171. Pozsony, 1848 március 29. Kossuth válasza Késmárk követének üdvözlésére és beszéde a független felelős minisztériumot megtag…
171.
Pozsony, 1848 március 29.
Kossuth válasza Késmárk követének üdvözlésére és beszéde a független felelős minisztériumot megtagadó királyi leirat felolvasása után.
Pozsony, 1848 március 29.
Kossuth válasza Késmárk követének üdvözlésére és beszéde a független felelős minisztériumot megtagadó királyi leirat felolvasása után.
Március 29.-én végre leérkezett a királyi válasz a felterjesztett első törvényjavaslatokra. A nádor, Batthyány és Deák küzdelme hiábavaló volt, az eredmény távolról sem felelt meg a nemzet kívánságainak. Bécsben Metternich bukása után is a kamarilla kormányzott, amely csak arra várt, hogy a forradalom által kiharcolt engedményeket visszavehesse. A felelős minisztériumot létesítő törvényjavaslatra kiadott válasz* első lépésnek volt szánva a visszafelé vezető úton. A válasz lényegileg megszüntette a nádor teljhatalmú kir. helytartói hatáskörét, megtartotta a kancelláriát s a minisztériumnak csupán a helytartótanács ügykörét engedte át, fenntartva a királynak a kinevezés, cím- és birtokadományozás jogát is. A pénzügyminisztériumnak csupán a kamara alárendelt jogkörét engedte át, az ország jövedelmeit továbbra is az udvari kincstár hatásköre alá rendelte, a hadsereggel való rendelkezés jogát ugyancsak fenntartotta a királynak. Ugyanekkor az urbériség megszüntetéséről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban is új tárgyalásokra utasította a rendeket és a földesurak érdekeinek fokozottabb védelmét ajánlotta figyelmükbe.*
A felelős minisztérium tárgyában kiadott királyi leiratot l. Iratok, 125. s köv. l.
A közös teherviselés, az úrbér, a tized megszüntetése tárgyában kiadott királyi leiratot l. Iratok, 124. s köv. l.
Márc. 29.-én reggel először kerületi ülés volt, amelyben Szentkirályi jelentést tett a még hátralévő országgyűlési tárgyak állásáról, majd Kossuth válaszolt Veszter késmárki követnek, aki városának Kossuthoz intézett hálairatát mutatta be:
Tek. RR! vagyis inkább, Kézsmárk figyelmeztetése szerint nem tekintetes Rendek, hanem egyszerüen: Uraim! (Zajos tetszés, s ezóta folyvást csak illy megszólitással élünk) – mert ha egész nemzet képviselői vagyunk, nem lehetünk rendek többé. – Kézsmárk városa ragaszkodását nem magam személyére magyarázom, hanem azon rokonszenvnek tulajdonitom, miszerint a jelen átalakulási eszme hazánk távol határszélein is viszhangra talált; – s ohajtom, hogy a milly rokonszenvet nyilatkoztatnak most, olly férfias elhatározottsággal járuljanak ezen átalakulás kivivásához, ha szükséges lesz. Talán nekünk sem adja meg isten azon örömet s dicsőséget, hogy átalakulásunk polgárvérbe ne kerüljön! – E szavakra a rosz resolutio hirére különben is már ingerült kedélyü háznak kitörő zaja jelenté, hogy mindenre készen vagyunk, s hogy mély gyülölet lakik kebleinkben azon bécsi nemzetgyilkos cselszövők iránt, kik a dolgot ennyire hozni nem iszonyodnak. – E nemzet – folytatá a szónok, – férfias elhatározottsággal fog ellenébe lépni a jövőnek, s kész lesz szemébe nézni a cselszövőknek, kik igazságos igényei ellenébe szegülni mernek, (Zajos, kitörő helyeslés.) Nádor ő fönsége elhozta a resolutiót; mit tartalmaz, nem mondhatom meg, mert pecsét alatt van; de a haza megvárja az országgyűléstől és az egész közönségtől, hogy ha kielégitő leszen, azon nyugodt örömmel fogadja, melly magáról el nem felejtkezik; ellenkező esetben pedig azon férfias elszántsággal lépjen fel, melly a kellő határon tul semmit sem enged, de a határon innen mindent megtesz.
Pesti Hírlap, ápr. 2. sz.
