Johannes Actuarius
Johannes Actuarius, ’Ιωωννης ο ’Αχτουαριος, jeles orvos, kiváló szakíró és bölcsész a Kr. u. 13-ik század második felében Byzantiumban, a hol II. Andornicus Palaeologus császár udvari orvosa volt s tőle kitüntetésként az «actuarius» czímet nyerte, a mely kbl. a mai udvari tanácsosi czímnek felelhetett meg. Kortársai a σοϕωτατος jelzővel ruházták fel. J. nagyszabású irodalmi működést fejtett ki, a mely a görög orvosi tudomány utolsó fellobbanása és méltó befejezése volt. Műveiben ugyan Galenusnak és az ezt követő görög és arab orvosíróknak nézetei tükröződnek vissza, de e mellett számos és becses eredeti észleletét is tartalmazzák, a melyek éles megfigyelőképességéről tanuskodnak. Összes fenmaradt művei latin fordításban már 1556-ban jelentek meg nyomtatásban Párisban, az eredeti görög szöveget Ideler adta ki 1841 és 1842-ben Berlinben «Physicfi et medici Graecfi minores» cz. két kötetes munkájában. Főbb művei a következők: περι ενεργεων και παϑων του φυχιχου πνευματος και της χατ’ αυτο διαιτης λογοι δυω (de spiritu animali libri duo, érdekes lélektan); περι διαγνωνσεως παιϑων (le diagnosi libri duo); περι ουρων (de urinis libri septem). Nicephor. Gregor. 14, 3. Lambec. bibl. caesar. vol. 6. p. 113. TI. M.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
