Deák és Kossuth nyilatkozatai
Deák és Kossuth nyilatkozatai
Midőn ezzel vázlatos áttekintésünket befejezzük, bátran kimondhatjuk, hogy az eddigi eredmény és a jelenlegi fellendülés nem csekély részszel járult hozzá azon óhajtások megvalósításához, a melyeknek hazánk két nagy szelleme, Deák és Kossuth, különböző szavakkal, de lényegében véve megegyező belső tartalommal adott kifejezést.
Deák így szólott 1861-ben Kemény Zsigmondhoz intézett levelében: »Sok szellemi szüksége van a nemzetnek, mit kizárólag politikai tartalmú irodalom nem képes kielégíteni. Sőt a politikai képzettség is csak úgy alapos, ha tudományos műveltségben gyökerezik. Mindaz, a mi a tudományos műveltséget előmozdítja, annyira fontos a nemzetre nézve, hogy az ezek iránti részvétlenség csak fonák egyoldalúságnak lehet eredménye s kétségtelenül vétek a haza ellen… Tanulnunk kell s művelnünk a tudományok minden szakát, művelnünk a népnek minden osztályát; mert korunkban csak azon nemzetnek van biztos politikai jövendője, mely komolyan törekszik az általános műveltség színvonalára emelkedni s azon előre haladni… Minden perc, melyet tanulásra, minden fillér, mit a tudományoknak s azok közlönyeinek pártolására fordítunk, egyszersmind a haza oltárára tett áldozat.«
Kossuth huszonnégy évvel később így nyilatkozott: »Kétségtelenűl fontos az, hogy a választékosabb tehetségeknek mód és alkalom szolgáltassék oly magas röptöt venni a tudomány légkörében, a mint csak sasszárnyaik birhatják. Hiszen alig van oly ága a tudományos ismereteknek, melyben egy-egy korszakalkotó lépést magyar ember nevéhez kötött volna a történelem. Hanem mégis fontosabb tekintet az általános magyar nemzeti kultúra tekintete. Amaz dicsőség kérdése, emez létkérdés. Akadjon bár egy-két ember fajunk soraiban, a ki oly magasra emelkedik, mint halandó soha sem emelkedett (miként Schiller mondja Keplerről), azért nincs számunkra jövendő, ha népünk értelmiségét nem emeljük s értelmisége súlyával a természetes életrevalóságát s vele önfentartási erejét nem sokszorozzuk.«… És, a mint már 1876-ban kifejtette: »Minden mozzanatok közt, melyek egy nemzet szellemi felemelkedésére s közművelődésére közrehathatnak, a természettudományok mívelése az, a mely korunkban, a mint legnélkülözhetetlenebb, s a létért küzdés nagy versenyében az önfentartásra leghatályosabb: úgy maradandó következéseiben a társadalomra legáldásoabb is.«
De mindezeket nem közelíthettük meg addig, a mig a szerencsés fejlődés az utat elő nem készítette s a módokat meg nem adta, és még ekkor sem addig, a mig, mint Szily kifejezi, be nem láttuk, hogy »ha azt akarjuk, hogy irodalmunknak hatása legyen a nemzetre s az ismereteket mind szélesebb és szélesebb körökben terjeszsze el, akkor annak, a mit írunk, nemcsak hogy éppen magyarúl, hanem magyarosan és magyar szellemben kell megírva lennie.«
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