Majd elegyes ülésben felolvasták a leiratokat; Batthyány miniszterelnök azonnal kifejezésre juttatta a nemzet elégedetlenségét és a miniszterek lemondását helyezte kilátásba, a nádor pedig szavát adta és állását kötötte ahhoz, hogy keresztülviszi az udvarnál az országgyűlés akaratát. A leiratok felolvasását követő kerületi ülésben Kossuth azonnal beszélni kezdett:
Azt gondolom, uraim, eleget hallottuk kétszer a leiratokat. E két fölolvasás elegendő volt arra, hogy minden becsületes magyar magának véleményt képezzen a dologról. Én röviden, azon higgadtsággal, melly higgadtságban fekszik az elhatározás, részemről kijelentem, hogy bármi történjék, de az intrigák, mellyek Bécsben játszatnak, nem fognak czélt érni e nemzetnél. Ezen határozottsággal röviden kimondom vélekedésemet mind a két leiratra nézve. – Az egyik, melly az urbéri viszonyokról, közös teherviselésről, papi tized megszüntetéséről, és kármentesitésről szól, mint látom, elvben sanctionálva van és azt eképen sanctionáltnak veszem. Hanem a mennyiben ő felsége felszólit bennünket, hogy a földek mivelése, éhségnek bekövetkezhetése, s isten tudja mi mindenféle végett, ujabb tárgyalásba ereszkedjünk, arra nézve kinyilatkoztatom: hogy én nem vagyok hajlandó semmiféle tárgyalásba bocsátkozni. Mind az, mit e tekintetben tehetőnek vélek, annak kijelentése: miképen a t[ekintetes] RR az urbéri tartozásokat, szolgálatokat és adózásokat törvényesen és fejedelmi szó hozzájárulásával is megszüntnek tekintik visszahuzhatlanul; s a t[ekintetes] RR kijelentik: hogy e részben bármiképen provocálva, semmiféle tractatusokba bocsátkozni nem fognak. – Midőn ezt tesszük, egy manifestatióban szólhatna az országgyűlés a néphez, mellyben annyi legyen foglalva: hogy miután tavaszi idő van, s a tavaszi vetések elvégezve nincsenek, tehát a közjólét szempontjából kéretik és fölszólittatik a dolgozó néposztály, – de nem parancsoltatik neki – hogy nyujtson segédkezet arra, miszerint a földek miveletlenül ne maradjanak. Illyen fölszólitást a néphez, annak hazafiuságára hivatkozva, tenni lehetne, de törvényalkotási tractatusról szó sem lehet.
Mi a 2-ik resolutiót illeti: az országgyűlés hallotta a ministeriumnak e részbeni nyilatkozatát, annak részleteihez tehát nem fogok szólani; minthogy a főherczeg nádor állását kötötte ahoz, hogy a nemzet e tekintetbeni kivánságait teljesitse, hozza meg a fejedelemtől, részletekbe nem ereszkedem, kimondván azon meggyőződésemet: hogy ez gúny, könnyelmü játék-üzés a trónnal és a hazával. S kérdem: kik üzik ezen játékot? Az egészet által lengő szellem az, hogy a bureaucratia maradjon továbbra is Bécsben, hogy a ministerium játék, báb, haszontalan postaexpeditor legyen Budán; és a bureaucraticus tendentia nem gondol az austriai házzal, a polgári vérrel, melly folyhat, csak tarthassa meg a maga hatalmát. – Én uraim! lelkem mélyében megbotránkozom e dolgok fölött; mert azon perczben, mikor a fejedelem kimondotta, hogy magyarnak felelős ministeriumot akar, azzal kimondott mindent. Az ekép adott királyi szót interpretálni, megcsonkitani, megnyirbálni nem lehet, ha csak a monarchia minden fényét és pietását elvenni, ha csak azon érzést nem akarjuk a nép szivébe plántálni, hogy a királynak nem kell hinni. A királyi szónak szentnek kell lenni utolsó vonalig, a szónak minden betüjében. Mikor a fejedelem kimondotta: „akarom hogy legyen felelős magyar ministerium, és azt alakitsa gr. Batthyány Lajos”, akkor a fejedelemnek más tanácsadója a magyarországi dolgokra nézve nem lehet, mint gr. Batthyány Lajos. (Igaz!) És én részemről, ha tapasztalom, hogy még akkor is Lajos főherczeg, kinek semmi törvényes joga a nemzet dolgaiba nincs, ki nem ül a trónon, sem nem nádora az országnak, hogy ennek ügyeibe szólhasson, sem nem koronaörökös, hogy érdekeire befolyhasson; ha még ezentul tapasztalom azt is, hogy gróf Hardegok, Fiquelmontok, Windischgräetzek és mások tanácsától, beleegyezésétől függ,* hogy a fejedelem szava beváltva legyen a nemzet irányában, lehetetlen hogy ez az embert keble mélyében el ne keseritse. S midőn a dolgok ugy állanak, hogy egy megbukott kancellár, azon emberrel együtt, ki itten éveken keresztül a lélekvásárlás gyalázatos eszköze volt, kit azért nem nevezek, mert nem akarom ajakimat megfertőztetni,* és midőn látom, hogy báró Jósika, Erdélynek méltatlan kancellárja, kinek Magyarország dolgaiba semmi szólója nem lehet, folynak a magyar dolgokba, – kinyilatkoztatom, miképen teljes bizodalommal a nádor férfiasságába, és a nádornak lekötött becsületszavába, megvárom igenis s lehető legrövidebb óráig, miképen váltatik be a fejedelem adott szava. Ha e tekintetben legkisebb nem teljesednék a nemzet méltó várakozásából, és csak legkisebb is megnyirbáltatnék az adott királyi szó, – akkor gróf Apponyinak, báró Jósikának s némelly egyéneknek mint hazaárulóknak proscribáltatását fogom kivánni. (Fölkiáltás: mindnyájan!)
