyhítőbb írt nem szerezhetsz sebhedt keblednek, mint mellyet az ílly czélra irányzott nevelés foglaltossága nyújt. Az én dolgaim már alkalmasint előfordultak az újhelyi gyűlésben is, s báró Vécseytől alkalmasint tudjátok körülményeit. Pest vármegye, ámbár a tilalmazó nádor e megyének főispánja, mégis sérelemnek ítélte a tilalmat közértelműleg, s mellettem felírást határozott.
Gyermekeidet s különösen Pistát valódi atyai szeretettel csókolom. Tartsátok őt az ösvényen, mellyre az ő keble olly igen fogékony. Tisztelem s csókolom férjedet, szóljatok együtt s gondolkozzatok előre arról, hogy nekem óhajtásom Pistát, mihelyt csak lehetőnek hiszitek, magamhoz venni, s neveléséről gondoskodni.
El vagyok foglalva – sokat nem írhatok – Isten áldjon mindnyájatokat. Szerető hű bátyád
Lajos
Sk. ered. OL, Kosuth Gyűjtemény II. U. 34.