175. Pozsony, 1848 április 2. Kossuth felszólalásai a hivatalnokok elmozdithatóságáról, az udvartartás költségeiről és a megyei s… | KOSSUTH LAJOS ÖSSZES MUNKÁI

Full text search

175.
Pozsony, 1848 április 2.
Kossuth felszólalásai a hivatalnokok elmozdithatóságáról, az udvartartás költségeiről és a megyei szerkezet képviseleti alapra helyezéséről szóló törvényjavaslatok vitájában.

Április 1-én a nádor ünneplése miatt csak délután voltak ülések.* A kerületi ülésben Kossuth benyujtotta a görög nem egyesültek vallásos viszonyait illető törvényjavaslatot,* majd jóváhagyták a felelős minisztériumról szóló törvényjavaslat uj, Kossuth által átdolgozott változatát.* Az ápr. 2.-i kerületi ülésben Bónis beterjesztette a hivatalnokok elmozdithatóságáról szóló törvényjavaslatot.* Madarász helyeselte a törvényjavaslatot s annak alapján követelte, hogy a még müködő adminisztrátorokat és a megbukott reakciós kormány által kinevezett főispánokat a minisztérium azonnal mozditsa el. Kossuth

Az egyetlen §-ból álló törvényjavaslatot – amely kimondja, hogy „a törvény útján kivüli elmozdithatatlanság egyedül az igazság szolgáltatásával megbizott bírói hivatalokra szorittatik” – Kossuth készítette. (Sk. fogalmazványát l. az országgyűlés iratai közt, O. Lt. Arch. Regn. Lad. XX. n. 21. Fasc. B. 49. sz.) A javaslat változtatás nélkül került be a 48-a törvények közé. (1848: 29. tc.)

A törvényjavaslat eredeti kéziratát l. O. Lt. Arch. Regn. Lad. XX. n. 21. fasc. CC. 93. sz. (Iratok, 170. l.)

L. Iratok, 151. l.

Somogymegye aggodalmait alaposoknak találja, de kérdés, hogy a minister-elnök, – mert még más minister nincs! – tehet-e törvényhozás utján kívül valamit? Nem. Maga Somogy követe hivatkozott minap a Corpus jurisra,* s maga ismeré el, hogy mit a törvényhozás valamely institutiót meg nem változtat, azt fenáll. Eddig a törvényhozás az 1536: 36. t. cz. mellett küzdött,* s ez a ministerelnökre nézve kötelező törvény, mit megrontani s ellene kénye-kedve szerint rendelkezni nem lehet. – És itt előáll annak szüksége, mit Szabolcs követe javasolt, különben az uj formákat nem lehet consolidálni; a többség teremtette a ministeriumot, szükség, hogy egyéneit ezt, tulajdon felelőssége mellett, szabadon választhassa, különben kormányozni lehetetlen. És ha a legközelebbi országgyűlésen a ministerium kisebbségben marad, s jő egy radicálisabb vagy conservativebb, hogy fog ez kormányozhatni, ha a közhivatalnokokat megtartani köteles? A básist mindenesetre meg kell változtatni. A megyei rendszert szereti, habár némileg ellene van is a felelős miisterium eszméjének, de az is igaz, hogy ha a közhivatalnokok elmozdithatók nem lesznek, akkor nincs, ki felelős minister legyen. Somogy követének előterjesztését pártolja.

Madarász márc. 31-én, a második kir. leirat vitájában hivatkozott arra, hogy az önálló hadügy jogát számos törvény biztosítja Magyarországnak s ezek a törvények érvényben vannak. (V. ö. Pesti Hírlap, ápr. 3. szám.)

V. ö. előbb, 577. l., 17. jegyzet.

A kérdés körül élénk vita alakult ki, amelynek során Deák rámutatott egyik oldalon a megyei rendszer, s abban a választott megyei bíróság, a másik oldalon a felelős minisztérium ellentétére és feltette a kérdést: vajjon a ház a minisztérium felelősségét úgy érti-e, hogy az személyek választására is kiterjed? Kossuth válaszolt neki:

