417.
Budapest, 1849 július 9.
Csányi László levele Kossuthhoz: felszólítja, hogy maga vegye át a fővezérséget és katonai tanácsadók segítségével irányítsa a hadműveleteket.
Ezen levelet felbontottam, mert tanácsosnak tartám tartalmáról értesülni. – A parlamentairen kívül a többire nem sokat adok; lehet azonban, hogy igaz foglalatja – ezen esetben csak Nagy Sándorra számíthatunk, s ez nagy baj lenne – de én Görgeyről árulást nem hihetek.
Ma délután tábornokaink eltávozandnak innen, méltóztassék engemet értesíteni teendőimről. – Menjek, vagy maradjak?
Most engedje meg kormányzó úr, hogy egy őszinte komoly szót válthassak.
Mindenkor, különösen vésznapokban veszedelmes az ingatag rendszer – és az összhangzás hiánya az intézkedésekben. Most nekünk három kormányunk van, vagy volt még tegnap, egy Czegléden egy Pesten, egy Komáromban, ez így nem maradhat, ha magunk kést nem akarunk szívünkbe verni. – Kormányzó úrnak tegnapi rendelete tervének változatlanságáról a hadi operátiókra nézve, a felelős kormány eszméjével fogalmam szerint meg nem egyez. Most, midőn legalább Nagy Sándor csatlakozik, a terv kivihető, ezt belátom, mit még tegnapelőtt kivihetetlennek kölle tartanom, de a kormányzónak nem lehet a kormány erányában addig, amíg a kormány létez, változatlan akarata, mert a hadi operátiokra nézve úgy állapodánk meg tanácsban Kormányzó Ur javallatára, hogy politikai tekintetből meghatározni, a kormányt a kormányzóval illeti. – Tehát mit kell tenni? A dolog könnyű, csak akarni kell. – Kormányzó Ur mult alkalommal a vezérek engedetlensége következtében felhozta, hogy maga akarna fővezér lenni katonai tanácsosokkal. – Én azon alkalommal is beleegyeztem az eszmébe. – Most pedig azt életbeléptetni minden zavarok és félreértések elkerülésére múlhatlanul szükségesnek tartom. Ezzel a rivalitások el lesznek kerülve – de készletni nem szabad; tanácsosnak tartanám a tanácsosok közé Bayert újra meghívni, ha még Komáromba vagy a Görgey táborába küldeni lehet, pedig hiszem, hogy egy jóravaló tiszt azt eszközölhetné.
Eszerint a hadi operátiókra nézve a kormány a vezérrel nem jönne soha ellentétbe, s a változatlan terv szóba nem jöhetne, mert a vezér katonai dolgokban intézkednék legjobb belátása szerint.
Gondolja meg Kormányzó Ur komolyan a dolgot, én nem szoktam fecsegni, mit mondok, meggondolva mondom, sokkal nagyobb a veszedelem, hogysem az ingatag vezérség tovább fennmaradhasson, határozottan kell fellépni – aztán jöjjön, ha jönni kell.
Amíg a kormánynak tagjai vagyok, az akarok lenni minek lennem kell, azaz, a haza előmozdításában mennyire tehetségem engedi tényező – ez ingatag rendszernél nem lehet – tehát úrja mondom, minden teknitet nélkül nyilatkoztassa ki magát Kormányzó Ur fővezérnek, katonai tanácsadókkal – s ezzel megszűnik a visszavonás. Dembinszkynek jó lenne, sőt szükséges lenne a tanácsosok közt helyet foglalni. Mészárost is méltóztassék alkalmazni.
Rendeletet várok teendőimről – ha ide nem jönnek seregeink, úgy dolgom itt nincsen, van elég időm a vaspályát is elrontani, – méltóztassék utasítani.
S. k. eredeti. O. Lt. Kossuth–Miscellanen: 113.