Színművei
Színművei
Soós Márton és mások felhasználták Dugonics nevének népszerűségét s regényeit kezdték a színpad számára feldolgozni. Így kerűltek színre az Arany perecek és Etelka is 1792–93-ban. Dugonics, ki maga is nagy barátja és rendes látogatója volt a színháznak, látva ez átdolgozott művek hatását, sűrű egymásutánban írta meg darabjait a színpad számára s Jeles történetek címmel 1794–95-ben két vaskos kötetben ki is adta. Az első kötetben két színmű van: Toldi Miklós és Etelka Karjelben: a másodikban: Bátori Mária és Kun László. Ezek a színművek sem egyebek, mint dialogizált regények s ugyanazokból a motivumokból vannak összerakva mint előző munkái. A virtus, az ártatlanság, a meg nem érdemelt, méltatlan szenvedés, az ármány, a cselszövés, a félreértés s végül az – erkölcs diadala. Többnyire idegen termékek átdolgozásai s innen van, hogy sem Toldija, sem Kun Lászlója, sem Bátori Máriája nem hasonlítanak a történelmünkből és mondáinkból ismert alakokra. Szinte csodálatos, hogy Dugonics, a ki annyira rajong a magyarságért s jól ismer mindent, a mi ez alakok köré mondailag és történelmileg csoportosítható, Toldi Miklósában megelégszik azzal, hogy német minta után »egy korfui történetet szab magyar rámára« s Kun Lászlóját is abból a »külső országból« kölcsönzi. Egységes drámai cselekmény, célratörő, eleven mozgalom, határozottan kidomborodó jellemek és megfelelő dikció természetesen nincs e darabokban, de van hosszan nyúló, sokszor megallapodó vagy szétfolyó mese, egy-egy érzékeny, hatásos jelenet s – végre is ugyanaz a közönség hallgatja, mely regényeihez tapsol. A jelen történetek közül legtovább tartotta fenn magát a Soden, német gróf, Inez de Castroja után másolt Bátori Mária, melyet még a harmincas években is hatással adtak s mely kétségkivül legjobb valamennyi színműve között, mert legszerencsésebben tudta viszonyainkhoz alkalmazni.
Dugonics vegyes művei közül megemlítjük még a Gyapjas vitézek című regényt (1794.), melyet először (1778-ban) latin nyelven írt meg s adott ki; a Szerecseneket, mely Gyöngyösi Charichlia című verses elbeszélésének prózai feldolgozása s 1798-ban jelent meg; történelmi jellegű munkái közül pedig, melyek egyébként teljesen megbízhatatlanok, a következőket: Római történetek (1800.), A magyaroknak urodalmaik mind a régi, mind a mostani időkben (1801.), Szittya történetek két kötetben (1806–1808.), Radnai történetek (1810.), Nevezetes hadivezérek (1817.), Magyarországi várak leirása (kézirat, 1817.).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