Az államkonferencia márc. 26.-i ülésén, amely a nagy vihart kiváltó határozatot hozta, Lajos főherceg elnökölt, a résztvevők pedig Kollowrath, Fiequelmont és Hartig államminiszterek, Windischgrätz herceg mint katonai meghatalmazott, Mayer von Gravenegg udv. kamarai elnök, valamint magyar részről Jósika erdélyi kancellár és Szögyény alkancellár voltak. Később bevonták a tanácskozásba Pillersdorf osztrák belügyminisztert, Majláth Györgyöt és Somssich Pongrácot is. (A királyi leirat keletkezésének körülményeit részletekbe menően tisztázta Károlyi Á. i. m. 56. s köv. l.)
Wirkner Lajos kanc. tanácsosra, a kulisszák mögötti intrikák nagymesterére céloz Kossuth, ő azonban most nem vett részt az udvari tárgyalásokban.
Nemzeti Ujság, márc. 31. sz.
Az ülés döntése értelmében Szentkirályi megfogalmazta a két határozatot, amelyek közül az elsőben a rendek kimondták, hogy az úrbéri törvényjavaslat megváltoztatásához semmi szín alatt nem járulnak hozzá, a másodikban pedig ragaszkodnak a független felelős minisztériumról szóló törvény változatlan jóváhagyásához és a nádori közbenjárás eredményétől teszik függővé további magatartásukat.* A határozatok még aznap délután országos ülésbe kerültek; itt felmerült a kérdés, hogy a határozatokhoz szükséges-e a főrendek hozzájárulása, vagy csak tudomásulvétel végett küldjék át azokat? Kossuth döntötte el a kérdést:
A keményhangú határozatokat olv. Iratok, 126. s köv. l.
Vélekedésem szerint, sem egyikre, sem másikra nincs szükség, hanem csak arra: méltóztassék a határozatokat a mélt. FőRR-nek benyujtani, s megmondani, hogy a KK és RR ama felolvasott kir. leiratokra ezen határozatokat hozták, mellyeket ezennel a mélt. FőRR-kel közölnek. Egyszersmind bátor volnék kérni – ha e részben a táblának megegyezését szerencsés volnék megnyerhetni – méltóztassék Itélőmester úr a mélt. FőRR-ket felszólitni: hogy több tárgy levén már készen, mellyekre nézve a két tábla közt megvan az egyesség, azoknak minélelőbb sanctio alá leendő terjesztése végett intézkedni méltóztassanak. (Helyes.)
Az országgyűlés országos üléseinek naplója, 198. l.
A határozatok így átmentek a főrendekhez, a rendek pedig kerületi ülés formájában folytatták tanácskozásaikat a főrendek néhány válaszizenete fölött. A már megkötött úrbéri örökváltsági szerződések tárgyában,* a városi törvényjavaslatra* és a módosított sajtótörvényre* érkezett főrendi válaszok kifogásait – Kossuth néhány rövid megjegyzése után – nem vették figyelembe a rendek és ragaszkodtak az eredetileg megállapított szövegekhez.
Iratok, 127. l.
Iratok, 127. l.
Iratok, 112. l.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