A tárgy iránt ugy gondolkozik, hogy a státustanács felállitása s a kormányszék eddigi tagjainak felosztása olly átmeneti lépés, mit csak az teszen szükségessé, hogy engedékenyek kivántunk lenni, s a forradalmat a bureaucratia ellenében vér nélkül akartuk kiküzdeni. De ezt nem érti ugy, hogy mivel valaki a kancellária, vagy a consilium tagja volt, azért mulhatlanul alkalmaztatni kell; hanem a tagok felosztatnak, s kiket a ministerium felelőssége mellett alkalmazhatónak lát, alkalmazza, a többinek pedig megvan dija biztositása.* A státustanácsra nézve mondatik az,* hogy a kanczelláriai referendáriusok annak tagjai lesznek, de e státustanács nem administrativ testület, és tanácsát a ministerium – minthogy maga felelős tetteiért – csak annyiban követi, mennyiben jónak s tanácsosnak tartja. – Ezeket a tagok felosztására jegyzi meg, ugyanazok alkalmazása iránti felelősséget pedig ugy érti, hogy a ministerium olly egyént nevez ki, ki a nép szeretetét s bizalmát birja, – s a ministeri felelősség ennél tovább nem is terjedhet, mert míg a minister ember – s nem isten – lesz, egyes tagokban csalatkozhatik, de kötelessége az ollyat rögtön elmozditani. – A kanczellária is megvallotta, hogy egyik s másik egyénben rettenetesen csalatkozott, de azért el nem hajitotta, sőt támogatta. A ministerium kötelessége védeni a törvényt minden ember irányában. Azon kérdésre, valljon a ministeri felelősséggel a megyei szerkezet összeilleszthető-e? – igennel felel, mihelyt a felelősség definitióját elmondja. A franczia forradalom előtti ministeri felelősség nem fér össze a municipiumokkal,* de az angol és éjszakamerikai igen. Az angol ministerium által kinevezett egyén vakon engedelmeskedni nem tartozik, s volt eset, hogy a jury az alsó tisztviselőt a törvényellenes tény végbeviteléért, bár az ministeri parancsra történt, két évi fogságra itélte. Az e tekintetbeni compatibilitás az értelmezéstől függ; szóló az angol és amerikai módot inkább kedveli, mint a franczia centralisátiót, melly mellett a nemzet jogai biztositva nincsenek. – Ha a felelősség ugy értelmeztetik, mint a törvényjavaslatban is áll, hogy felelős a minister az iránt, hogy törvénytelent cselekedni nem fog, végrehajtja azt, mit a törvény kezeire bizott, s ennek végrehajtását nem fogja elmulasztani, hatásköre meg van szabva. Részletekbe bocsátkozni felesleges. Több teendőnk nincs, mint a megyék irányában annyit határozni, a mi okvetlenül is megkivántatik, és ez a jelen országgyűlés missiójához tartozik, mert csak igy maradhat meg a megye az ujabb institutió mellett. Hogy minden, mit a ministerium akar, teljesüljön, ebben ugyan gát a municipium; azonban, ha a ministerium csak törvényest akar, a törvényesnek meg fog tanulni engedni a nemzet, melly az eddigi rendszer mellett engedetlenségben látta az erényt. Ezekben látja a kiegyenlitést a municipiumok és felelős kormány között. A közhivatalnokok irányában a jövő országgyűlésig ki kell mondani azt, hogy elmozdithatók legyenek; ha itt a ministerium szabadon nem mozoghat, a közigazgatás meg fog akadni, annálfogva kimondatni kivánja, hogy a ki nem bíró, elmozditható. Olly kicsinységekről, mint az örökös főispánság, intézkedni most szükségesnek nem látja, e miatt az országos béke és közigazgatás meg nem bomlik.

E kérdésre vonatkozólag l. előbb, 688 l.

A felelős minisztériumról szóló tc. 19. és 22. §-ában.

Deák utalt felszólalásában a francia példára.

„A törvényjavaslat csakugyan elfogadtatott, és kinyomatása elrendeltetett. Ezután Szentkirályi M. a mártius 31-kén jött kir. leirat iránti felírásjavaslatot olvasá fel,* mi a ház által természetesen elfogadtatott, s rögtön nyomatni határoztatott, ezt azonban a jegyző ellenzé, s a szerkezet bővebb megfontolását kívánta. Mit Kossuth L. nagyrabecsülését s tisztelését jelentve ki jegyző s követtársa szerénységének, nyomatás alá s mielőbb felküldendőnek tovább is sürgetve igy szólt: „Miután annyi áldozatot hozott, hozza most szerénységét is áldozatul, hiszen nem törvényczikk, csak felírás forog szóban.” Miután még egyszeri felolvasást s hogy ez hasztalan ne legyen, hozzá csendet kért volna a köztiszteletü jegyző, a mondott felírás figyelem kiséretében felolvastatván, kitörő éljenek közt elfogadtatott.”

