KÜLFÖLD.
KÜLFÖLD.
*†* I. Bécs, julius 10-kén. Pillersdorf ministeriuma tehát megbukott. Ezt ugy hiszem, nem csodálja sneki, ki az idők jeleit el tudja lesni. Korunk csodás ellentéteket mutat föl. Az élő ivadék szenvedélyektől ragadtatik tova, – szenvedélyektől, mellyek mivel századokon át fvoltak bilincsen tartva, századok szennyét viselik. Heterogn erők működnek s tusáznak egymással; itt a középkor vallásos vakbuzgósága, ott a papi obscurantismus, amott a jesuiticus kétnyelvüség, az ujkor szellemi színvonala fölött repkedő politikai nyegleség, s a körülmények változatait leső hitvány jellemtelenség és a hetaerák teremeiben szőtt ármány; ismét amott a hűbéres úr jogtaposó gőgje s ott a nem kevésbbé romboló rakonczátlan népszenvedély. Nagy és kicsiny, gazdag és szegény, úr és szolga, fegyverben állanak egymás ellen. Ollyan jelenet ez, mellyről Mephisto nem késnék diadalmosolylyal elvonni a kárpitot, miszerint egy tettszomjas Faust undorodjék el ama szinhelytől, mellyen csak az idők szennyével érintkezik, csak élvet les, hogy e torzjelenet vigyorgó alakjai a mámor rózsaködében tünjenek elébe. Ámde e szennyes, rút alakok gy titkos hatalomtól mozgattatnak. E heterogén erők tusája arra mutat, hogy a népöntudat legmélyebb mélyeiben föl van rázva. Az önkény, e mogorva szövetségese az alvilág sötét hatalminak, haszntalan rakott sziklát sziklára, hogy bebörtönöhesse az emberi szellemet. Egy mennykősujtás a szabadság haragos istenétől elég arra, hogy e titáni művet egy percz alatt szétporlaszsza. Mit sem kell tartani e harcztól, mellyett az ellenkedő erők szemeink előtt vinak; a nép kedélyébe esett szikra fogékony tűzanyagot talált, s e tűzanyag lángot vetend, mellynek emésztő hatalma el fog hamvasztatni mindent, mi a kényuralom romjaiból fenmaradt, s a népszabadság fönségesb, tisztultabb fénykörrel fog ragyogni végig a föld kerekségén. –
E kép azonban még a távolban szürkül, s jelenleg a pillanat szükségei és nyűgei kötik le figyelmünket. Hogy tehát visszatérjek a megbukott bécsi ministeriumhoz: ennek bukását sem csudálhatja senki. Magában hordotta az a kora halál csiráját, s magában hordanda az után következő is azon egyszerü oknál fogva, mert míg a nép a forradalom első mámorából magához nem tér, míg a szabadság napjától káprázó szeme biztos nyugponton meg nem állapodik, szóval: mig a szabadság gyakorlati előnyei és czéljai iránt megával tisztába nem jő, addig semmi földi hatalom nem leend képes kivánságának eleget tenni.
Ezt azonban nem mentségére mondom a bukott kormánynak. E ministerium a legnyomorultabb, leggyávább volt, melly Polignac napjai óta dynastiájának romlására tört. Sokkal szolgaibb, semhogy a csamarilla befolyásától menekülhetne, és sokkal gyávább, semhogy parányi népszerűségét nélkülözhetné, reactio és népkegyvadászat közt ingadozott ide s tova, s megbukott nem szánva senkitől, s megvetve – még az udvar bérszolgáitól is.
Egészen más kérdés az: mikép fognak alakulni saját viszonyaink a jövő kormány irányában?
Itt – hitem szerint – semmi lényeges változás nem történendik; nem pedig azért, mert Austria kormányának és népének irányunkban egy örökös, nyiltan bevallott utógondolatuk van: s ez utógondolatan rejlenek vészeid, oh magyar hazám!
Az embernek nem szükség pessimistának lennie a végre, hogy a béci ügyek fordulatától semmi lényeges előnyt ne várjon a közöttünk és Austria közt fenforgó differeniták barátságos elintézésére. Mert – csk valljuk meg őszintén – mióta alkotmányunk egy összekötözni igen is, de egyesíteni és organizálni teljességgel nem tudó kontár bureucratia gyámkodása alul magát emancipálta, a honunk megszünt a tyuk lenni, melly szomszédinknak ingyen adta az aranytojásokat, azóta Bécsben nem kis zaj támadt a magyarok „hitetlensége” ellen, mi jókora világot vet ama testvéri hangulatra, mellyel aprilban bennünket ott lent Pesten kebleikre öleltek. Ők kétség kivül akkint értelmezték a testvériséget, mikép mi kizárólag Bécset tartsuk a világ közepének. – Éljen a testvériség!
Bármi nyomorult volt is a megbukott kormány, de ezen utógondolatot teljesen fölfogta. Itt futnak össze Magyaroszág bonyolatainak szálai. Sobrii estote et vigilate!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
