testőrség
testőrség [t-ő] főnév -et, -e [ë, e] (rendsz. csak egyes számban) (1945 előtt)
A testőrök (1) katonai szervezete, testülete. ← Darabont testőrség; királyi testőrség. Felvették a testőrségbe. A magyar nemesi testőrséget Mária Terézia szervezte meg. A testőrségnél szolgált, s az udvar által gyakorta küldöztetett Pozsonyba. (Jókai Mór) Téged nevezlek ki, Cassius, téged, testőrségem főparancsnokának. (Kosztolányi Dezső) || a. Testőrökből (1) álló (katonai) csoport, csapat, személyzet. Testőrséggel vétette körül magát.
testőrségi.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