A felirat köszönetet mond az uralkodónak, kéri a felterjesztett és felterjesztendő törvényjavaslatok gyors elfogadását, az országgyűlés lehető közeli határnapjának megállapítását s azt, hogy a király az országgyűlés bezárására személyesen jöjjön Pozsonyba. (Iratok, 153. s. köv. l.)

Ezután Nógrád követe, Kubinyi javasolta, hogy állapitsák meg a királyi udvartartás költségeit s erre a célra évi három millió forint megszavazását kívánta. Pázmándy európai példákat hozott fel s javasolta, hogy míg a pénzügyminiszter be nem terjeszti a költségvetést, csak ideiglenesen állapitsák meg a fenti összeget s azt is úgy, hogy abból egy millió a közös diplomácia és a katonai hivatalok költségeire fordíttassék. Kossuth, mint érdekelt miniszter szólt a kérdéshez:

A Nógrád követe által felhozott kérdésnél egy körülmény nagy figyelmet érdemel. Nem gondolja szóló, hogy kellő adatokkal birnánk, akár a kir. udvartartás, akár a had és más katonai testületek költségeire nézve, miért csak általános sommát lehet kivetni, s ez csak addig marad, míg a jövő törvényhozás intézkedik, mikor az vagy beszámíttatik, vagy ha elegendő nem volna, kipótoltatik. S ebben fekszik a garantia. Az előzményekben Komárom követével egyetért, de a megkülönböztetést főleg adatok hiányában nem szereti, mert lehet, hogy több, lehet, hogy kevesebbe fog kerülni, azért mint ő fölsége is kivánja, ideiglenesen beszámítás mellett csak általános összeget ajánlhatunk. Részéről a jövő törvényhozásig a három tárgyra nézve,* rövid fölírást intézne ő fölségéhez, s abban kitenne 3 milliót. A nádori fizetés iránti intézkedésnek, ha szükség, nincs ellene, de ugy tudja, hogy az nincs meghatározva, mikép egyenesen a bécsi cassából fizettessék, különben is erre nézve ő fölsége és a nádor közt törvény szerint egyezkedésnek van helye, ha most volnánk a nádorválasztás perczén, de nádorunk van, kinek fizetése iránt az egyezkedés már megtörtént, s azt mint transactiót vesszük át. Ha látni fogja az ország, hogy nem felel meg a magyar alkirály diszének a nádor fizetése, gondoskodni fog, de e még most mulhatlanul nem szükséges.

T. i. az udvartartás, a közös diplomácia és a katonai testületek ellátására vonatkozólag. (A feliratot a három tárgyban l. Iratok, 152. l.)

Madarász sokallotta a szóbanforgó összeget, egy milliót kívánt adni, ha azonban mégis elfogadnák a három milliót, akkor annak felét a királyi udvar költségeire, felét pedig másnemű költségekre kívánta fordíttatni. Kossuth újabb felszólalása zárta le a vitát:

