Etédi
Etédi (Sós) Márton, verselő a mult század végén, Erdélyből származott és bugyii jegyző volt Pest vmegyében. Irodalmunk felujulása korában a magyaros irányhoz csatlakozván, két epikai munkával tette nevét emlékezetessé; ezek: Magyar gyász, Pest 1792., a mohácsi veszedelem éposza, mely Zrinyi és Gyöngyösi irányának kikerülésével a régibb históriai énekek, valamint Listius László modorában, történetirói józansággal, a machina helyett Voltaire álomképeivel adja elő tárgyát, jó messziről kezdve és kronologiai rend szerint haladva; sokáig kapós könyv volt és több kiadást ért. A másik egy verses regény volt, Scytha király, vagyis Záton hercegnek különb különbféle változásokon forgott története, Buda 1796, szintén a népiesek modorában; saját leleményü meséje a magyar őstörténet akkor divatba jött mezején játszik. Önállóan jelent meg két alkalmi költeménye is, melyeket József nádor üdvözletére irt (Örömre változott sirhalom, 1795, és Kettős öröm, 1797).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