Ha a calculusnak alapja nincs, mint jelenben, nem tanácsos beleereszkedni, mentőszer ez ellen egyedül az, hogy calculust tenni nem kell, miután beszámítás alapján intézkedünk, azon veszteni nem lehet. Francziaországban a budget 1 milliárdot halad, de abban minden bennfoglaltatik, s ha Magyarország 28 millió jövedelméhez a megyei administrátió, papi jószágok s más jövedelmek hozzászámíttatnak, 100 milliót szinte meg fog haladni, de ezt izgatni nem tanácsos. A 4 vagy 2 millió mellett ugyanazon okokat lehet fölhozni, mellyek a 3 millió mellett is harczolnak, részéről az első izben inditványozott 3 milliót fogadja el. A nádori fizetésre nézve határozatra nincs szükség, s mit e részben fölebb mondott, nem azért, mert a fejedelem egyezkedett, de mert a törvény mondja,* hogy egyezkedjék, mondá, s intézkedni kell e törvény eltörléséről, vagy visszaható törvény alkotásáról. Nádorválasztáson tul vagyunk, s ugy vesszük át a szerződést, mint az köttetett. Azon kérdésre, hogy az általános sommára nézve határozat hozassák, avagy felírás küldessék, azt jegyzi meg, mikép a komáromi ajánlatra* figyelmezni fog, ha az országgyűlés elrendezéséről lesz szó, most csak annyit jegyez meg, miszerint a franczia vagy angol alsóház nem azért határozza meg a budgetet, mintha e jogot a charta adná, de mert ha a kormánynak az alsóházban nincs többsége, s a kellő költséget meg nem adja, a ministerium lelép; ha pedig megadja, akadályt senki nem tehet. A charta csak azt tüzi ki, hogy a dolgot hol kelljen initiálni? s ebben fekszik az erő. Magunkra térve, felírás által adjuk tudtára ő fölségének az intézkedést, s ugyanezt a nádornak is alá kelletvén irni, a felső táblához szükség mielőbb átküldeni. Reméli, hogy a főrendek juris publici kérdések vitatásában nem ereszkednek.

A nádor fizetésének megállapítását a törvények az uralkodóra bízták. (L. többek között az 1741: 5., 1751: 2. és 1790: 5. tc.-ket.)

Pázmándy hozta fel az angol és francia példát javaslata támogatására.

Pesti Hírlap, ápr. 8. sz.

Az ülés a javaslatot Kossuth szellemében fogadta el.

A délutáni kerületi ülésben fontos tárgyra került sor: a kerületi jegyző beterjesztette Kossuth törvényjavaslatát „a megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról”, azaz a megyei rendszer népképviseleti alapra való átállításáról* addig is, míg a következő országgyűlés a kérdést véglegesen rendezi. A javaslat vitájában felszínre kerültek mindazok az ellentétek, amelyek a megyerendszer barátait és ellenzőit – municipalistákat és centralistákat – elválasztották. Kossuth javaslata meg akarta szüntetni az átmeneti időre is a nemesek fejenkénti szavazatjogát a megyegyűléseken s azok szerkezetét tiszta képviseleti alapon kivánta megalkotni.* A vita ismét megmutatta a nemesi rend önzését: a felszólalók legtöbbje azt kivánta, hogy maradjon meg a megyegyűlésben a nemesek fejenkénti szavazati joga, a nemnemesek pedig községenként, vagy meghatározott számú lakos után egy képviselőt küldjenek be. Kossuth javaslata mellett Szentkirályi és különösen Madarász állt ki, az utóbbi éles szavakkal ostorozta a többség önzését s kijelentette, hogy „azért, mert valaki nemesnek született, külön jogot követelni türhetetlen arrogancia”. Lónyai Gábor a kérdés teljes felfüggesztését követelte a legközelebbi országgyűlésig; Pázmándy attól tartott, hogy a nemzetiségi területeken a nemmagyar tömegek a népképviseleti rendszer révén a megyében a magyar népelem fölé kerekednek s ezért a teljes centralizáció s a megyerendszer megszüntetése mellett nyilatkozott. Lényegében osztotta véleményét Szentiványi Károly is. Ilyen hangulat mellett állt fel Kossuth, hogy kedvenc eszméjét, a megyerendszer és a felelős minisztérium összeegyeztetésének tervét megvédelmezze:

Kossuth eredeti fogalmazványát l. O. Lt. Arch. Regn. Lad. XX. n. 21. Cc. 57. sz. Kinyomatva a röpívek között, 253. sz.

Kossuth már a márc. 28-i kerületi ülésben megtette és megindokolta javaslatát. (L. előbb, 697. l.)

Legőszintébben tsiztelt elvbarátaitól itten hallott olly elveket és confessiokat, mellyeket ő magáéinak soha sem fog vallani. Azon istenre esküszik, ki a mozgalmakat vezérli, hogy a melly perczben a municipiumok megszüntetnek, ő polgára ezen hazának nem lesz. – Már a multkor kijelenté, hogy ámbár nem tartja magát olly bölcsnek, miszerint uj statustheoriakat föl birjon állitani, még sem tartja lehetetlennek megmutatni azt, hogy a parlamenti kormány mellett a megyei municipiumok fönállhatnak.* E tekintetben előtte áll a história, mellyet Isten könyvének tart. Ott van előtte Sparta, mellynek szabadsága nem szabadság, – Róma, mellynek szabadsága nem szabadság; de ellenben ott áll előtte a községi szerkezet, mellyet Magyarországra alkalmazni kiván – és ez a germánoké volt. – Abban rejlik a hiba, hogy a kor soha fölfogni nem birta azon kapcsot, melly az egyesek és a status közt létezik; s azt, valamint az absolutismus által nem, ugy a centralisatio által sem lehet elérni soha. Más szabadságot nem ismer, mint azt, a mit az egyes család körében, a megye a maga körében élvez, és ezen szabadság a statusban, ugymint a nap sugárai egy pontban öszpontosulnak, onnan pedig minden egyesre ismét szétáradnak. Ha ezen egyéni szabadság nem létezik a statusban, ha bár vérző szivvel is, de inkább számkivetné magát (lelkesült éljenzés). – Azért, mert Montesquieu, azért mert a francziák, kik sokat tévedtek, a centralisatiót alkalmazák, azért esküdjék reá? Ő nem; ő Párist Magyarországon nem akar ismerni soha. A megyei municipium az, melly midőn az ország egyik szegletében a szabadság elnyomatik, az annak másik szegletében ujra fölemeli fejét, s midőn ott elnyomatik, ismét a másik szegletben támad ujra föl – és igy nem csak a népeket szabaddá, de egyszersmind a trónokat is naggyá és erőssé teszi. – Igy midőn X-ik Károly törvénytelen ordonanczait kibocsátá,* azok ugyan megbuktak volna, de trónja nem. De ott, hogy a barrikádok döntik el az ország sorsát – a szolgaságot az anarchia, a szabadságot az absolutizmus váltja föl. Ő minden lépéstől idegen, melly itt oly irányt tünedez ki, hogy pálczát törjünk a megyei municipiumok fölött; és ha ez volna resultatuma, azon nálánál ifjabbak megélnék – hogy a szabadság, mellyért olly férfiasan küzdöttünk, és vivtunk, végkép elenyésznék.

V. ö. márc. 28-i beszédével, 696. s köv. l.

X. Károly 1830 julius 26-án kiadott reakciós rendeletei indították el a júliuisi forradalmat, amely a királyt megbuktatta és elűzte.

De honnan van az, hogy midőn a népképviseletet és más erre vonatkozó törvényjavaslatokat tárgyaltuk, ez senkinek sem jutott eszébe? átment azon elv mind két táblán szó nélkül – és ime most egyszerre a megyéket nullificálni akarják; de hát ha a municipiumokat eltörlik és a közgyűlés többé nem intézkedik – ki fog intézkedni? A minister! Uraim, megvallom, miként ha hivatva volnék, azon munkában részesülni, örömmel fölajánlanám csekély tehetségeimet a hazának, mert avval tartozom; de ha azt mondanák: a megyék el vannak törölve, intézkedjék a minister! akkor ő a tárczát el nem vállalja: ha biznék is szivében – de fejében (homlokára csapván) nem! mert nem tudja: eltalálná e azon vonalt, mellyen tul terjeszkedni nem lehet. Ugy van meggyőződve, hogy ha a megyéket megszüntetjük, más végrehajtási és administrationalis hatalmat kell helyébe csinálni de kérdi: illy szerkezetet mikép fognak teremteni? illy organikus institutio nem szappanbuborék, nem gyermekjáték, erre 6 hó kevés idő – és ha pedig nem képesek, – az isten kinszenvedésére kéri az urakat, ne vegyék el azt, a mi van, mert kiszámíthatlan veszélyekbe döntenék a hazát! (Igaz! igaz!) Hogy ha tehát a megyéket fölforgatni nem lehet veszély nélkül, oda kell irányozni lépteinket, hogy mind addig megmaradjon és csak olly intézkedés foglaljon helyet, – de az is csak a jövő törvényhozásig, melly szerint a szükséges intézkedések ideiglenesen megtétethessenek – fönnmaradván a jövő nemzeti gyűlésnek az e részben teendő gyökeres reform. Ha ez nem igy történik, hanem bármilly szempontból a megyék absorbealtatnak, akkor a jövő novemberi gyűlés törvénytelen alapon nyugvó national convent lesz, mellytől az Isten őrizzen.

E nézetből indulva, e jelen törvényjavaslat, meg lehet hogy hibás és hogy egyes pontokra még valami intézkedés szükségeltetik, ám tegyük, mérsékelni lehet, de ellentétbe helyezni nem; azért egyenlitsük ki a dolgot, hogy ne veszélyezzük kivivott szabadságunkat, mert meg van győződve ha ezen törvényczikket mellőzve az universel sufraget kimondjuk, a helyett hogy jót tettünk, az fog történni, mit a napokban a vallástörvényczikkre jóslott, t. i. ha a zsidókra nézve a tökéletes vallásegyenlőséget kimondjuk, az annyit tenne mint vagy 20.000 zsidót a mészárszékre hurczolni.* Vessen tehát magával számot mindenki, nehogy el akarván háritani a kisebb bajt, nagyobb veszélyt ne hozzanak a hazára. Három alternativát állit föl: 1-ör. Hogy azok, kik eddig részt vettek a megyei administratioban, maradjanak ezentul is – a többi pedig mind kizáratassék: ezt ugy hiszi senki sem akarja, – 2-or hogy a nemes megtartván fejenkinti szavazatát – a községek képviselőket küldjenek, az az én Kossuth Lajos egy ember szavazatomat mérlegbe vessem – azon 2000 embert képviselő szintén csak egy ember ellenében, a mi absurdum: – a 3-ik alternativa az universel sufrage – a mint ez már Pest és Bars vármegyében van,* a mi megint absurdum – ez Spartát, melly csak egy városból állott, megdöntötte és megdöntendi honunkat is. Na már most hogy áll a dolog? az mondatott itt, hogy ne intézkedjünk semmit, de kérdés: mi lesz ennek következése? Az: hogy lesz több vármegye, nemcsak Pest, lesz Heves, Szabolcs sat., mert hiszen ezt ágyuval agyonlőni nem lehet, a melly e példát követni fogja. És ezen megyékkel, a hol ugymint Pest pl. 600.000 lakosa van – ezekkel administráljunk? ne ámitsuk magunkat ! közgyűlésnek lenni kell – ha más tekintetből nem, azért, hogy teremtsen első intézkedést – azért, hogy a dolgok consolidáltassanak, mellyek a közeljövőre szükségeltetnek.

L. előbb, 714. l.

A két megye a márc. 15-ét követő első megyegyűlésen megadta minden lakosnak a megyegyűlésen való részvétel és szavazás jogát.

De hiszen ezen javaslat által senki jogokat, mikkel birt, nem veszt, és igy tehát nem áll az urak aggodalma sem; mert azok részesittetnek olly mértékben és arányban, mint azok, kiket részesiteni akartunk – és itt van jogegyenlőség is; ha pedig támadnak egyes bujtogatók, a kik zavarokat akarnak előidézni, meglehet ugyan ugy mint az is, hogy illy zavarokban aztán agyonüttetnek! De nem hiszi, hogy igen affectalnának e részben. De nézzük, hogy áll a dolog! A választásokra meghagyatott a jog mind azoknak, kik eddig választottak ezekre nézve qualificatio nincs, és adatott qualificatio mellett a többieknek.* Ez ugy hiszi balancirozza a dolgot! De itt tanácskozásról lévén szó – a hol meglehet ugyan, hogy a féltelkes leszavazza a dominiummal bírót – de midőn egy individium fölkel a gyűlésben, és egy 1000 embert képviselőt simpliciter egy szavával leszavaz, ez veszélyes! De ő ugy vélekedik, hogy azon kis nemesség – mellyet az urak itt emlitettek – nem is igen fog bejárni a gyűlésekre, ha csak a nagyok által nem bujtogattatik, és igy tehát csak azon excellencziás nagyságos és tekintetes uraktól fog fügni, akarják-e? vagy nem, hogy rend, hogy béke legyen! Nálunk is ugy mint Rómában megadatott a választói szabadság, de ott patriciusokat választottak. Ezen nézetből indulván, kijelenti, miszerint a módra igen is enged, de az elvre nem – mert másként vállalja magára a felelősséget, a ki akarja, ő nem. – Azon észrevételekre, hogy ez által a nemesség joga sértve leend, azt hiszi, miszerint akkor, ha a közgyűlések fölfüggesztetnek, még inkább sértetik; és ha mi municipiumainkat, mellyeket József császár hatalma megtörni nem birt, alkotmányos uton meg fogjuk szüntetni – akkor biztosak lehetünk, hogy visszavonhatlanul sirba döntendjük nemzetiségünket – és az soha föl nem támad többé. – Azért, hogy kényes dolog, nem tagadja, de épen ezért ohajtaná, hogy mindenki azon impressioval menjen ki e teremből, és azon törekedjék, miként lehessen minden lépésünket a mozgalommal öszhangzásba hozni. – Ha kell, ám tanácskozzunk fölötte; de csak azt ne mondjuk ki, hogy municipium többé ne legyen – mert akkor ő inkább el nem vállalja a ministerséget. Tán lehet valami átmeneti lépést tenni, csak azt ne higyjék soha, hogy azzal a nemességet jogában meg akarják hagyni, annak valami jót tesznek; mivel ezen szándok kivitelére olly eszközt választanak, melly épen azon nemességet, mellyet óvni akarnak, áldozatul dobná – a reactiónak, tehát egyenlitsük ki, conserváljuk a nép szabadságát, de a nemesét is. S azért, ha kell, tartsunk conferentiát, tanácskozzunk, csak ne döntsük el egyoldalulag… (Lelkesült éljen, taps s öröm fölkiáltások – rövid szünet után ekként folytatá.) – Egyre elfelejtett szót tenni, azt mondá igen tisztelt és okos barátja Pázmándy „vagy centralisatio vagy semmi!” Jóslani lehet, az igaz ha ez argumentum? jó! de ő a multnak historiájával állitja ezen mondást ellentétbe – és kérdi: nem volt e folyvást egy hatalom, melly három száz éven át municipalis életünk és vele kapcsolatban nemzetségünk megdöntésén rágódott? – nem volt e 10 évig József s a centralisatio járma alatt? – s mi tartá föl nemzetiségünket? Nemde egyedül a municipiumok. Megpróbálták Mária Therezia czirogató kacsói – megpróbálta József vas pálczája nemzetiségünket eltemetni, és mint tört meg e szándok? nemde a municipiumokon? És mikor történt mind ez? Akkor e, midőn felelős ministerium volt, vagy mikor a palotától a szalma viskóig magyar érzelmek tenyésztek? akkor e, midőn a literatura virágzó volt? akkor e, midőn a törvény alapján szabadságot élvezett mindenki? nem! de azon pillanatban, midőn magyar nagy uraink elnémetesedtek és a külföldre szittak; azon időben, midőn egy holt deák nyelv a kisebb nemességet a tanácskozási teremből kizárta. – Ha Komárom megye követe, barátja argumentumul azt mondja, „centralisatio, különben elveszünk” akkor azt mondja ő – „megye! különben elvesz a szabadság!” ez nem sejtelem, de adatokon alapuló tény; megtörténhetik ugyan, hogy minden gondoskodás mellett a liptói jegyző tót iratot fog szerkeszteni, és igy a nemzetiség ellen törekedni, de istenére esküszik, hogy becsipeti; – megtörténhetik, hogy akkor is fognak egyes lázadók merni a nyers erőt fölhasználni, de akkor elfogja tudni tiporni az illy lázadókat!! – (Éljen.) És meglehet, hogy Klein uram berohan a gyűlésterembe, de illy berohanási argumentumra befogatási argumentummal lehet felelni* (éljen) mert ha a municipiumok szabadsága biztositatik, meg van minden garantia és semmitől sem fél s igy tehát szükségesnek tartja a status körét meghatározni. – Ez határozott véleménye. Szünni nem akaró éljenzés fejezé be e lelkesedéssel mondott beszédet.

Kossuth javaslata a nem nemesek számára a megyei választójogot ugyanolyan feltételhez kötötte, mint a népképviseleti törvény az országos választójogot.

Pázmándy beszélte el azt az esetet, hogy Liptó megye szlovák lakosainak egy csoportja Klein hibei jegyző vezetésével erőszakkal behatolt a megyegyűlés termébe s kierőszakolt egy felírást az uralkodóhoz, amelyben a megye kérte, hogy a megyegyűlések nyelve a jövőben a szlovák legyen.

Kossuth beszéde után a további vitát másnapra halasztották.

Nemzeti Ujság, ápr. 6. sz.

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir